Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Törékeny rocker anyuka
 
Héty Péter | 2007. szeptember 14., 08:55
 
Dolores O’Riordan hangja már a kilencvenes években egybeforrt a Cranberries zenekar nevével. A zenekar a gyermekáldozatokra emlékező Zombie című dalával robbant be a popiparba, s rengeteg koncertjük mellett öt remek stúdióalbumot tettek le az asztalra, mígnem 2001-ben eltűntek a színről. Az immár 36 esztendős énekesnő azóta néhány fellépést és filmzenét leszámítva inkább családjának élt, s ír otthonában életet adott harmadik gyermekének is.
 
A Cranberries neve nélkül, gyakorlatilag szinte ugyanazzal a hangzással, de szólóban elindulni némi rizikót jelenthetett ugyan számára, de jellegzetes hangja, stílusa így is biztosíték volt a sikerhez. Az egykori zenekar Hogan testvérei immár csak producerként vannak jelen az Are You Listening? című szóló lemezen, s egy másik testvérpár, a Dimarchik kísérik, valamint olyan jeles rockerek, mint Marco Mendoza (Ted Nugent, Thin Lizzy, Whitesnake) basszusgitáros, valamint az ütős Graham Hopkins (Theraphy?).
 
A dalokat maga Dolores írta az elmúlt négy évben. Elmondása szerint sokkal kellemesebb volt így számára, mint a zenekaros időszak „egy album, egy turné, egy baba, egy album…” körforgása, de nem kizárt, hogy évtizedenként egyszer még összeállnak. Most végre gyermekeivel közösen hódolhatott kagyló és falevél gyűjtögető hobbijának, s ezekkel az élményekkel is töltekezve időnként egy-egy dalt is komponált.
 
Persze, ne gondolja senki, hogy ettől valamiféle szentimentális változáson ment volna keresztül, csak még több energiát gyűjtött magába, hogy egy előre el nem tervezett szólólemezen adja ki magából. A felvételek hangzása ugyan összetettebb, s itt-ott kicsit keményebb riffeket is tartalmaz a Cranberries-nél, de alapvetően továbbra is ahhoz áll közel. A fej- és a normál hangok között lavírozva éneklő Dolores stílusában továbbra is a szintén ír Sinead O’Connor alternatív-rockos altaregóját tisztelhetjük, azzal a különbséggel, hogy Dolores Mary Eileen O’Riordan-nek sokkal változatosabb a hajviselete.
 
Rögtön az indító Ordinary Day lett az album első slágere, s ha ezt meghallja valaki szinte biztosan azonnal a Cranberries ugrik be neki. A dalt Dakota nevű lányának két évvel ezelőtti születése inspirálta, akit immár nyugalomban, odafigyeléssel kezdhetett nevelni, mert nem várta a banda turnéja. A többi tizenkét zeneszámmal sincs semmi hiba, legalább annyira ütősek, mint az előzetes beharangozó sláger, legfeljebb egy-két hangszerelési ötlet teszi színesebbé az anyagot.
 
A When We Were Young szintén slágeres, de már keményebb és témájában ez is az ifjúsághoz nyúl vissza. Egy szál zongorás indításával az In the Garden kissé egyszerűnek tűnik, de a refrén bekeményít, ami a szöveget támasztja alá a gyermekkor és felnőttség disszonanciáját tükrözve. Hasonlóan, de már haladóbb zongora leckével indul a Human Spirit, mely némi ír furulyával és elektronikus alappal is meg van tűzdelve és a felnövekvés lelki kiüresedéséről szól. A Loser már egészen keményen indít, és ezzel a keménységgel helyezkedik szembe a versenyelvű, fogyasztói szemlélettel.
 
Romantikusan, melankolikusan indul és a legkeményebb riffeket tartalmazó refrén ellenére meg is marad ilyennek a Stay with Me. Az Apple of my Eye pedig kifejezetten leülős szám, vonósokkal. Az előző dalban elindult nosztalgikus szöveg itt az elveszített embertársak emlékét idézi, az elmúláson töprengve. A Black Widow a „minimál hangulatot” viszi tovább zeneileg, kissé sejtelmesebben ugyan, szövegében pedig a kiútkeresés felé fordul. Az October ismét megkeményedik mire a refrénhez ér és a továbbélésért, a folytatásért kiált. Az Accept Things már címében is az élet rendjének elfogadását hirdeti, a seprűzgető dob és a hullámzó kíséret időnként dinamikus, időnként ellankadó váltakozásában. Az Angel Fire már a telet idézi lelki okulást áhítva, dinamikusan fohászkodva, és a gitár üveghangjaival hópelyheket is varázsolva. A záró Ecstasy zenéjében inkább sejtelmes és melankolikus.
 
Az album egésze személyesebb hangvételű, mint a zenekari lemezek voltak, de hangzásában, gondolkodó szövegeiben még sem esik távol azoktól. Az énekesnő szólóalbumának is ott a helye a polcon a Cranberries lemezei mellett...
 
(Dolores O’Riordan: Are You Listening?, Sanctuary/Sequel, 2007)
A dalok listája: Ordinary Day, When We Were Young, In the Garden, Human Spirit, Loser, Stay with Me, Apple of My Eye, Black Widow, October, Accept Things, Angel Fire, Ecstasy
 
Kapcsolódó linkek:
 


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.38
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.019217014312744 másodpercig tartott.