Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Világ és zene
 
Héty Péter | 2007. augusztus 15., 14:36
 
Gerák Andrea gyönyörű hangú énekesnő; manapság Svédországban él, de nemrégiben debreceni rokonainál járt. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy beszélgessünk vele, városunkhoz való kötődéséről és természetesen a zenéről. Első fellépése ötéves korára tehető, azóta számos népi együttesben mutatta meg ének-, és tánctudását Magyarországon és külföldön. Alapvetően folklorisztikus beállítottságú, de nem riad vissza a modern elektronikától sem. Andrea blogokat ír a világhálóra és néhány zenei kapcsolata is itt alakult ki.
 
Mindig izgalmas történet, ha valaki saját hazájából egy távoli országba kerül és ott él tovább. Különösen érdekes lehet ez, ha olyasvalakiről van szó, aki hazája kultúrájának, néphagyományának őrzője, művelője, s ily módon terjesztője is a nagyvilágban. Gerák Andrea Ózdon született és Kazincbarcikán nőtt fel, a borsodi régióban érték a meghatározó hatások, ott került kapcsolatba a néptánccal és az énekléssel is, de szoros érzelmi szálak fűzik Debrecenhez is.
 
– Anyukám nagy családjának legnagyobb része itt élt, és rendkívül boldogan jártam hozzájuk az óvodai, majd iskolai szünetekben. Sokáig Debrecen jelentette számomra az igazi nagyvárost. Talán nem is kell említenem a Nagyerdőt a sok csodával. A virágkarnevál pedig az egyik legszebb dolog volt, amit gyerekként el tudtam képzelni. Mindig vágyakoztam arra, hogy én is a táncosok között lehessek. A cívisvárosban eltöltött időket döntő tényezőnek tartom a pályám szempontjából. Akkoriban ez nem is igen tudatosult bennem, de tisztán emlékszem: pici gyerekként a debreceni nagymamám altatódalaira álmodoztam arról, hogy egyszer majd én is ilyen szépen fogok énekelni.
 
– Melyik irányba mozdult el később? Az éneklés vagy a tánc vonzotta inkább?
 
– Gyermekkoromban a kazincbarcikai városi zeneiskolában kezdtem éneket, gitárt és csellót tanulni. Az itt eltöltött három tanév alatt a Hámori Györgyné oktatta szolfézs volt a kedvenc tantárgyam, míg a hangszereimmel igazándiból sohasem sikerült megbarátkoznom. Szívem szerint inkább zongoráztam, vagy hegedültem volna. Az iskolai énekkart viszont nagyon élveztem. Selényi Gyuláné volt a vezetőnk, akinek egy-egy biztató szaváért ma is hálás vagyok. Tízéves voltam, amikor kipróbáltam a népi táncot. Onnantól kezdve ez töltötte ki az életemet tizenöt esztendőn keresztül. A kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttes mellett tagja voltam a miskolci Avasnak, majd pedig a budapesti Csepelnek és Bartóknak. Ezen kívül szorgalmasan jártam táncházakba, koncertekre, táborokba, fesztiválokra, erdélyi falvakban is megfordultam, néprajzi könyveket olvastam. Állandóan zenét hallgattam, énekeseket, együtteseket, „adatközlő” parasztasszonyokat, férfiakat, vagy az akkoriban modernnek számító Jean-Michel Jarre-t, Mike Oldfieldet, Vangelist, Pressert, Vízöntőt, Kormoránt. Jó néhány küzdelmes évnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy felismerjem: akkor leszek csak boldog, ha megpróbálok annak és abból élni, amivel a legnagyobb hatást teszem az emberekre, vagyis a hangomból. Majdnem harmincévesen jött a felismerés, azóta rendszeresen fellépek fesztiválokon, kiállítás-megnyitókon, jazzklubokban, magán- és céges rendezvényeken. Alkalomadtán nívós helyeken utcai éneklést is vállaltam, hogy világot lássak, pénzt keressek, vagy fellépési lehetőséget szerezzek.
 
– S hogyan tudta tehetségét odakint megmutatni, kamatoztatni?
 
– Ha úgy adódik, még ma is éneklek közismert számokat, például musicaldalokat is angolul, de úgy tapasztalom, hogy sokan nyitottak arra, hogy meghallgassák a „furcsa” magyar nyelven szóló népdalokat. A nyugati kultúrákban felnőtt közönség számára ez az éneklési mód és talán a dallamvilág kissé egzotikusnak számít, ezért a dalaimat szívesen hallgatják. Van, aki a szólóénekeket illetve hagyományos népzenei kísérettel előadott számokat kedveli jobban, van, aki ezek mai feldolgozását. Ez utóbbiaktól sem riadok vissza. Gyakran olyan szívmelengető visszajelzéseket kapok hallgatóimtól vagy szakmabeliektől, hogy könnybe lábad a szemem... A világ minden tájáról kapok leveleket, amelyekben megköszönik, hogy őrzöm és megismertetem a nagyvilággal a magyar kultúrának ezt a részét. Az utóbbi idők legnagyobb fellépése egy belgiumi világzenei fesztivál volt, ahol az Erdélyből elszármazott Barozda együttes kísért. Stockholmban egy kisebb művésztársasággal dolgozom együtt időnként, többek között jótékonysági rendezvényeken énekelek. Őket a férjem révén ismertem meg, aki – bár más területen dolgozik – néha segít nekem a szervezési feladatokban. Ő is rajtam keresztül ismerte és szerette meg a magyar népzenét. Az élő fellépéseket szeretem a legjobban, de jelenleg legtöbben az interneten hallhatnak. Sokan még a fotóoldalaimon keresztül is rátalálnak a dalaimra.
 
– A zene mellett ezek szerint van egy másik szenvedélye is, a fotózás, de úgy hallottam verseket is ír…
 
– Igen, a fényképeket mindig imádtam, de csak körülbelül egy éve kattintgatok a kis masinámmal. Egyelőre csupán hobbiként, a fotóblogjaimban és néhány más weboldalon mutatom meg őket. Profi fotósoktól is szép dicséreteket kapok, de még rengeteg tanulnivalóm van. Most természetesen Debrecenről is készítettem pár képet, a legjobbakat közzé is fogom tenni a neten. A versíráshoz viszont csak ritkán támad ihletem, még nem gyűlt össze egy kis kötetre való anyag. Rejtélyes módon leginkább angolul jutnak eszembe a szavak, és eddig még csak 2-3 versemet fordítottam le magyarra.
 
– A távolsággal mennyire vált „kétlakivá” konkrétan és zeneileg is?
 
– A fizikai kétlakisághoz még sok a tennivalóm: azon igyekszem, hogy a svédországi bázisom kiépítése után minél gyakrabban járhassak haza, hiszen a családom és „civil” barátaim mellett más is ideköt. Számtalan kollégám van itt, akikkel szívesen együtt dolgoznék egy-egy koncert vagy lemez erejéig. A mostani látogatásom eddigi gyümölcseként a nagyon izgalmas világzenét játszó Folkfree bandával való tervszövögetést említeném meg, illetve egy budapesti koncertet decemberben, az Emberi Jogok Napja alkalmából. Zeneileg inkább „többlakinak” mondanám magam, hiszen nemcsak magyar népdalokat énekelek, hanem írt, cigányt vagy éppen Salamon-szigetekit, de mostanában egy finn és néhány török dallal is kacérkodom. Nem beszélve arról, hogy a svéd- és magyarországi zenészeken kívül dolgozom együtt izraelivel, spanyollal, Costa Rica-ival, kanadaival, és most ígérkezik néhány új projekt a Benelux államokban. Akármennyire is szeretek csavarogni a szó szoros és átvitt értelmében is, mégis azt mondanám, hogy számomra a magyar közönség előtt fellépni egyedülálló élmény, ezért alkalomadtán Debrecenbe is a legnagyobb örömmel jövök, nem csak rokonlátogatásra...
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0083298683166504 másodpercig tartott.