Kardos Horváth János: Steven Spielberg lett zenekar producere és azt tanácsolta, hogy csináljuk úgy, ahogy ő a Csillagok háborúja esetében. Amit eddig láttunk, az igazából a mínusz 1.-2.-3. rész és most jön a nulladik rész. Valahogy így van ezzel a Kaukázus is, ez formailag egy új lemez lesz. Azért lehet talán első és hivatalos – elég hülye szavak ezek –, mert a piacon gyakorlatilag ezzel jelenünk meg először. Nekünk eddig interneten voltak a dolgaink, nagyon sok energiát fektettünk azokba is, tehát stúdióban is vettünk fel dolgokat, nemcsak a hálószobában, de úgy látjuk, hogy a szakma, illetve a szakma megmaradt része lesöpri az asztalról azt, akinek nincsen hivatalos lemeze. Úgy fogják fel, aki abba nem hajlandó energiát, pénzt fektetni, hogy stúdiózni megtanuljon, az nem igazi zenekar. Mindig gondot okoz, hogy a régi jó számokat, melyek valami ihletett pillanatban születtek, teljesen improvizációból, lemezen hogyan rögzítsük. Az anyagról azt lehet elmondani, hogy elég sok lábon áll, a címe Tartós béke. Szerintem egy mikrokörnyezeti vizsgálódás, nincsenek rajta olyan direktben kimondott társadalomkritikák, mint az előző, Amerika hazudik című lemezen. Kicsit inkább az Isten-ember kapcsolatról szól, arról, ha van ember, akkor hol az Isten, ha nincs Isten, akkor hol az ember. Ilyen paradigmák profán szövegek közé rakva. Ami még érdekesség lehet, hogy Lovasi András kiadójával dolgoztunk most együtt (Megadó Kiadó – a szerző). Ez nem egy nagy kiadó, ugyanúgy mi fizettünk mindent, csak némi segítséget adnak a nyilvánosságban. Nem haladunk rosszul, igazából a terjesztés a nagy kérdés. Én ezzel nem nagyon tudok foglalkozni, mert elsősorban szövegírónak és dalszerzőnek tartom magam, nem pedig menedzsernek. Azért jöttem erre a „szakra”, mert nem szeretem amazt csinálni. Örülünk neki, hogy mellénk keveredett az Ádám Kata nevű lány, aki kézben tartja a zenekar szervezését. Visszatérve még a lemezre: a honlapunk kicsit több mint egy zenekari honlap, inkább talán egy közösségi cucc. Van egy Merte topic rajta, azt jelenti, hogy valaki le merte írni, be merte küldeni az írásait. Erre nagyon sok vers érkezik be, ezekből harminc-negyvenet kiválogattunk és két fiatal, újgenerációs színészt, Ónodi Esztert és Rába Rolandot megkértük, hogy működjenek közre, mondják fel ezeket a szövegeket. Dupla lemez lesz, ez lesz a második része. Első körben felmennek a versek a netre ingyenesen, meg lesz egy kis korong, egy mini-CD, amin rajta lesz három-négy szám. Utána ősszel jövünk ki a prémium kategóriás dupla lemezzel.

 

 

– Valóban elküldtük neki a levelet, hogy azonnal állítsák le az Erdély-Dakar szervezését, mert ez rossz tett a jövőre nézve. Nem válaszolt…

 

 

– Nézd, nagyon sarkítva ez az egész zenekaros dolog a szórakoztatóiparnak egy része. Itt az emberek nem azért jönnek el, hogy álmodozzanak, és megfejtsék a világot. Bár ennek a rockpoétaságnak van létjogosultsága, főleg Magyarországon, az előző rendszerben ez nagyon ment. Most nincs rajtunk egy elnyomó rezsim, most talán az ember szabad akarata az elnyomó hatalom. Ezt nagyon sokan hülyeségekre használják: pénzhajhászás, nyomulás, egész pályás letámadás… Az ilyenek alkotják az elitet, akikkel szemben kell a sorok közé dugni dolgokat. Ez az emberekben általában le szokott esni. Akinél elsőre nem, annál harmadik-negyedik hallgatásra. Akinek leesik, az hálásan szokott beszélni velem, néha kicsit túl is fejtik a szövegeket, de eredmények vannak. Most ősszel lesz a Greenpeace-szel egy közös akciónk. Lesz egy Klímariadó elnevezésű kampányuk, nekünk is van az új lemezen egy ehhez kapcsolódó számunk. A szüleim mindig azt mondják, ezek pusztába kiáltott szavak, egy ember nem tud tenni semmit. Valószínűleg így van, de azért ne menjünk már el a dolgok mellett, legalább ne csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne. Erről érdemes szerintem szólni.

 

 

– Magamban bízom. Ezt John Lennon is megmondta 1980-ban: „I just believe in me”. Mára kicsit hálózatosabb lett a modell, amit az emberek szükségszerűen követnek, amolyan miniszövetségekben lehet elgondolkodni. Egyedül nem ér semmit az ember. A Kaukázus is így szerveződik, csillag alakban, próbáljuk összetartani. Nincsen zenekari diktatúra, mindenkinek megvan a szerepe, a többiek nem szólnak bele, milyen legyen a szöveg, mondjuk, ha megkérdezem, csúnyán le tudják kritizálni. Én sem mondom meg, hogy kábé milyen legyen a zene, együtt csinálunk mindent.

 

 

– Vannak ilyenek, ez biztos az én zenei múltamból ered. Én nagyon könnyed popdalokon nőttem fel, amelyekben inkább a szöveg volt a lényeg. A zenekarnak nem olyan nagy élvezet ilyesmiket játszani. Én viszont szeretem és a közönség is. Van egy unplugged jellegű, Kafkaz néven futó műsor, ami Budapesten már megy. A Kaukázusba sok minden belefér, ez viszi előre.

 

 

– Abban tényleg szerencsésnek vagyok mondható, hogy nagyon sok szöveget tudok írni. A Magashegyiben is én írom a szövegeket. Mindenképpen meg kell említenünk Fodor Máriuszt, aki a motor abban a zenekarban és nyílegyenesen bevitte oda, ahová kell. Most készítünk egy lemezt. Emellett a Pál Utcai Fiúk lemezén is dolgoztam, négy szöveget írtam. Visszahallgatva nem olyan rosszak… Van a Bárány című dal, ami nekem annyira nem jön be, a Lecsó (Leskovics Gábor a P.U.F. énekes-gitárosa – a szerző) meg odáig van érte. Bízom az öregben… Peter Ogi elkészült lemezére is írtam kettőt. Bizonyos szint alá azért nem megyek, egyéb koprodukcióban nem szeretnék részt venni. A Magashegyi Undergroundot azért tartottam jó dolognak, mert kicsit újra értelmezi a popzenét. Ne a Csézy meg a Rakonczai testvérek legyen a pop, nem a németeket, meg az olaszokat kell másolni. Elég baj, hogy ennyire periférián van ez az ország. A kultúrának pont arról kell szólnia, hogy szabadság van, megcsinálhatsz bármit.