Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Mindenkinek van egy tánca
 
Gurbán György | 2007. november 12., 11:37
 
A mozgáskultúra, a szépség és a tánc barátai Debrecenben már számítanak egy őszi rendezvényre. Ha november, akkor hastánc fesztivál – mondják, beírják a naptárjukba, melyik az a szombat este, amely pezsdítő élményt ígér. A IV. Országos Hastáncfesztiválon a Kölcsey Központban fellépett többek között Ghazi Mona Dolores, Yasmina, Tóth Bea és Mahasti.
 
Elmúlt az az idő, amikor különc, excentrikus csodabogaraknak tartották hazánkban a hastáncosokat. Erre a legjobb példa éppen Debrecen, ahol Borsosné Edit, vagyis Estella munkájának eredményeképpen már ott tart az ügy, hogy a legutóbbi virágkarneválon kereken száz stúdiójában tanuló táncos lépett fel óriási közönségsikert aratva. De Estella legjobb tanítványai országos szinten is tarolnak évek óta, az évenkénti nagy fővárosi versenyen uralni szokták a mezőnyt. Így aztán „Mami” nem véletlenül nyeri el évről évre a szezon hastánc oktatója címet. A szombati műsor első felében, immár hagyományosan, Estella stúdiója mutatta meg a publikumnak, ki mennyit fejlődött egy esztendő alatt. Nos, bátran állítható: sokat, mert a csoportos produkciók egyre kiforrottabbak, a hölgyek pedig egyre jobban, othonosabban érzik magukat a reflektorfényben. Estella csapata tökéletesen példázza a hastánc egyik legfontosabb és talán legszimpatikusabb lényegét, miszerint ez a tánckultúra nem követeli meg a tökéletes alakot, a szépség- és modellversenyeken elvárt ideális paramétereket. Mert bizony, a nőiesség nem mérhető centikben, kilókban, mell, csípő és derékbőségben – a nőiesség kisugárzás, egyéniség kérdése. Vagy van, vagy nincs, ez az, amit nem lehet pénzért megvenni és a testszobrászokkal megcsináltatni. Ahogyan az egyik ismert oktató, a Debrecenbe most is ellátogató Yasmina szokta mondani: nem az a fontos, hogy a tanítvány ugyanúgy táncoljon, mint a mestere. Legbelül ugyanis mindenkinek van egy tánca, ennek megtalálásában kell segíteni. Nos, ebből a szempontből (is) igen jól áll az Estella Hastánciskola.
 
Jól bizony, hiszen ők már több, kiemelkedő versenyzővel (is) büszkélkedhetnek, például Erdelics Katival, aki az idén az országos amatőr kategória ötödikje volt. A táncos olyan hajlékony, hogy az ember őt látván elgondolkodik: vajon a Teremtő gerincvelő helyett mit injekciózhatott be a csigolyái közé.
 
Aranyos Júlia már rutinos versenyzőnek számít – idén egyetlen pontkülönbséggel lett második országosan az amatőr kategóriában. De, ez a rutin nem jelent valamiféle unott profizmust, hanem inkább magas szintű előadóművészi kvalitásokat. Juli minden testrészével játszik és mesél, kér és követel, mosolyogtat és elgondolkodat. A Debreceni Egyetem biológia szakos hallgatója a legapróbb részletekig kidolgozza produkcióit. Ebbe bele tartozik a mimika is, a tekintete, szempárjának hangulatváltozásai megbabonázzák a nézőt. Erdélyi Zsófi is egyre jobb, ő ellenfelek híján már a profik között versenyez, az idén köztük érte el a roppant értékes negyedik helyezést.
 
Aztán a szünet után jöttek a vendégek, akik közül kiemelkedett Tóth Bea és Ghazi Mona Dolores. Bea egy igazi emberből való ékszer, akinek bája és ragyogása magával ragadó. Bea már a hastánc őshazájában, Egyiptomban is tudott nemzetközi versenyt nyerni, sőt az ottani nagy hagyományú Ahlan wa Sahlan fesztiválon 1500 résztvevő közül lett tavaly harmadik helyezett.
 
A regényes életű Mona külön kategóriát képvisel. A szíriai apától és magyar anyától származó hölgynek szó szerint a vérében van a hastánc. Na, persze, ez csak lehetőség volt a budapesti Seherezádé számára, és nem jelentette azt, hogy nem kellett tanulnia, csiszolnia a génjeibe oltott tudást. Mona meg is tette ezt, s produkcióval a világ több pontján is aratott már nagy sikereket. Bea tündéri, Mona királynői alkat, ők ketten felvonultatnak mindent, amiért szeretni lehet ezt a műfajt. Mona mostanában egy nagyszabású tánc-shown töri a fejét. Egy olyan látványos produkción, amit jó lenne Debrecenbe is elhozni majd. Csak azt kívánhatjuk neki, hogy sikerüljön. Saját, „önző” érdekeinktől vezérelve is...
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.61
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016538858413696 másodpercig tartott.