Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Aranyló homokszemek
 
Héty Péter | 2007. november 29., 10:33
 
Két korosztály, két nem, két stílus, látszólag két különböző ember találkozik a Raising Sand című albumon: a legendás Led Zeppelin énekese, Robert Plant és a bluegrass-country népszerű hegedűs-énekesnője, Alison Krauss. A hölgy tett már kirándulást a rock muzsikában, de az élemedett korú rocker is megajándékozott már minket egy-egy akusztikus balladával.
 
Első találkozásuk a folk-blues legenda Leadbelly emléke előtt tisztelgő koncerten volt. A sikeres együttműködést az amerikai zenei hagyományokra építő és egyedi stílusú előadó T. Bone Burnett produceri- és zenei vezetése alatt egy egész lemezzel koronázták meg. A Raising Sand album indítását tekintve inkább a country hangzásához áll közelebb, de rövidesen előkerülnek visszafogottabb rockos elemek, melyek egyre izgalmasabbá teszik a muzsikát. A két kifinomult énekhang amúgy is szinte éteri egymásra találásához hamarosan egy olyan vibrálóan csendes zene párosul, melyet J.J. Cale, vagy Tom Waits egyes albumainak hangulatához lehet hasonlítani. Ebben az atmoszférában természetesen Burnette zenei egyénisége is jelentős szerephez jutott. Viszont a két énekes-zenész főszereplő is természetesen hozza, ami muzikalitásukra jellemző. Ettől oly egyedi az egész anyag.
 
Az indító Rich Woman egy vibráló, blues alapú csemege, leginkább Plant fazonjához igazítva. Az ezt követő Killing The Blues valóban leszámol az előző „blues feeling”-gel, s inkább egy igazán gyengéd country ballada, immár a hölgyhöz igazodva, kellemes hawaii gitár háttérrel. A Sister Rosetta Goes Before Us zenei hangjainak hangulatához várnánk megszólalni Tom Waits smirglis hangját, de ennek ellenkezője történik: Krauss suttogóan finom éneke lebeg a sejtelmes ködben, amit végül egy bendzsó és egy hegedű fúj el. A Polly Gone Home-nál lassúbb tempójú dal nem sok akad a rock történetében, Plant szellő finomságú éneke a kettősökkel még éteribbé válik, csendesen szárnyal a lélek nyugalma, otthona felé, ahogy a szöveg is utal rá.
 
Ehhez képest az egykori Everly Brothers Gone Gone Gone (Done Moved On) átirata határozottan felpörögést jelent visszafogott rock and roll-jával. Plant hasonlóan vibráló darabokat a sajnálatosan rövid életű Honeydrippers-zel készített (Jimmy Page és Jeff Beck társaságában), huszonhárom éve. A kellemes, nosztalgikus „rázás” után ismét visszaülnek a fotelbe és közös country balladába kezdenek, a Through The Morning Through The Night-ban ismét Krauss kisasszonyé a főszerep. A Please Read The Letter az a nóta az albumon, melyben talán a legharmonikusabban válik eggyé a két személyiség által képviselt kissé eltérő zeneiség. A Trampled Rose egy szép ballada, Krauss által tolmácsolva, melyben már valamivel jobban ki is engedi csilingelően szép hangját.
 
A Fortune Teller-ben újra visszatér Burnette vibráló gitárjátéka, Plant is élénkebb, de a tőle megszokott misztikus hangot üti meg, Krauss pedig csak egy távoli szirén hangjaként van jelen. A Stick With Me Baby csak egy csendes, rövid közjáték a „legzeppesebb” gitárbetéttel, a zeneileg összetettebb Nothin’ elé, melyben Plant éneke mellett a hölgy inkább hegedűvel remekel. A hetvenes évek amerikai country-rock hangulatával indul, majd rockabillybe siklik a Let Your Loss Be Your Lesson, s bár ez inkább Plant terepe lenne, de a hölgy ragadta magához a mikrofont, mivel az előző dalban nem énekelhetett. Jól tette. A Your Long Journey igazi country sztenderd, s ehhez méltóan a Carter Family hangulatában tisztelegnek az elődöknek.
 
Már a fekete-fehér borító is egyszerűséget sugall, de a képek hangulata is szeretetteljes, csendes egymásra találást, magamutogatás helyett bensőséges hangulatot tükröz. Kétségtelenül az idei év egyik legkifinomultabb, legérzékenyebb zenei albuma született meg az együttműködésből. Műfajára nézve, talán, pszichedelikus country-rock.
 
(Robert Plant and Alison Krauss: Raising Sand, Rounder, 2007)
 
A dalok listája: 1. Rich Woman, 2. Killing the Blues, 3. Sister Rosetta Goes Before Us, 4. Polly Come Home, 5. Gone Gone Gone (Done Moved On), 6. Through the Morning, Through the Night, 7. Please Read the Letter, 8. Trampled Rose, 9. Fortune Teller, 10. Stick with Me Baby, 11. Nothin’, 12. Let Your Loss Be Your Lesson, 13. Your Long Journey
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.31
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018574953079224 másodpercig tartott.