Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Népzenei dialektusban
 
Héty Péter | 2008. augusztus 06., 11:42
 
A versfeldolgozások helyett a magyar népzene bemutatására, megszólaltatására koncentrált a Sebő-együttes a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny folklórprogramján. A szervezők célja nyilvánvalóan az volt, hogy a fesztiválon nagy számban résztvevő, s a zene iránt érdeklődő külföldi vendég számára a Bartók által feltárt magyar népzenei világot bemutassák. A termet csak igen foghíjasan megtöltő közönség azonban sokkal inkább Sebő helyi kedvelőiből állt, mintsem a külföldiekből. Ennek ellenére a különösebb konferálás nélkül, némi késéssel induló műsort egy kissé pontatlan angol fordítás is végigkísérte.
 
Az együttest vezető Sebő Ferenc munkásságát ismerve semmi meglepő nincs abban, hogy a magyar népi muzsika bemutatására kérték fel, bár hozzá kell tenni, hogy zenekara elsősorban a megzenésített versek bemutatásában tett szert nagy jártasságra az eltelt években. Ettől függetlenül minden kísérő legalább annyira otthonosnak bizonyult népzenénkben, mint Sebő, aki a téma egyik legjelesebb hazai szakértője, a Pátria címmel megjelent népzenei gramofonfelvételek CD-ROM kiadásának szerkesztője. A zenekar legifjabb tagja, Török Tilla hegedűs és énekes pedig kifejezetten a magyar népzenére szakosodott, hiszen a Zeneakadémián egy éve elindult népzenész képzés első évfolyamának hallgatója. Mint a zenekarvezető később kiemelte, tudását természetesen nem ebben az első évben szerezte, az intézményben csak az általános, klasszikus zenei ismereteit, képességeit csiszolják a tehetséges ifjú népzenészeknek.
 
A műsor keretét a bartóki tájegységek szerinti öt népzenei dialektus adta. Azt is hozzátette, hogy a viszonylag egységes magyar muzsikában és nyelvben ezek a dialektusok nem jelentenek akkora különbséget, mint más népeknél, leginkább a régi és az új elemek változó jelenléte adja a különbségeket. Tekerőlantjának bemutatása után Barvich Iván társaságában illusztrálták, hogy miként is szólt az a tárogató kíséretében. Az alföldi tájegység muzsikáján túl hallhattuk például a jól ismert Dunáról fúj a szél című dalt is. A tekerőnél is régebbi, egyszerű, s a szegények számára is hozzáférhető hangszerként mutatta be a dorombot, mely táncmuzsika előadására is alkalmas.
 
A felvidéki dallamok dadanótákban köszöntek vissza először: a dudát a hasonló hangú tekerővel helyettesítve hallhattuk. Az aratóénekek szépséges világa a gregorián zenei örökségét is idézte, majd végül ugrós táncok dallamával zárult a tájegység zenei hagyományainak megidézése. A legnyugatibb tájegység, a Dunántúl a török hódoltságtól mentesen őrizte meg zenei hagyományainkat. Az ottani pásztor zenében tambura zenekarok is ismertek voltak, s ennek bemutatására a zenekar tamburása, Perger László mellett – a másik, szintén a Zsarátnok zenekarból ismert tag – Barvich is egy nagyobb tamburát vett kézbe. Az ugrós, lassú és friss csárdások közben azért olyan dallamokat is hallhattunk, melyek az Alföldön is ismertek voltak. Az ismét színpadra lépett táncospár temperamentumos férfi tagja énekével is besegített, ami jól is jött a mostanság egyedül éneklő Sebőnek.
 
Moldva, mint a legrégebbi zenei hagyományokat őrző tájegység a tizenhatodik századig visszavezethető dallamokkal rendelkezik. Az archaikus gyimesi csángó népi balladák horrorisztikus elemekben is bővelkedő szövegei népszerűvé váltak a vidéken, s ebből ízelítőül hallhattuk Pakulár történetét. Moldvai táncmuzsikát is hallhattunk, melyek között az Édes Gergelem sorai voltak a legismertebbek. A színes erdélyi muzsika bemutatásához a bőgős Nagy Albert ütőgardonra váltott, Sebő pedig brácsán is játszott. A hegedűs Török Tillát ekkor hallhattuk egy szép szólóénekkel, melyben egy keservest adott elő. Sebő szerint a régieknek azért nem volt szüksége pszichológusra, mert zenéjükkel, dalaikkal orvosolták lelki bajaikat. A koncert vége felé aztán „a reneszánsz rezervátumaként” is említett Erdélyből hallhattunk még mezőségi lassút, legényes sebest és más dallamokat, melyek alatt ismét lelkesen ropta a táncos pár is.
 
A nagy sikerre való tekintettel a ráadásban azért mégis elhangzott egy Sebő féle klasszikus versfeldolgozás. Mint mondta, József Attiláról kevesen tudják, hogy a népi hagyományoknak és muzsikának is nagy tisztelője volt. Ennek szellemében zenésítette meg A hetedik című igen összetett, zseniális versét, melynek negyedik szakaszát ars poeticának is nevezte egyszer a költő. A záró szám ismét igen jó alkalmat adott a tánchoz is, s a refrént a közönség lelkes tapsa kísérte.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.021369218826294 másodpercig tartott.