Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
IRODALOM
Táncoló tollak
 
Erős vizuális képek és intenzív elbeszéléstechnika világlott ki többek közt azoknak a fiatal poétáknak a verseiből, akik az egyetemen működő literátor önképzőkörök és a budapesti Csillagszálló című kulturális utcalap irodalmi estjén tartottak felolvasást.
 

 
   
IRODALOM
Ha „ömlik a sors”
 
A Párizsból hazaköltözött irodalmi-kritikai folyóirat, a Magyar Műhely is bemutatkozott a szerkesztőbizottsági tag, Papp Tibor részvétele mellett az irodalmi napokon, ahol Mispál Attila rendezésében Tar Sándorról is megemlékezhettek az irodalomkedvelők.
 

 
   
IRODALOM
Egy fantasztikus dán történet
 
A dán irodalom nagyasszonyaként számon tartott Karen Blixen életéről, munkásságáról nyílt kiállítás a Méliusz-központban június 2-án. A Dán Kulturális Intézettel közösen szervezett dokumentumkiállítás Kecskemét és Budapest után érkezett Debrecenbe.
 

 
   
IRODALOM
Költők eszmecseréje a Hatvaniban
 
Irodalomhoz fűződő kapcsolata későn alakult ki, gimnáziumi évei legelején nem szerette a művészeteket, de magát az életet sem. Marno János színes egyéniség, aki személyiségéhez méltó beszélgetésben osztotta meg nézeteit a debreceniekkel.
 

 
DEOL > Kultúra > Irodalom
  Túlzás nélkül Wass Albertről
 
Égerházi Péter | 2008. július 09., 10:01
 
Manapság politikai hitvallást jelent Wass Albert emlékének ápolása, de az Erdélyben született gróf munkássága megosztja a hazai és határontúli írótársadalmat is. A hányatott sorsú író-költő megítéléséről, az irodalomban elfoglalt helyéről Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténésszel beszélgettünk.
 
A világon elsőként Debrecenben rendeztek háromnapos programsorozatot a száz éve a Kolozsvár melletti Válaszúton született, és a floridai Astorban tíz éve elhunyt Wass Albert emlékére. A „leg” kategóriába tartozik a rendezvény, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy szülőhelyén hivatalosan még mindig háborús bűnösnek számít, és Magyarországon is indulatokat kavar minden vele kapcsolatos esemény. Városunk – ahol erdészeti diplomát szerzett a Gazdasági Akadémián – abban is világelső, hogy itt állítottak először egészalakos szobrot az emlékére. Ehhez kapcsolódva rendezte meg a tíz esztendeje működő gróf Wass Albert Társaság azt a tudományos emlékkonferenciát, melyen hazai és határon túli egyházi személyiségek mellett debreceni, valamint máshonnan érkezett irodalomtörténészek tartottak előadást. Ebből az alkalomból beszélgettünk a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Wass Albert életművét feldolgozó Nagy Pál irodalomtörténésszel, aki nem messze született az író lakhelyétől, és a múlt század negyvenes éveiben találkozott is vele.
 
A magyar irodalomban kevésbé járatos emberek számára is világos, hogy Wass Albert „divat” lett az utóbbi években, s ez nem feltétlenül tesz jót a megítélésének.
 
– Nem szívesen foglalkozom a Wass Albert-kérdés politikai vonatkozásaival, mert nagyon sok elfogultságot érzek több oldalról is, ami csak megnehezíti a hozzá való igazi közeledést.
 
BárMagyarországon az egyik legolvasottabb író lett az utóbbi években, a nagyobb figyelmet mégis a háborús bűnösségének megítélése, illetve rehabilitációja váltotta ki a társadalomban.
 
– Az ellene irányuló sajtótámadások Romániában is a háborús bűnösségére hivatkoznak, pontosabban a soviniszta román bíróság koncepciós perében, 1946-ban hozott ítéletére, amellyel magyarsága miatt megbélyegezték, és a család birtokait elkobozták. Ráfogták, hogy nacionalista, románellenes és antiszemita, s az ítélettel ezt el is ültették a román nép tudatába, pedig Wass Albert egyik sem volt. Erre bizonyítékot szolgáltatott például egy bukaresti román professzor, aki A funtineli boszorkányok című regényéről úgy nyilatkozott, hogy senki nem írt még olyan szépen a románokról, mint Wass Albert. A Se hősök, se szentek novelláskötete is román parasztokról szól, akikkel együtt élt a Mezőségben, s akikről derűs rokonszenvvel anekdotázik.
 
Ehhez képest még a híres Wiesenthal Alapítvány is háborús bűnösséggel vádolta meg, mondván: a második bécsi döntést követően az Észak-Erdélybe 1940-ben bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta ortodox papok és családjuk, néhány más román, valamint egy zsidó kereskedő és családjának kivégzését.
 
– Jogászok nagyon komolyan vizsgálják, hogyan lehetne bebizonyítani Wass Albert ártatlanságát. Ugyanis az említett atrocitások elkövetésekor – ahogyan ő maga is több helyen nyilatkozta – nem is tartózkodott a tett színhelyén, hanem a Kárpátokban végzett valamilyen szakmai feladatot. Az egész eljárás a Wass-család vagyonának megszerzésére irányult, ami sikerült is, hiszen birtokaikat kiosztották a környékbeli románoknak. Az antiszemitizmus ellen szól az is, hogy édesapjának, Wass Endrének több zsidó származású barátja volt Kolozsváron, akikkel haláláig jó kapcsolatokat ápolt.
 
A Kard és Kasza című életrajzi regényéből kiderül, 1050-ig visszavezethető a családjuk erdélyi története, bizonyára ennek az emlékét is ki akarták törölni az ítélettel.
 
– Nemcsak a Wassékét, hiszen 63 erdélyi magyar arisztokrata, földbirtokos és értelmiségi ellen hoztak különböző ítéleteket, amelyekkel nem csak a vagyonukat szerezték meg, hanem elítélésükkel igyekeztek megfélemlíteni és eltiporni az ottani magyar értelmiségek generációit. Ugyanakkor történészek kiderítették, hogy egy minisztériumi ember már az ítélethozatal előtt leírta egy papírra az elítélendők neveit, azaz koncepciós per áldozatai lettek. Természetesen az 1946-os társadalmi berendezkedés sem kedvezett nekik, hiszen osztályidegeneknek számítottak. Wass Albertet annyira gyűlölték, hogy maga Ceausescu elnök adott utasítást az elpusztítására, aminek emléke, az ellene elkövetett merénylet golyónyomai ma is láthatók egykori floridai házának a falán.
 
Ön mikor került kapcsolatba Wass Alberttel, illetve a műveivel?
 
– Már egyetemi hallgató koromban olvastam a Farkasverem című könyvét, ami nagyon megragadott, hozzám közel állónak éreztem, hiszen én is mezőségi származású vagyok. Az általa ábrázolt világ nekem is kedves volt. Abban az időben egyike volt a két világháború közötti fiatal erdélyi magyar írógenerációnak többek között Dzsida Jenő és Szabédi László mellett. Egyszer a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság felolvasóestjén diákként találkoztam vele, de igazán csak a kilencvenes évektől foglalkozom behatóbban a munkásságával. Akkor kötöttem szerződést a marosvásárhelyi Mentor Kiadóval egy Wass Albert életműsorozat szerkesztésére, amit a fiai által létrehozott alapítvány szorgalmazott, s eddig már 30 kötetett jelentettünk meg.
 
Eltekintve a személyét körülvevő politikai felhangoktól, milyen helyet foglal el Wass Albert a magyar irodalomban az ön megítélése szerint?
 
– Miután évtizedekig még a nevét sem lehetett leírni, s tiltott irodalomnak számítottak a művei, a kilencvenes évek elején az újdonság robbanásszerű erejével hatottak. Közrejátszott hirtelen jött népszerűségében, hogy el kellett hagynia a hazáját, emigrációba kényszerült, és onnan is figyelemmel kísérte Erdély sorsát. Ugyanakkor ez növelte irigyei számát az írók között, a bal-liberális szemléletű írók még mindig románellenesnek, antiszemitának és középszerűnek tartják. Azonban az is túlzás, hogy a másik tábor írófejedelemként tiszteli, a magam részéről nem ismerik ilyen rangot, mert vannak jó, közepes és gyenge írók. Utóbbiak kiesnek a köztudatból, szerintem Wass Albert nem tartozik közéjük, mert egyszerű nyelven, az emberek szívéhez, lelkéhez szólóan tudott a sorskérdésekről vallani.
 
Elképzelhető, hogy egykor tananyaggá is válhat. Egyáltalán: van annyira jelentős a munkássága, hogy Petőfi, Ady, József Attila, Mikszáth, Móricz, Tamási Áron társaságában helyet kapjon a tankönyvekben?
 
– Ettől ugyan most messze vagyunk, de eljön még az idő, amikor így lesz. Wass Albert Szabédi Lászlóhoz, Kiss Jenőhöz és Dzsida Jenőhöz hasonlóan értéket teremtett az erdélyi és az egyetemes magyar irodalomban. Feltétlenül helye van a tankönyvekben, az olvasók közötti népszerűsége is ezt bizonyítja, szerepét azonban nem szabad eltúlozni. Bár némi oldódás jelei már érezhetők, valódi megítélése az irodalmi közvéleményben hosszabb időt fog igénybe venni. Egészen biztos ott is be fog következni, amire példa a szintén Erdélyből emigrációba kényszerült Nyírő József esete, akinek már bátrabban le lehet írni a nevét, és szerepel a tankönyvekben is.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.50
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.015132904052734 másodpercig tartott.