Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Trombitába fújt lélek
 
Héty Péter | 2007. szeptember 14., 14:34
 
Az idei jazznapokon – bár egyetlen koncertre sem lehetett panasz – Tomasz Stanko fellépését általános elismeréssel emlegeti mindenki, aki végigülte a koncertdömpinget. A kiemelkedően jó fogadtatást nemcsak az előzetes hírverésnek köszönhette e nemzetközi népszerűségnek örvendő lengyel dzsesszveterán, hanem valóban kiváló produkciójának és nem kevésbé tehetséges kísérőinek. A műfaj korábban meghatározó szerepet betöltő hangszerének, a trombitának, valóban párját ritkító mesterét hallhattuk és láthattuk a Kölcseyben.
 
A Rzeszowban született Tomasz Stanko épp az idén hatvanöt esztendős. Első zenekarát, a free-jazz-et játszó Jazz Darings-et 1961-ben alapította a keleti régióban a legelsők közt. A következő évtől négy esztendőn át játszott a legendás zongorista-zeneszerző Krzystof Komeda mellett (olyan szaxofonosokkal, mint Michal Urbaniak, vagy Zbigniew Namyslowski), akit abban az évtizedben számtalan filmzenéje is híressé tett. Az 1969-ben tragikusan fiatalon elhunyt lengyel dzsessz-ikonról azóta is több felvételén megemlékezett, legutóbb Litania címmel szentelt egy teljes lemezt az ő kompozícióinak 1997-ben, olyan kísérőkkel, mint Bobo Stenson, Palle Denielsson, Terje Rypdal, Jon Christensen.
 
Pályája során hangszerét és kompozícióit folyamatosan abban a magaslatban kezelte, mely nevét méltán emelte Miles Davis és Chet Baker mellé. Ha még azt is hozzá vesszük, hogy mindezt a kelet-európaiság terhével a hátán tette meg, akkor talán még inkább megérdemli a kitüntető párhuzamot. Se szeri, se száma azoknak a különböző lengyel és más nemzetiségű zenésztársaknak, akikkel együtt muzsikált. A saját nevén 34 lemez van jegyezve.
 
Az évtizedek során muzsikája folyamatosan változott, számos kísérlet mellett alakult ki és a free zenétől fokozatosan kristályosodott ki egy fegyelmezettebb stíluson belül. Ma már azt vallja, hogy a teljes szabadság könnyen kontrolálhatatlanná válik, és káoszhoz vezethet, ezért inkább híve a kötött formáknak, mint régen. Persze, a koncerten most is meggyőződhettünk róla, hogy milyen páratlanul harmonikus és pontos improvizációkra, szabad szárnyalásokra képes.
 
A már ismert szemüvege mellett egy amolyan „dzsesszes” kalapot is viselt, amitől arca szinte teljes inkognitóba került, így a látványban is a trombitáé lett a főszerep, amit szinte a háttérből fújt „magasra” az apró termetű gigász. A nem éppen teltházas Kölcsey nagytermébe már belépésével is tapsot aratott, s finom nyugodt hangvétellel indította a koncertet. A második számra viszont már rendesen belemelegedett az egész csapat, és máris ízelítőt kaphattunk a forróbb hangulatú hangszeres szólókból, „free”-sebb „beindulásokból”, melyekben a kiváló lengyel kísérők is brillíroztak.
 
A Simple Acoustic Trio néven önálló formációként is jelentős nemzetközi sikereket elkönyvelő zenésztársak, immár 13 éve dolgoznak a „mesterrel” közösen is. A trió tagjai egyenként is olyan nevekkel zenéltek már együtt, mint Jan Garbarek, John Surman, Joe Lovano, Dino Saluzzi, Manu Katche, vagy a legismertebb lengyel jazz-szólisták és sorolhatnánk még tovább. A zongorista Marcin Wasilewski különösen kiemelkedően brillírozott, nem hiába jegyzik napjaink legkiemelkedőbb zongoristái között. Lemezkiadójuk Stankóhoz hasonlóan az egyik legnevesebb nemzetközi dzsesszmárka, az ECM.
 
Az est során a bee-bop muzsikáé volt a főszerep, de részesülhettünk meditatív, lamentálós hangulatokban is. Az alaptémákat szabályszerűen követték a trombita-, zongora-, majd a bőgő szólók, s a „vissza kanyar” a témához, ahogy az a klasszikus élő jazz koncerteken megszokott. Több kompozíció is felcsendült a legutóbb kiadott, Lontano című Stanko lemezről. A központban ugyan Stanko volt, de a zenekar egységes, összeszokott megszólalása, profi együttműködése tette teljessé a képet, mely a kiváló zenészekhez méltó cizellált hangszerkezeléssel valóban páratlan élményt nyújtott a műfaj rajongóinak.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018432855606079 másodpercig tartott.