Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Latinos, nosztalgikus est
 
Héty Péter | 2008. március 05., 10:35
 
Snétberger Ferencre annak idején a Trio Stendhal tagjaként figyelt fel igazán a hazai közönség. Nemzetközi karrierje is ekkor indult, s mára a világ legelismertebb gitárosai között tartják számon. Ehhez persze az is kellett, hogy Berlinbe költözzön, ahol kiváló együttműködési lehetőségei is hozzájárultak tehetsége kamatoztatásához. Debrecenben már csak ezért is ritkán látott vendég, de a Kölcseyben adott koncertjével kárpótolt minket a kimaradásért.
 
Az ötvenegy esztendős salgótarjáni születésű muzsikus gitáros édesapjától örökölte a hangszer szeretetét. Az örökséghez a nyugodt természet is hozzátartozik, mely sokban hozzájárulhatott Snétberger Ferenc elmélyült, meditatív, de mégis dinamikus stílusának kialakulásához. Klasszikus és jazz tanulmányi mellett leginkább az improvizációs készségét fejlesztette igen magas szintre. Rendkívüli muzikalitásához nem férhet kétség, játékán erősen érzik a brazil iskola, a bossa-nova hatása, de a spanyol flamenco alapok és a roma örökség is meghatározza egyediségét. Az 1989 és ’92 közötti időszakban három lemezt készített a legendás Trio Stendhallal, ami után rövidesen egyedül jelentetett meg felvételeket, adott hangversenyeket.
 
Az akkoriban már Berlinben élő muzsikus karrierje fokozatosan ívelt felfelé ezután, magas színvonalú szólólemezeinek, de a tehetséges és a nem ritkán neves zenésztársakkal való együttműködésnek is köszönhetően. Egyik legrégebbi zenészpartnere Paolo Vinaccia ütős, aki olasz származású, de Norvégiában él, s ha bár felénk nem annyira ismert a neve, szakmai körökben a legjobb ütősük között jegyzik. Snétbergert régi barátság és több közös munka köti a már nálunk is jól ismert trombitáshoz Markus Stockhausenhez. Egyik legutóbbi, s talán legnevesebb partnere pedig a zseniális énekművész Bobby McFerrin volt, aki veszprémi találkozásuk után egy turnéjára is meghívta.
 
A debreceni koncerten egy szál gitárral indult az előadás. A csendes, kellemes, latinos játék közben jött be az ütős barát, Vinacci. Érkezésével a muzsika is dinamikusabbá vált, s a kiváló gitáros megmutatta, hogy hangszerét akár ritmushangszerként is tudja használni. A nyitó darab után megtudhattuk, hogy Vinaccihoz milyen régi és szoros szálak fűzik. Amint a házigazda elmondta: sohasem játsszák egyformán a dolgokat, minden fellépés más, s Vinacci mindig okoz neki meglepetéseket, mint már a mostani „belépőjében” is.
 
A következő kompozíció egy bolero volt Tony Lakatossal. A szintén külföldön élő muzsikus határozott játéka az ütőssel ritmikusabbá vált muzsikát még erőteljesebbé tette. Időközben megtudhattuk, hogy vele is jó tizenhat éves ismeretségben és barátságban vannak, de a közös játék egy menedzser ötlete volt egy tavalyi japán koncerten. A Celesta című kompozícióban tenorról szopránra váltott a szaxofonos, de a markáns, profi játékon ez semmit sem változtatott. A zenészek szólóikkal folyamatosan váltogatták egymást és kápráztatták el a közönséget, hangosítási gondjai miatt talán Vinacci volt ez alól némiképp kivétel.
 
Snétberger többszöri kérdésre korábban már jelezte, hogy a Trio Stendhal legendás felállása már lezárt fejezet számára, ugyanakkor ez az est ugyanazt a formációt mutatta, hisz ütős és szaxofonos partnerekkel játszott. A stílus, persze, egészen más. A világzenei elemek, a „crossover” hangzás most is jelen volt ugyan, de egy kevésbé lamentáló, sokkal markánsabb és játékosabb, elevenebb muzsikát hallhattunk, valószínűleg a zenészek habitusának is köszönhetően.
 
A Songs to the East zenei világa állt talán a legközelebb a hajdani muzsikához, de a keleties, indiai dallamok részben itt is latinos hangzásba mentek el. Ez a darab, majd a Childhood régi, gyermekkori magyar népdallamokat felidéző hangulata jelentették talán az előadás csúcspontját. Ezt követően az ütőssel duóban bossa-nova dallamok és ritmusok varázsoltak nosztalgikus hangulatot a terembe – Snétberger laza, túlzásoktól mentesen virtuóz játékkal idézte meg a mediterrán atmoszférát.
 
Lakatos Tóni visszatérése ismét egy más minőséget hozott, de a finom akusztikus hangszerek mellett ő is megérezte, hogy nem elég lágy a harsánnyá kierősített szaxi megszólalása és az egyik legremekebb, a muzsikába legjobban belesimuló szólóját mikrofonon kívülre fújta. Ekkor már a lelkes közönség visszatapsolására játszottak, az est legdzsesszesebb részét produkálva, de a latin zenében való jártasságból is mindegyik zenész jelesre vizsgázott. A műsort a végső ráadásban Snétberger egy remekbeszabott szóló improvizációval koronázta meg. Bravúrosan szőtte bele játékába az ismert Carlos Jobim-dallamokat, flamencós elemeket és klasszikus zenei futamokat.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.25
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016980886459351 másodpercig tartott.