Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  A harmadik
 
HeP | 2008. június 06., 12:52
 
A triphop-nak keresztelt, de nehezen behatárolható, kissé borongós, szürrealista, pszichedelikus muzsika a modern elektronika és a korai rock elemeit egyaránt használja. Az 1991-ben alakult Portishead egyik legnevesebb formációja ennek az irányzatnak. Két alapítója, az énekesnő Beth Gibbons és a korábban Tricky és a Massive Attack oldalán edződött Geoff Barrow. Kettejükhöz később csatlakozott Adrian Utley gitáros. Két stúdió- és egy koncertlemezt készítettek el úgy hét év alatt, amikor nagyjából tíz évvel ezelőtt eltűntek a ködben.
 
A visszatérésükről szóló hírek mostanság igazolódtak be: a Portishead kiadta Third címmel harmadik stúdióalbumát. Ennek előzményeként szülővárosukban, Bristolban már adtak egy kis klubkoncertet, decemberben pedig szerveztek egy háromnapos bulit Nightmare Before Christmas címmel, ahova a fellépőket is ők válogatták (Aphex Twin, Radiohead, The Horrors, stb.), s természetesen maguk is színpadra álltak. Bőven volt hát idejük az anyag érlelésére. Előzetesként a Bristoltól húsz kilométerre fekvő Portishead nevű település egy csarnokában rádióadást készítettek ízelítőként élő előadásban a készülő anyagból, ami a világhálóról már jó ideje letölthető, de maga a CD felvétel is idő előtt kiszivárgott a nagy lelkesedéssel várakozó rajongók örömére.
 
Ami a zenei hangzásokat illeti, van is a lemezen több érdekesség, de az alaphangulat, az irányvonal nem változott. Geoff Barrow előzetes nyilatkozatai is előre vetítették, hogy nagyon egyedi hangzásra törekednek. Talán egy kissé pulzálóbb, vibrálóbb, mint a két korábbi stúdió album, de a repetitív elemekből is úgy tűnik, több van, s ebből eredően mintha kevésbé lenne melankolikus, mint a régiek. A portugál nyelvű hangbevágással induló Silence is rögtön ezt támasztja alá, bár az ezt követő Hunter már jóval merengőbb. A Nylon Smile apró zörejeivel, alapos stúdiómunkával kidolgozott hangzásával már az előbbi kettő között van. A The Rip első felében akusztikus gitár viszi a háttérdallamot, amit aztán egy erőteljesre kevert szinti visz tovább. A Plastic a klasszikus Portishead hangzás egy újabb mestermunkája.
 
A vibráló We Carry On az egyik legmeghökkentőbb és legdinamikusabb darab az albumon, mintha a Joy Division-nek állítana emléket. Igen éles kontrasztokat is tartalmaz az anyag: a rövidke, egy szál bendzsós kíséretű Deep Water után egy igen szigorú, ipari zenei jellegű darab következik, a Machine Gun, a régi Cabaret Voltaire világát idézve. Az album egyik leghosszabb darabja, a Small címet kapta, s a korai Pink Floyd pszichedeliájának hangulatát környékezi. Az adásszünet jellel induló, majd egy dobbeállás szintű ritmussal folytatódó Magic Doors ismét a klasszikus hangzásukat hozza. A záró Threads halovány vonósokat idéző hátterével a New York-ban, vonósokkal felvett koncert lemezt idézi, de morózus, elektronikus befejezése nem enged nosztalgiázni. Az album különösen a vége felé kissé visszatér a markánsabb, az elsőhöz képest saját hangmintákkal, hangszerekkel dolgozó Dummy világához, vagy pontosabban ezt a fejlődési irányt viszi tovább, de ez az egész albumról is elmondható. Eltűntek a szkreccselések, valamint Beth orrhangos énekei is.
 
Mindent összevetve az anyag méltó módon illeszkedik a hosszú időre megszakadt sorba, újabb mesterdarab a brit alternatív muzsika kultusz formációjától. A Portishead sejtelmes, ködös zenéjét hallgatva csak remélhetjük, hogy nem tűnnek el ismét a ködben egy újabb évtizedre.
 
(Portishead: Third, Mercury, 2008.)
(A dalok listája: 1. Silence, 2. Hunter, 3. Nylon Smile, 4. The Rip, 5. Plastic, 6. We Carry On, 7. Deep Water, 8. Machine Gun, 9. Small, 10. Magic Doors, 11. Threads
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
3.83
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.01806902885437 másodpercig tartott.