Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Főszerepben a katana
 
Héty Péter | 2007. december 13., 14:42
 
A japán szamurájok harcművészetét és a felkelő nap országának zenei, színházi hagyományát egyesítette a Főnix Csarnokban bemutatott Chanbara című nagyszabású produkció. Az ősi japán katona (szamuráj) kardja, azaz a katana körül forgott a történet, mely a hasonló nemzetközi színpadi show műsoroktól eltérően emberközeli, kedves és humoros volt a sűrű harci jelenetek ellenére is.
 
Mint minden ilyen színpadi bemutató természetesen ez is a látványos mozgáselemekre, a zene ritmikájára és egy pozitív erkölcsi üzenetre, a jónak a rossz feletti győzelmére épült. Ehhez igazodott az ország hagyományát, hangulatát idéző színpadkép, a fény- és hangeffektek pedig felerősítették a színpadi hatásokat. Egy igazán profi csapatot láthattunk, az ősi japán harcművészet, a kard- és botforgatás mestereit. Tetsuro Shimaguchi a show vezető kardmestere koreografálta Uma Thurman kardoskodó bosszújeleneteit a Tarantino-féle Kill Bill mindkét részében. A mostani színpadi darabban, mint egy mókás mester-szerű alak jelent meg az őszülőre festett, szakállas művész. A maga köré válogatott fiatal csapat is hasonlóan profin bánt a harci eszközökkel, akrobatikusan mozogtak és kiváló mimikával adták elő a történetet, tehát a színészi mesterséget is kitanulták.
 
A szereplők karaktere, külseje megannyi jellegzetes japán figurára emlékeztetett, a mangák kócos hajú, kerek szemű vékony főhőseitől a Kuroszava klasszikus szamuráj filmjeinek hőseit idéző mesterig. Maga a színpad is egyszerű berendezettségével – két bambuszfával, két jellegzetes japán ajtóval és a taiko dobokkal, valamint formás tartóján a főszereplő karddal – a távol-keleti ország hangulatát tükrözte. A bevezető hangok már vagy félórával a kezdés előtt ehhez a színpadképhez illő csendes zsongást, ciripelést hoztak, s a műsor közben a dobolást mindössze elektronikus effektek egészítették ki. Az egyetlen igénybe vett műszaki segítség az a visszahúzó kötél volt, melyet az akciófilmekből ismert „röpködős” jelenetekhez is használnak. A modern filmek látványvilágát – minden technikai manipuláció nélkül –, emellett mesterien imitálták a szereplők akkor is, amikor a látványos, csoportos harci jelenetek közben egyszer csak lelassult a mozgásuk, részleteiben megmutatva a bravúros mozdulatokat, majd ismét eredeti sebességbe kapcsoltak, s vissza. A villogó kardok és botok mellett ristpapírból készült ernyőkkel is láthattunk „akció jelenetet”.
 
Az előadás másik pillére az említett dobok jellegzetes muzsikája volt, amelyeket a februárban Debrecenben már látott (s a következő február 19-én ismét látható) világhírű japán taiko dobos csoport, a Yamato tagjai kezeltek. Ennek a produkciónak a megálmodója is Masa Ogawa, a csoport művészeti vezetője volt. A háromfős ütős zenekar legalább annyira „ütős” volt, mint a harci alakulat, s női tagja is remekül megállta helyét. A műsor egyetlen technikai „malőre” az volt, amikor a japán elektronika egyik csodája (egy kis, dobverővel kezelt „hangszer-kütyü”, amely a színpadi kardok ütközését, az ütéseket, eséseket a filmekből ismert módon erős és irreális hangeffektusokkal szinkronizálta, az egyik dobos bravúrosan pontos munkájának köszönhetően) egyszer csak hatalmas recsegés-ropogás közben megadta magát. A szereplők nem zavartatták magukat és „alaphangon” is folytatták látványos műsorukat a zenei kísérettel. Talán jobb is volt így.
 
A történet maga egy legendás kard, azaz katana (érdekes hasonlatosság, hogy a magyar nyelvben ennek forgatója a katona) körül forgott, mely mágikus képességekkel ruházza fel birtoklóját. Ezt a színpadon úgy jelenítették meg, hogy az addig normál figura egy lángoló vörös hajjal ékesített maszkos alakként jelent meg, s így vált ellenfelei félelmetes legyőzőjévé. A mese elején a kard keletkezésének idejéből láthattunk egy konfliktust, melynek során a mesterrel is végzett az egymással küzdő tanítványainak a rossz oldalt megtestesítő csapata. Mindez, persze, a kard birtoklásáért történt. A cselekmény nagyobb része már a mai időkben játszódott, mintegy a régi történet szereplőinek reinkarnációival. Az új főhős pedig egy mulatságos, amerikanizálódott, esetlen, habókos fiatal fiú volt, aki a harcművészet mesterévé vált azzal, hogy véletlenül belekeveredett a küzdelembe. A mester mulatságos és látványos jelenetek közben faragott belőle jó harcost, a kardot időnként megszerezni próbáló csapat támadásai közepette. A kard őrzője az ősidőkből egy hölgy volt, aki az újkori jelenetekben már maga is a küzdelem művészeként volt látható, és időnként a mester mai inkarnációját is mókásan megszégyenítette ügyességével. Természetesen az erkölcsi tartást őrzők győzedelmeskedtek, ahogy ez a mesékben már szokás. A produkció egyik üzenete az volt, hogy rajtunk múlik, győzelemre tudjuk-e vinni az igazságot.
 
Az üzenet szempontjából nem lehet megkerülni Misima Jukio alakját, aki mai japán íróként látva a modernizálódó, amerikanizálódó országot, 1970-ben egy kétségbeesett akcióval a harci hagyományok erkölcsiségét, a császárságot akarta visszaállítani a hadseregben és ez által az egész társadalomban. Akciójának sikertelenségét látva rituális öngyilkosságot, szeppukut hajtott végre társaival, bizonyítva eltökéltségét, s ráirányítva céljára a figyelmet. Nem lehet nem látni az ő üzenetét is átsugározni ezen a darabon, mely természetesen nem az ő eszközeivel, hanem a modernkor pozitív lehetőségeit is elfogadva igyekszik a hagyományok üzenetét, erkölcsiségét tovább örökíteni, átmenteni, az ezért való küzdelem fontosságát hangsúlyozni. A társulat és a produkció emberközelisége jól mutatta, hogy nem hagyták magukon eluralkodni a modern technika eszközeit, pusztán profi módon felhasználták azokat. A szereplők végül az őket ünneplő Főnix Csarnok félháznyi közönségének kedves gesztusként kórusban kiáltották Debrecen japán üdvözlését, majd a „köszönöm” szót.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.033276081085205 másodpercig tartott.