Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Anoushka rágái
 
HeP | 2008. május 14., 16:10
 
„India zenei nagykövetének" leánya, Anoushka Shankar tizenkét állomásos európai turnéján Magyarországon két koncertet is adott. Ravi Shankar, a szitár és az indiai klasszikus zene nagymesterének leszármazottja – aki apja munkásságát folytatja – a debreceni Kölcsey Központban ajándékozta meg maradandó élménnyel hallgatóit.
 
Jóllehet a név kötelez alapon egy fajta sematikus zenei örökös is válhatott volna Ravi Shankar lányából, de a születése óta magába szívott hatást az atyai tanítás mellett kemény munkával, komoly elhivatottsággal fejlesztette az immár mindenkit lenyűgöző szintre, világsikerre. Ez nem csak virtuóz szitárjátékában, hanem zeneszerzői munkásságában, magas szintű stílusérzékében is jól tükröződik. Anoushka Shankar nyolcévesen kezdett szitáron játszani és tizenhárom évesen adta első nyilvános koncertjét. Mindehhez csak hab a tortán, hogy a törékeny alkatú hölgy egy valódi egzotikus szépség (egy táncosról szóló filmben is játszott már). Édesapjának igen jelentős szerepe volt a kelet és nyugat közötti kulturális párbeszéd magas szintű kibontakoztatásában. Az örökséget nem herdálta el Anoushka: muzsikája teljes egészében az indiai hagyományon alapszik, de más kultúrák zenéit is integrálja. Féltestvére, a sokat méltatott Norah Jones ezzel szemben nem apja nyomdokain jár.
 
A Kölcsey Központ színpadán közepén egy emelvényen ülhettek le az indiai hangszerek kezelői, központban természetesen az est főszereplőjével. Az emelvény két szélén pedig két hagyományos európai hangszeres (egy zongorista és egy csellós) foglalhatott helyet, hagyományos európai székeken. Játékuk csak kiegészítette a keleti muzsikát, amihez a többi zenészhez hasonlóan teljes alázattal, tisztelettel viszonyultak.
 
Az est nyitányaként egy, a napszaknak megfelelő rágát hallhattunk a klasszikus felállásban: tabla, szitár, tanpura. Csak ezt követően lépett színpadra a többi zenész: egy indiai fuvolista, valamint a csellista és a zongorista. Ők is egy esti rágát játszottak, ezúttal a híres apuka repertoárjából, mely a Palas Kafi címet viseli. Mint megtudhattuk, Anoushka ezt a világhírű csellistával, Msztyiszlav Rosztropoviccsal adta elő eredetileg, míg az esten a többnyire kísérő szerepet betöltő Barry Phillips-szel (Ravi Shankar egyik régi zenésztársa, barátja) játszotta, aki maga is részt vett a komponálásban egykor. Az ezt követő két darabban a bambuszfuvolán szárnyaló Ravichandra Kulur (ez egyik legismertebb, s legfoglalkoztatottabb indiai zenész ezen a hangszeren) időnként csörgő dobot is ragadott kezébe, hogy a tablás Tanmoy Bose (Ravi Shankart is kísérte) társaságában ízelítőt adjanak a bonyolult indiai ritmusokból, illetve az ismert indiai „ritmus beszédből".
 
Ezt követően a zongora, a cselló és a fuvola volt a kísérő hangszer és már a legutóbbi Anoushka lemezről is ismerős hangzásban szólt a muzsika, bár itt az elektronikától mentesen, tisztán, akusztikusan. A Breathing Under Water című albumot az új indiai zene egyik elektronikus gurujával Karsh Kale-lel együtt készítették. A közreműködők közt találjuk Ravi Shankart, a féltestvér Norah Jonest, és más jeles, indiai származású muzsikusokon kívül például Stinget is, aki bizonnyal Anoushka korábbi közreműködését viszonozta ezzel. Az albumról a Solea és a Voice of the Moon is elhangzott, miközben számtalan bravúros futamot hallhattunk. Anoushka szitárján időnként a többi hangszeressel felelgetős játékkal színesítette a zenei élményt, mely valóban nem volt mindennapinak nevezhető.
 
A maga nemében minden közreműködő zenész kiváló tehetség volt, s ezt szólóikkal is bizonyították, de természetesen Anoushka és a szitár állt a központban. A nagy siker persze nem is maradt el, s a debreceni közönség kétszer is visszatapsolta őket, amikor is már csak ismét a klasszikus indiai trió felállásban léptek színpadra. A mindvégig mosolygós, kedves, szemmel láthatóan spirituálisan is összhangban lévő zenészek a legvégére is tartogattak virtuóz futamokat, melyeknek mint mondták a Jog, azaz „futás" címet adták és valóban csak úgy futkostak ritmusaik és dallamaik a hangszereken.
 
„Azt az időt várom, amikor Anoushka apjaként emlegetnek majd… Anoushka tényleg ritka tehetség " – mondta egyszer lányáról Ravi Shankar. Igazáról most mi is meggyőződhettünk. A legendás 1984-es Shankar (Lakshminarayana)–Garbarek koncert óta nem lehetett hasonló jellegű zenei élményben része a debreceni közönségnek. Kár, hogy az akkorinál jóval kevesebb érdeklődőt vonzott a világ egyik legspirituálisabb muzsikájának legismertebb mai képviselője.
 
Kapcsolódó cikkeink:
Egy szelet India a városháza udvarán
A mozgás szerelmese
Reneszánsz Indiában
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0088529586791992 másodpercig tartott.