Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Puritán beat az Amundsentől
 
HeP | 2008. június 03., 10:12
 
Nagy Tamás, vagy inkább Tomi – ahogy legtöbben ismerik a debreceni könnyűzenei életből –, a nyolcvanas évek közepén a Vörös Kakasban kezdett muzsikálni. Az akkor még Lukács Lacival közösen írt szerzeményeit saját dalok követték önálló zenekarral, a Tomi Szomorúval, már a kilencvenes években. Hosszabb szünet következett azután amerikai kalanddal, más zenekarokkal és családalapítással, de most ismét ihletet kapott, s két zenésztárssal Amundsen néven vágtak neki a könnyű műfaj ingoványainak.
 
Bár sokat változott a zenei élet, Nagy Tamás ismét a régi, jól bevált hangzást követi, mely ugyan már régebben sem számított korszerűnek, mégis jó szolgálatot tett. Talán egy kicsit keményebb ez a muzsika, de az egyszerű beat és rock’n’roll témák hangulata, s Tomi egyedi szövegvilága még ma is élvezetes. A dobos Dankó Imre, avagy „Füri” szintén a nyolcvanas években kezdett debreceni csapatokban zenélni, s dzsesszesebb vonalon mozgott, míg a basszusgitáros Bíró Kornél a kilencvenes évek avantgarde „zajlásaiban” kezdte, s a közelmúltban „sramli-rockot” játszott. A trió felállás lehetővé tette, hogy a kérdésekre mindannyian válaszolhassanak.
 
Mi motiválta az „újrakezdést”?
 
Tomi: Az ember akkor írjon dalokat és álljon színpadra, amikor van mondanivalója. Ebből a szempontból jó, ha nem válsz sztárrá, mert semmi nem kényszerít, hogy valami tehetetlenségi erőtől hajtva évekig nyomd ugyanazt. Újra ösztönösen írok, erőlködés nélkül születnek új és új dalok. Tizennyolc éves korom óta nem élveztem ennyire a zenélést.
 
Füri: A zene fantasztikus találmány, ugyanúgy az ember sajátja, mint az alvás, étkezés vagy a mozgás. Vagy hallgatod, vagy csinálod. Aki egyiket sem teszi, talán nem is ember. Engem a „csinálók” közé dobott a sors: ha éppen vannak társaim, közösségben zenélek, ha nincsenek, akkor egyedül teszem. Nagyon örülök, hogy egymásra találtunk, mert egy kicsit már lemondtam a csapatban zenélésről.
 
Kornél: Nálam nem volt kihagyás, én úgy érzem, hogy ennek soha sincs vége.
 
Tomi: Ismertem és szerettem a többieket már évek óta. Amikor lehetőség adódott a Friss Rádió buliján egy fellépésre, azonnal rájuk gondoltam. Nem mondtam, de már szándékomban állt velük bandát alapítani. Gratulálok magamnak, nyereményem az Amundsen zenekar!
 
Füri: Azt hiszem, a felfedező út úgy zajlott, hogy én Tomit, majd Kornél Tomit aztán Tomi Kornélt, majd ő engem. A lényeg, hogy az ember megtanulja észrevenni a másikban az igazi értékeket, képes legyen a felszín mögé látni. Nekünk talán ez volt a legfontosabb.
 
Kornél: Én Tomi Szomorú „rajongóból” váltam baráttá, Fürit azonban csak felvételekről ismertem. Valójában úgy kerültem képbe, hogy a Spatzen Jodlerrel mi is felléptünk a Friss Rádiós esten, így kéznél voltam. Ezután már sikerült megragadnom a pozíciómban.
 
Milyen zenei hatásokat tartotok fontosnak belevinni ebbe a formációba?
 
Tomi: Mindig a klasszikus dalformából indulok ki. Minél élőbb, nyersebb megszólalásra törekszünk, s kicsit szembe is megyünk az elektronikus hatásokat alkalmazó trenddel. Nem sznobságból használunk régi cuccokat, hanem mert egy sokkal életszerűbb, „koszosabb” hangzás érhető el velük. Trip and rollként aposztrofáljuk zenénket, de lehet noisy-beat is.
 
Füri: Annyiban egyetértettünk, hogy tartalmas, de egyszerű zenét szeretnénk. Nagyon nem szoktuk kivesézni ezt, úgyis az jön belőlünk, amit együtt tudunk. Ha mesterségesen akarnánk valamit, akkor az már erőlködés volna.
 
Kornél: Én a lagzi rockban hiszek! Komolyra fordítva a szót, természetesen a beat zenét és személy szerint a korai punk nyersességét tartom a legfontosabbnak.
 
Milyen esélyei vannak egy mai „vidéki beat zenekarnak”?
 
Tomi: A partvonalról folyamatosan figyeltem a hazai poppiacot. Érdekes ennyi idősen újra kezdőnek lenni. Ilyen pozícióból egyelőre siralmasnak tűnik a helyzet, de majd meglátjuk, még most kezdünk koncertezni.
 
Füri: Szerintem abszolút esélyesek vagyunk, hogy elmondjuk a világról a világnak, amit róla gondolunk. Ennél viszont fontosabb, hogy szeretek zenélni ezekkel a srácokkal. Ha lehetőségünk van, zenélünk, de nem fogunk hason csúszni senki előtt.
 
Kornél: Nem is érdemes esélyeket latolgatni. Majd meglátjuk, hogy milyen reakciót váltunk ki. A 2008-as Sziget Fesztiválon már játszunk, ami számunkra rögtön komoly sikernek számít így a „karrierünk” hajnalán.
 
– Túl az első, még szűkebb szakmai és baráti körnek tartott koncerten, milyen érzés volt, mennyire működik élőben a csapat?
 
Tomi: Kaptunk hideget is, meleget is. Sokan elmondták a véleményüket, mi megrágtuk, s úgy érezzük a korábban kijelölt úton kell haladnunk. A koncert magán hordozta a debütálás minden „báját”, de hallhattuk, hogyan működnek élőben a dalok. Sokat kell játszanunk, újra szert kell tennünk rutinra, hogy ne érjen kellemetlenül a rossz hangosítás, vagy ha nem ugrálnak az emberek rögtön a színpad előtt.
 
Füri: Bebizonyosodott, amit csak reméltünk, hogy tényleg csapat vagyunk. Jó volt együtt létrehozni valamit, és úgy tűnt, volt, akit érdekelt is.
 
Kornél: Furcsa érzés volt, hiszen trió felállásban még egyikünk sem produkálta magát. Ez önmagában is feladat, de az összeszokottság hiánya is kijött. Természetesen ezek újabb koncertekkel orvosolhatók.
 
Mennyire tartjátok kiforrottnak a hangzást, esetleg merre tovább?
 
Tomi: Tudjuk az irányt, folyamatosan dolgozunk a dalokon, hogy minél egyszerűbb eszközökkel, hatásosan és kifejezően szólaljanak meg. Egész nap szövegfoszlányok kavarognak a fejemben, és ha előkapom a gitárom mindig születik egy-egy riff, ami egy új dal kiindulópontja lehet.
 
Füri: Nem kiforrott és nem is akarom, hogy az legyen. Arra ment rá egy csomó időm korábban, hogy cizellálgattam dolgokat, azt hittem attól igényesebb, érthetőbb, komolyabb lesz. Azt szeretném, ha egy nagy fityiszt tudnánk mutatni, akár azok helyett is, akik szeretnének, de nem tudnak hogyan.
 
Kornél: Még van hova fejlődnünk, de ez így természetes. A trió adottságai behatárolják a hangzást, de a „dúsításon” dolgozunk. Erre találtuk ki például a gitársáv kettéosztását külön erősítőkről, mint ha két hangszer szólna, ez még belefér a „puritán beatzenei etikai kódex”-be is. 
 
– Hogyan fér be jelenleg a zenekarosdi a hétköznapjaitokba?
 
Tomi: Ez pusztán szervezés kérdése. Eddig csak próbáltunk, éjszaka van rá időnk, a nagy feladat az lesz, hogyan tudunk majd koncertezni. Tervezzük, hogy negyvennyolc órásra bővítjük a napjainkat.
 
Füri: A lelke mélyén érzi az ember, ha arra született, hogy alkosson, még ha valami miatt nem is csinálja. Ez az örök dilemma: ha abból élsz, amit szeretsz csinálni, előbb utóbb elveszíted a szabadságod, ha másból élsz, szuverén maradhatsz, de nem az alkotás van a középpontban. Azon vagyunk, hogy a világon először megoldjuk ezt a problémát.
 
Kornél: Sok zenész jár hasonló cipőben. Ha igazán akarod csinálni, akkor időt is találsz rá. Szerintem ez ilyen egyszerű.
 
– Milyen fogadtatást reméltek a fiataloktól, hisz az a generáció, mely ilyesmin nőtt fel már kevésbé jár koncertekre?
 
Tomi: Ma már nem egzotikus, ha egy idősebb fazon áll a színpadon. Nem céloztunk meg réteget, a fogadtatásról sincs előzetes véleményünk. Egy trendek fölött álló, markáns zenei vízió korra és nemre való tekintet nélkül vonzza az embereket.
 
Kornél: Szerintem az egyszerű, húzós zenére mindig is lesz igény. Sőt, inkább a fiatal korosztály igényli ezt az energikus, őszinte muzsikát. Szövegvilágunk pedig általában közérthető a fiatalabbaknak is. 
 
Füri: Nincsenek illúzióim, már évekkel ezelőtt is azt éreztem: nincs lejjebb. Mégis egyre lejjebb halad a világ, amit nekünk le kell tojni. Nem fogok csak azért takony zenét csinálni, mert azt várják. A hasonló lelkek megtalálják egymást. Valakinek meg csak szembe kell szállni ezzel a nagy virtuális monstrummal, amit hol globalizációnak, hol világszabadságnak, hol EU-nak, hol demokráciának neveznek. Egyébként is egyre több erőt érzek magamban, hogy visszafeleseljek, unok már szimpatikus birka lenni.
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.020685911178589 másodpercig tartott.