A Radiohead ötfős gárdája azzal, hogy új fejezetet nyitott az internetes zeneletöltések történetében, parázs vitákat generált itthon és külföldön egyaránt. A Kistehén tánczenekar hatásukra az elsők között jött lendületbe a honi bandák közül: legújabb projektjük hanganyaga kizárólag az interneten lesz elérhető tavasztól. Az Ember a fán szinte fillérekért tölthető majd le – adja hírül a WAN2. A hírek közt fény derül arra is, hogy Paul McCartney számára sem megkerülhető Thom Yorke csapata, ha nem is forradalmi módszerük, hanem a mai popkultúrára gyakorolt hatásuk miatt. McCartney iPodján a Foo Fighters mellett jól megfér az oxfordi artrockbanda, akiknek „még az olyan zsákutcának bizonyuló laptop prüntyögéseket is hajlamosak vagyunk megbocsátani, mint a Kid A…” – ezt már a 2007-es best of lemezértékelő hozza, mely a Radiohead esetében természetesen az In Rainbows-ra koncentrál. A nagy éves összesítésben a legtöbb szavazatot kapott „hangosan és sokat hallgatott” lemezek szerepelnek, valamint szubjektív top tenek, no és néhány igen frappáns megnyilvánulás a magazin állandóan foglalkoztatott szerzőitől. Mielőtt fellapoznánk, érdemes magunkat is próbára tenni, s kitölteni az általuk is kitöltött rubrikákat: Újratervezés 2008; Az év letöltése; Az év törlése; Az év vírusa. Ha megvan, garantáltan jól fogunk szórakozni a válaszokon, az alternatív értelmezési lehetőségeken, s nem utolsó sorban némi adalékot kapunk azokról, akik hónapról hónapra kimondják, megmondják, elmondják és elmondatják mire kell, és érdemes fülelni manapság. A Top 20 első helyezettjéről legyen elég annyi, hogy egy sheffieldi banda második korongja, akik lelkesen művelik a garázsrockot, vezérük pedig sokat tanult Mike Skinnertől (The Streets). A fülszöveg szerzője mérföldkőnek tartja a lemezt, mondván, hogy „Egy évtizede még úgy gondoltuk, a ’00-es éveket mindenféle lounge alapú izék, meg széteffektezett elektro-rock-bigbeat vackok uralják majd, de ez a lemez azonban igazolást adott: a zeneszerzés legfőbb eszköze továbbra is a gitár.”

 

A gitárhősök korszakából a Led Zeppelin szellemét idézik meg hosszú oldalakon át a lap szerkesztői. Ünnepelni van okuk a Led Zep rajongóinak, nemcsak mert a Jason Bonhammel kiegészült csapat egy tribute koncerttel nyitotta meg december 7-én a 02 néven megújult londoni arénát 20 ezer néző előtt, hanem mert éppen most volt hatvan éves az Atlantic Records. A Zeppelin a cég egyik alapítója és vezetője, Ahmet Ertegün emlékének ajánlotta a decemberi fellépést, a bevétellel pedig az Ahmet Ertegün Education Foundationt támogatták. A Led Zeppelin első próbáiról Robert Plant 1997-ben a következőket mondta: „Kis szobában játszottunk, és baromi meleg volt. Ennek ellenére éreztem, hogy valami nagyon fontos történik velem, s a többiekkel. Valami, amire vigyáznunk kell, nehogy elveszítsük. Mert jól szólt, erőteljesen, kihívóan.” Lehet, hogy Plant emlékeit már kicsit megszépítette az idő, a léghajó aranykorát felelevenítő összegzés készítői viszont igyekeztek a WAN 2 hasábjain a tényekre szorítkozni Led Zep-ügyben. Ráadásul érdekességeket, könnyen és jól fogyasztható morzsákat húztak elő a kenyeres zsákból. A könyörtelen rockmenedzserről, Peter Grantről pl. megtudjuk, hogy „annyira gyűlölte a kalózlemezeket, hogy saját maga járta a lemezboltokat és elkobozta a talált példányokat.” Kapunk némi támpontot arról, hogy mit jelentenek a cím nélküli negyedik album szimbólumai, s hogy kire utal a Physical Graffitin hallható Boogie With Stu utalás. A szerkesztők végigmazsolázzák – a teljesség igénye nélkül – azokat a dalokat, amelyek ismertté váltak, s egyértelműen Led Zeppelin-hatásokat mutatnak, a Led Zeppelin hangárban pedig egyben áttekinthetjük a Jimmy Page vezette banda lemeztermését.

 

A magyar nemzeti hiphop és triphop szorgalmazói egyaránt helyet kaptak a duplaszámban, a cseles szerkesztők több helyen is megtámogatták egy kis háttérrel a Zigilemezt és a Keep Still!-t. Más programmal és más arculattal van jelen a Bëlga és a Beat Dis a hazai könnyűzenei színtéren, a 2002-es év viszont mindkét formáció számára fordulópont volt: az egyik a Szigeten mérte fel a klímát, a másik Szombathelyen azon morfondírozott, miként lehetne énekesnőnek megnyerni Zaida Rivast, akiről a Beat Dis környezetében az Animás Prieger Zsolt hallott először. Manapság a Bëlga a Zigi-rejtély kulcsát őrzi, az egyik elégedett kritikus pedig arról ír, hogy „ A Bëlga minden komolyság nélkül csak egyszerűen használja a nyelvet, és ezáltal képes intelligens vulgárságával egy kompakt szocio hang- és képanyagot közölni kisfröccsös világunkról, a Falfúró, a Roncsfilm vagy a Citromfej technikájával.” Bauxit és Mégötlövés nehéz diónak bizonyul Mikó Ivett mikrofonja előtt, az azért így is kiderül, hogy mi a reláció a bor, a borszakértő és a Bëlga között. A Beat Dis énekese, rappere, Csigó Tamás az Animához fűződő viszonyukról lebbenti fel a fátylat, illetve azokról a momentumokról, amelyek a Keep Still! megjelenéséhez vezettek. Az album legfrissebb videoklipje egyébként a Just Like című szerzeményhez készült Emil Goodman műhelyében, s több mint ezren nézték meg az első két hétben a YouTube-on.

 

A legtanulságosabb beszélgetések egyike a Žagar három zenészével készült, akiket a Cannot Walk Fly Instead című, igen sokrétű lemezanyag apropóján kérdezett Nagy Dániel. Asszociációk széles spektrumát kínálja az LP Zságer Balázs szerint: a kaotikus nyitástól, különböző témákon keresztül juthatunk el egy új, tiszta kezdetig. Az életet a természet és a természetfeletti hordozza magában – mondják ki a zenészek; a gondolatot a mostanra kialakult felállásban játszó Žagar új albumának borítója is erősíti, azokkal az elmosódott alakokkal, akik egy erdei tisztáson fogadják be az ismeretlen fényeket.

 

A Kasabian tagjai arról beszélnek, hogy miért tartják vonzónak Közép-Kelet-Európát, Ben Johnston a Biffy Clyroból a Puzzle-turné tapasztalatait osztja meg Kováts Áronnal, a székesfehérvári Jacked legénysége pedig számba veszi, hogy érettségi előtt, de útban a hírnév felé, milyen feladatok hárulnak rájuk.

 

 

Kasabian