Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Szemérmetes Erzsók bűvkörében
 
HeP | 2008. május 09., 11:37
 
Petőfi műveit értékelni és értelmezni ma egészen más, mint a művek születésének pillanatában, mivel halála és történelmi szerepvállalása más megítélés alá helyezte. A helység kalapácsa ebből a szempontból különösen vitatott volt, hiszen a népies oldalon feltörekvő költő ezzel a darabbal éppen a népies világot parodizálta. A Vojtina Bábszínház előadása efféle felvetések nélkül, a korhű hangulatot igyekezett megvalósítani, meghagyva a művet annak, aminek szerzője megálmodta.
 
A komikus eposzt két szinten látjuk megjelenni. A bevezetőben az elbeszélő, mesélő, mint egy vásári komédiás, hús-vér előadóként vezeti fel a történetet, amit aztán a bábos színpadon látunk megtörténni. Ezt a szerepet a vendégművészként Sepsiszentgyörgyről érkezett Szabó Tibor András úgy jeleníti meg, mintha „ráfaragták” volna, azaz mintha maga is egy faragott báb lenne. Mimikája és stílusa telitalálat erre a szerepre. A mesélő időnként valóban bábfiguraként átlép a másik színpadra, ahol maga is a történet részesévé válik, de csak mint egy összekötő kapocs, továbbra is az események elbeszélőjeként.
 
A bábos színtér az eredeti történetnek megfelelően szintén kettős. Az első színben egy templombelsőben vagyunk, ahol a főszereplőre ittas álmában rázárják a kaput. Ezzel párhuzamosan a helyi kocsmában nélküle, de a rendes kerékvágásban zajlik az istentisztelet utáni istentelen élet. Széles tenyerű fejenagy, a helységi kovács (Reschofsky György hangjával és bábjátékával) Isten házába szorult helyzetéből igyekszik a többiekhez, legfőbbképpen a kocsmárosné Szemérmetes Erzsók (Papp Melinda) okán.
 
Az alapkonfliktus aztán eme utóbbi helyzetből bontakozik ki afféle korabeli szappanopera szintjén. A Lágyszívű Kántor (Megyeri Béla) vonzalmát a nem éppen nemes hölgy iránt Haranglár, a fondorlelkű egyházfi (Balogh András) unszolására meri csak megvallani, midőn megmenekvéséből betoppan a szintén a hölgy szívére pályázó „helység kalapácsa”. Az ebből adódó kocsmai perpatvar semmivel sem fest a mainál szebb képet a korabeli közállapotokról. Bagarja, a béke barátja (Hajdú Péter) hívja igazságot tenni Csepü Palkó kevés szavú bírót (Szabó Tibor) és a Kisbírót (Nagy Mónika) kiknek sajátos intézési módja szintén nem egyedi eset. A műben nincs is szereplő ki ne az alkohol hatása alatt, azaz józan ésszel cselekedne.
 
Petőfi művével nem csak az emberek nagyon is profán viselkedésére igyekezett ráirányítani a figyelmet. Az akkoriban kibontakozó népies irányzat, a magyar romantika irodalmi pátoszának is fricskaként szánhatta a művet, mivel a kor körülményei között a nemzeti eszmény kiemelt jelentőséggel bírt, s így talán túlzott heroizálásoktól sem volt mentes. Az egyensúly később Petőfi életművében a János vitézzel billent helyre.
 
A helység kalapácsa igen bravúros, s humoros nyelvi fordulatai miatt is remek példázat a kor stílusainak paródiájához, kritikájához. Ezeket viszont az ifjabb korosztály nem igazán értheti, ismerheti egészében, ezért is inkább az idősebb korosztálynak szól a Vojtina Bábszínház legújabb bemutatója. Pajzánsága ellenére a kor virágnyelvén megfogalmazva nem szemérmetlen a darab, s össze sem vethető a mai kor szüleményeivel. Árkosi Árpád rendezésében rejtett poénokra is lelhet a figyelmes néző, hisz más Petőfi művekből is felbukkan egy-egy ismert és a helyzet komikumát fokozó sor. A Vojtina társulatának ismerői bizonnyal nem vonják kétségbe, hogy a mókás légkör megteremtését ezúttal is profi módon kapjuk. A hangulati és látvány elemek pedig szintén a tőlük megszokott színvonalon segítik a kor, a hangulat megidézését.
 
Egyetlen ellentmondásos eleme az előadásnak a kerékpár, mely a darab keletkezési idején (1844) még semmiképp sem volt elterjedt. Ám ezt igazából fölösleges boncolgatni, hisz egy cseppet sem rontja a darab hitelét. Ha csak ennyit lehet felhozni kritikaként, akkor bizonnyal sejthető, hogy érdemes rászánni a darab megtekintésére egy órácskát, ha nem is a magas röptű szellemi kalandok, de a jó szórakozás érdekében. Aztán azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon mennyit is változott a világ több mint másfél évszázada.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.014546155929565 másodpercig tartott.