Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Teljes gőz, harmad ház
 
Héty Péter | 2008. július 08., 15:31
 
A Status Quo debreceni koncertjén – ahogy az előre sejthető volt – igen alacsony volt a fizető érdeklődők száma, melynek okát több tényezőben is kereshetjük. Mindenekelőtt természetesen a gazdasági helyzet nagy mértékű romlásában, ami a keleti régióban különösen érzékenyen érinti az embereket. A lélektani határnak számító három-négyezer forintos belépőt is jócskán meghaladta a mostani. Ugyanakkor meg kell hagyni azt is, hogy a Status Quo neve fáradhatatlan munkálkodásuk ellenére ma már nem forog annyira a köztudatban, mint régen. Ez megmutatkozott a harmad-negyed csarnoknyi közönség korosztályi összetételén is, hiszen a huszonévesek szinte nem is képviseltették magukat.
 
A szervezők, elmondásuk szerint, számoltak azzal, hogy nem lesz teltház a Főnix Csarnokban. Az előzményt a fővárosi fellépés jelentette: a Petőfi Csarnok szabadtéri nagyszínpadáról a zárt terembe „szorult be” a koncert. A Szlovákiából és Szlovéniából érkezett, majd Ausztriába továbbutazó brit ős-rocker csapat javára legyen mondva, hogy teljes gőzzel, mondhatni szívvel-lélekkel adták elő a kissé kongó Főnix Csarnokban is műsorukat. Szinte minden népszerű számuk elhangzott, s az új lemez slágerét is előadták. A hang- és fénytechnika a Quo saját felszerelése volt. A színpadot beborították a jellegzetes fehér Marshall-ládák, s a lámpák elrendezéséből most is kiviláglott a „QUO”-felirat.
 
A pontosan érkezőket, de még a későket is meglephette, hogy egy magyarul éneklő tinédzser csapatot találhatott a színpadon. A meghirdetett időponttól eltérően a Quo fél nyolc helyett csak kilenc tájban lépett színpadra. A sejtelmes szintetizátor hangok és a sötétben pásztázó reflektorok felvezető hangulatában azért már hallatszott, hogy a színpad előtt gyéren álldogáló és a lelátókon is csak igen foghíjasan üldögélő közönség lelkes híve a csapatnak. A banda hatásosan, a Caroline-nal kezdett, majd szinte megállás nélkül, ugyanebből a lendületből hengerelték tovább a közönséget a The Wanderers-zel. Amint ebből a nótából is kiderült, a négy évtizede városról városra vándorló csapatnak a rock and roll egy sajátos életforma.
 
Már ekkor érzékelhető volt, hogy a folyton bohóckodó, grimaszoló Francis Rossi és társai jó hangulatban vannak és teljes erőbedobással nyomják a rock and rollt, csöppet sem foglalkozva azzal, hogy milyen telítettségű a csarnok. Persze azért – ahogy az koncerteken lenni szokott – hallhattunk kimaradó, rontott hangokat is, egyfajta bizonyítékképpen arra, hogy számukra nem a magamutogató technikázás, hanem mindig is a hangulat volt a lényeg. A „beugró” részt a Rain-nel zárták, majd Rossi felkonferálta az új album, az In Search of the Fourth Chord sikerdalát a Beginning of The End-et, amely a „sztárság” kérdéskörét figurázza ki. Mint ebből is kitűnik a korosodó rockerek egyszerű, közvetlen figurák, akik könnyen teremtenek kapcsolatot közönségükkel. A két frontember, Francis Rossi és Rick Parfitt folyamatosan a színpad két széle között cikázva játszott a közönséggel, és persze a közönségnek.
 
Az új nóta után hazánkban kevésbé ismert „régiségek” következtek: Don’t Waste My Time, Don’t Drive My Car, Hold You Back. A The Oriental című, keleti hölgyről szóló daluk sem tűnt sokak számára ismerősnek, pedig a nem is oly régi, 2002-es Heavy Traffic című albumukon szerepel. Ennek a többek számára újdonságként ható blokknak is meg volt a húzó ereje, hisz remek számok voltak. Ezt követően egy rock and roll klasszikusokból és saját slágerekből álló egyveleggel (Proposin’ Medley) lepték meg a lankadó közönséget, amit a John Lennon emlékére írt Dear John és a Big Fat Mama dallamai zártak. A billentyűket időnként gitárra és szájharmonikára váltó Andrew Bown – aki a két „frontharcos” mellett a legrégebbi tag –, eközben szintén a színpad elejére került, s a publikummal végig elől mókázó basszusgitárossal, John „Rhino” Edwards-zal immár négyen „rázták” a rock and rollt.
 
A közönség és a zenészek számára is izzasztó blokk után egy balladisztikus nóta, a Livin’ On An Island következett pihentetőként, majd „bedobták az ászt”: az In The Army Now-val sikerült megénekeltetni az angol szöveggel kissé nehezebben boldoguló közönséget is, s a refrén mellett a Stand Up and Fight-ot is sikerült beénekelnie az addigra már a lelátók nagy részéről is a színpad elé sereglett közönségnek. Ami az angol tudást illeti nem is vethető ennek a generációnak a szemére, hisz még nem tanulhatott hivatalosan csak oroszul. Mi több e sorok íróját ez a világsláger 1986-ban éppen a Magyar Néphadsereg sorkatonai szolgálatában találta el a pár hónappal korábbi, unikumnak számító budapesti Quo-koncert még frissen élő élményével, ahol ez a dal még nem is szerepelhetett.
 
A szám végén magára hagyták Matthew Letley dobost a színpadon, akinek velőt szaggató dobszólója végén azonnal belecsaptak a Roll Over Lay Down, majd a szintén mindenkit megmozgató Down, Down akkordjaiba. A koncertet a Whatever You Want koronázta meg, majd a csapat levonult a színpadról. Természetesen a tomboló közönség megkapta a ráadást is, s a Junior’s Wailing után az elmaradhatatlan Rockin’ All Over the World-del ismét bizonygathattuk énektudásunkat. Zárásként a Bye Bye Johnny a Rock and Roll Music és más klasszikusok Quo-egyvelegéből kaptunk egy utolsó nagy rock and rollozást, melyet Anniversary Waltz címmel is szoktak emlegetni.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.14
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.019820213317871 másodpercig tartott.