Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Istent és embert keresvén
 
Lara | 2007. november 20., 10:59
 
Örök kérdések bukkannak fel Ágens legújabb művében, a Deus tardat-ban: Kik vagyunk és mi végre? Hol húzódnak a határok Isten és ember között? Hol van Isten? Isten késik… Ágens legújabb alkotásának ősbemutatójára november 16-án került sor Debrecenben, a Modem harmadik emeleti kiállítótermében. A szokatlan helyszínválasztás legfőbb oka az ihlető forrás, mely Leonardo da Vinci egyik itt kiállított műve: Az ember madárrá válása.
 
Nem először találkoztunk Ágenssel a Modem falai között; legutóbb a plastic-fantastic-bombastic című előadást hozták el az innovatív és szokatlan kezdeményezésekre is nyitott művészeti központba. Ekkor láttuk Debrecenben először színpadon Ágenst, s az akkori közönségsiker remélni engedte, hogy a „modemesek” nem utoljára látták vendégül a szokatlan és lenyűgöző kompozícióiról ismert művésznőt.
 
Ágens a magyar színpadi művészet emblematikus figurája, hiszen sajátos zenei univerzuma, egyedi formavilága és színpadi nyelve egyedülállóvá és felismerhetővé teszik alkotásait. Neve mára összeforrott a kortárs opera fogalmával, mivel alkotásai mindenkor a zene hangzóságából indulnak ki, melyekhez legtöbbször egyik szinte állandó munkatársával, Gergye Krisztiánnal komponálnak teret a testek mozgatásával és a fények játékával. Ágens színpadi kompozíciói a zenéből kiindulva, de semmiképpen nem azt kiszolgálva születnek meg. Alkotásaiban mindenkor az egység megteremtésére törekszik, amint a zene, a tér és az emberi testek közös gyökerét és közös megnyilvánulási formáit keresve hozza létre színpadi műveit. Ágens nem a hangzó szöveg zenei megfogalmazása által megszólaló narratíva megjelenítését bízza a testre, hanem sokkal inkább a test és a hang, a zene és szöveg megjeleníthetőségének lehetőségeit kutatva törekszik a kifejezőeszközök szintézisére. A wagneri összművészeti koncepció Ágensnél tehát sajátos formában jelenik meg, amint nem csupán a színpadi elemek egyenrangúságát kiemelve komponál, hanem sokkal radikálisabb eszközökhöz nyúl. A szó előttit keresi ugyanis, mely nem korlátozódik az ember által felfogott valóságra, hanem e korlátokat átlépve a hang és a mozdulat nyomába ered a transzcendens megjeleníthetőségének lehetőségeit kutatva. Ágens Deus tardat című előadása Leonardo Az ember madárrá válása című képének okán született, melyen az a kérdés ötlik fel, hogy hogyan is kötődik az ember – az anyagi világ, a test – a magasabb szférákhoz. Hogyan idézhető meg az angyalok birodalma, az isteni szféra, szellemi létkör az anyagi világban létezve?
 
Ágens Gergye Krisztián táncos-koreográfussal és fénydizájnerrel karöltve arra hívja fel a figyelmünket, hogy Istent keresvén és hozzá fohászkodván meglehet, hogy valódi célunkat – az emberi lét célját – veszítjük szem elől, s úgy képzeljük, hogy „magunk váltunk sorsunk hordozóivá”. Istenhez intézett kéréseink ugyanis kívánságaink megfogalmazásai, melyek vágyainkat és elképzeléseinket tükrözik, miközben létünk célja merőben más. Az emberi élet célja ugyanis Ágens megfogalmazásában nem az egyénben kialakuló elképzelések és vágyak megvalósulásai, hanem sokkal inkább egy „beteljesített forma”: „lassan egybeszedett sorskódok és önelfogadás egysége”. Mely képes azt mondatni velünk, hogy „Legyek azzá, amit magamnak nevezhetek!” Ez a beteljesülés azonban keresés és kutatás, szenvedés és diadal, kérdések és válaszok eredménye, melyek a megszületés szenvedése mellett az emberi lét lehetőségeivel ajándékoznak meg minket. „Én vagyok – mondjam ki pontosan, s ha vagyok, meg tudom nevezni Istenemet is. Késik Isten, amennyiben én sem vagyok ott.”
 
Ágens fő kérdése színpadi alkotásaiban mindig a létezés és a jelenlét kapcsolatára vonatkozik, amint azt kutatja, hogy mennyiben függ létünk minősége/iránya attól, hogy felvállaljuk-e a létünkben való jelen-létet. Első látásra úgy tűnik, mintha ez a kérdés létünknek csupán egy – akár jelentéktelennek is nevezhető – szegmensére vonatkozna, ha azonban alaposabban belemerülünk, megnyílik: ilyenkor az bukkan fel, hogy tulajdonképpen mennyire vagyunk képesek felvállalni saját sorsunkat, kétségeinket, feladatainkat, bűneinket, zavarodottságunkat, képtelenségeinket…
 
Ágens az emberi lét kettősségét Philipp György éteri hangja és angyali megjelenése, illetve saját démoni erejű kisugárzása által megelevenítve ellenpontozza a színpadon. Philipp György gyermeki szépsége és szabályossága, szelídsége és finomsága tökéletes ellentéte Ágens vehemens nőiességének, mely a magával ragadó és elbűvölő két merőben más formáját eleveníti meg szemeink előtt. Mindeközben Gergye Krisztián és Gresó Nikoletta elképesztő technikai felkészültségük által mindenre képessé avatott teste járja nászát, mely szervesen, de nem kifejezetten beszédesen kapcsolódik a színpadi formanyelvhez. A színpaddá avatott (kiállító)terem megtelik emberekkel: olyanokkal, akik kíváncsiak, s olyanokkal akik nem…
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó link:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016073942184448 másodpercig tartott.