csü. aug 22nd, 2019

Deol

NEM HIVATALOS OLDAL!

Forradalmi hétköznapok

5 min read
A Debreceni Református Kollégium könyvtárában kutatott korabeli feljegyzések után Csikos Sándor színművész, aki a március 15-i ünnepségre készülve rendhagyó műsort szerkesztett. A Csokonai Színház művésze tanulmányokra és újságcikkekre támaszkodott elsősorban a munka során.
– Hogyan lett szervezője, szerkesztője a március 15-i ünnepi műsornak?
– Minden emberben él a vágy olykor, hogy ne azt csinálja, amit eddig. Megtisztelő volt számomra, amikor ezt a megbízást kaptam, mert bár sokszor mondtam a Nemzeti dalt a Kossuth szobor előtt, ezúttal nem a megszokott forgatókönyv szerint akartunk műsort csinálni. Mindezen túl színészként és civilként is nagyon érdekelt, hogy milyenek voltak akkoriban a hétköznapok. Fontos tudnunk, hogyan élték meg akkor ezeket az eseményeket. Általában csak a szoborszerű hősöket látjuk, amint kinyilatkoztatják a nagy igazságokat, de a mindennapokba ritkán pillanthatunk be. Most a kort megidézve elmondják, bekonferálják a korabeli eseményeket a színészek. Többek közt Kóti ÁrpádMiske LászlóVranyecz Artúr, a színház stúdiósai és az Ady Gimnázium drámatagozatos növendékei szerepelnek, a férfiak verbunkost, toborzót is táncolnak majd.
– Mitől lesz mégis aktualitása a régiek megidézésének? Szándékos volt-e, hogy a kevésbé ismert forradalmi szereplők szemszögét vigyék a köztéri színpadra?
– Fontos azért is, mert hajlamosak vagyunk a mai kor szemléletével ítélkezni a régi idők felett, pedig akkor nem volt rádió, televízió. Bizony meg kellett várni, míg a forradalom híre lovaskocsin, futárral eljut ide is. Valójában a forradalom híre március 18-án jutott el ide, akkorra a kollégiumi diákok már lobogtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, a magyar szabad sajtó első termékét. Kevesen tudják azt is, hogy ekkor a főbíró megnyitotta a tanácsterem kapuit, ahová pedig betódult a nép és nagy csendben, tisztességgel végighallgatta a tanácskozást. 1848. június 2-án jelent meg a helyi szabad sajtó első terméke, az Alföldi Hírlap, amiben hetente kétszer – és későbbi rendkívüli kiadásokban – jelentettek a drámaivá vált, felgyorsult eseményekről.
– Hogyan kezdte el a „renitens” műsor felépítését? Kellett-e kutatómunkát végeznie?
– A Debreceni Református Kollégium nagykönyvtárában kikértem azokat az írásos feljegyzéseket, amik 1848 márciusára vonatkoznak. Részben újságokat, részben tanulmányokat találtam, de szintén nagy segítségemre volt Gáborjáni Szabó Botond igazgató, akinek ezúton is köszönetet szeretnék mondani.

– Milyen feljegyzéseket talált, amelyekről máshol nem olvashatunk azóta sem? Milyen érdekességeket emelt be mindebből az előadásba?
– Tudósítottak a forradalomról, az összeírásokról és arról, hogy milyen adományok érkeztek a nemzetőrséghez. Megjelentek hirdetések is, amelyek élték a mindennapjaikat: hintót árultak, vagy dobot – melynek hangjáért és minőségéért a mester „jótállt”. Máskor a vasúti kocsiban felejtett puskákat keresték a közzétett hirdetésekben. A Debreceni Közlönyben kaptak helyet később az országgyűlési tudósítások, itt jelent meg aztán a trónfosztó nyilatkozat is 1849-ben. A műsor során a két megidézett alak, a narrátorok bekonferálják az eseményeket, a fiatalok pedig idézni fognak a lapokból, cikkeket, hirdetést „szavalnak”, oratóriumszerű előadásban hallhatjuk majd az egykori nyilatkozatokat.
– Milyen kuriózumok, kultúrtörténeti jelentőségű tények hangzanak el még a műsorban, amit korábban még nem adtak elő nyilvánosan?
– Mindennek alapja a tény, hogy Debrecen jelentős szerepet kapott a forradalomban, egészen meglepő áthallásokat tartalmaz majd műsorunk a mai kor kapcsán, vegyük akár a pár nappal ezelőtti népszavazásban magas részvételünket, az állampolgári „érettségünket”. Az egyik újság szó szerint azt írta: „Debrecenben eddig politikai élet nem volt, a polgárokat nem érdekelte a politika, most azonban a hírlapokat még a nem betűs-emberek is szorgalmasan kezdik olvasni, s e nép pár hónap után is több érettséget mutat az alkotmányos szabadságra, mint a tudós Németország számos közönsége.” Aktuálisan mégsem akartunk politizálni, mindez megmarad dokumentumjátéknak, mégis sok minden először hangzik el.
– Milyen személyes tapasztalatokkal gazdagodott az előkészítés, kutatás során? Mi ’48 személyes hozadéka az ön számára?
– Számomra kiderült, hogy bár Debrecenben addig csak a marhatenyésztéssel és a kukoricakapálással foglalkoztak, a forradalmi események hatására egyszerre összekapta magát a város egész lakossága és az első pillanattól a forradalom mellé állt. Ez azért is fontos, mert 1848-ban, amikor a kormány beköltözött Debrecenbe, több száz embernek kellett lakást, muníciót biztosítaniuk, azokat ellátni élelemmel. Az előkészítés során persze egyéb dolgokra is akadtam, például azokra az adományokra, amiket a helyi nőegyletek gyűjtöttek. Például a szabolcsi hölgyek a hadsereg számára új és viselt ingeket, gatyát, törülközőt, lepedőt, párnaaljat szereztek, vagy éppen „tépetet” a sebek kötözésére. Itt volt a hadsereg főhadiszállása is, csakúgy mint Mészáros Lázár székhelye, jöttek-mentek a futárok, Vörösmarty, Petőfi is itt időzött. Az akkori mércével mérve kiugró teljesítménye volt mindez a szabadság egykori őrvárosának.

További írásaink

Copyright © All rights reserved. | Newsphere by AF themes.