Immáron hetedik alkalommal tartották meg a Dévaványai Dobfesztivált, mely a különböző földrészek, kultúrák, népek zenei világát hivatott egy csokorban fesztiválba rendezni. A rendezvény alapvető célkitűzése, hogy Magyarországon nem igazán ismert, változatos zenei stílusokat, táncokat mutasson be, segítsen megismertetni az érdeklődőkkel a különböző tradicionális hangszerek használatát, táncok interpretációját.

 

A One World Project interkulturális programsorozat részeként rendezték meg az idén az ethno-kultúra egyik kiemelt hazai rendezvényének számító dobfesztivált. A fesztivál változatos programokkal, zenei- és tánc stílusok egész kavalkádjával igazi kuriózum volt ebben az évben is.

 

A családias, „örömtábor” jellegű helyszín a Dévaványai Strandfürdő volt, amelynek vonzereje a feszített tükrű vizek – hűsítő úszómedence, melegítő és gyógyító termálvíz, gyermekmedence – mellett a sátrazásra alkalmas, szépen karbantartott zöld terület. Az öreg platánfákkal is tarkított strandfürdő tisztasága hazai és fesztivál viszonylatban egyaránt lenyűgöző.

 

Kónya András dévaványai és Zsarnai Gábor budapesti szervezők, dobosok munkájának köszönhető, hogy a dobfesztivál évről évre nagy sikernek örvend. Az eddigi látogatottság idén sajnos kicsit megcsappant, mert a dobfesztivált egy időpontban tartották pl. a Művészetek Völgye Fesztivállal. Ebben az évben kisebb anyagi támogatást kapott a rendezvény, miként a hazai kultúrában ez egyre tendenciózusabb, és szó szerint emberfeletti küzdelembe került a fesztivál kigazdálkodása. De hála a lelkes fellépőknek, szervezőknek, ott dolgozóknak, hihetetlenül jó hangulatban telt a hosszú hétvége. A szervezők nemcsak a fiatalokra gondoltak a programok összeállításakor, hanem pl. a gyerekekre is, akik készíthettek hangszereket, megtanulhatták a korongozást vagy megismerkedhettek az íjászattal. Találkozhattunk homokszobrászokkal is, akik egy oroszlán mellett doboló Bob Marley figurát formáztak meg életnagyságban.

 

A dobfesztivál honlapján olvasható leírás szerint a rendezvény valójában „egy alulról szerveződő kezdeményezés, mely a közös zenélés és tánc adta spontán közösségi élményre épül. 2002 nyarán lelkes amatőr zenészek és önkéntes programszervezők hívták életre.” Ma is őrzi családias jellegét a rendezvény, mely mára nagy érdeklődésre számot tartó, összművészeti fesztivállá nőtte ki magát. Az ütőhangszeres kultúra, a világzene és a tánc népszerűsítése mellett a szervezők célja, hogy elősegítsék a tolerancia erősödését és hozzájáruljanak az előítéletek eloszlatásához.

 

Az alaphangulatot az idén is meghatározta a különböző pontokon innen-onnan hallatszó improvizatív dobszó, mely kisebb, spontán szerveződő ütősök közös játékából hallatszott. Volt, ahol derbukák, csörgők szóltak, valaki beállt táncolni a körbe, volt, ahol „mélytorkú” djembék „hívták az isteneket” vagy csak örömzenélésre az érdeklődőket. Szóltak itt-ott a didzseridúk, idézve az ausztrál földrész világát, de ezek a hangszerek erősen emlékeztettek a havasi kürtök hangzásvilágára is.

 

Délutánonként workshopokban lehetett ismerkedni a derbuka (arab, török dob) hangzásvilágával, vagy a djembe (afrikai dob) rejtelmeivel. A tanítást a szenegáli Mbaye Ndiaye, az Afro Magic zenekar létrehozója vállalta, afrikai táncokat magyar felesége Mariama Ndiaye hozott. A körben mintegy harminc-negyven djembe ütötte a ritmust, kezdőktől a profikig, táncolt a tűző napon tíz-tizenöt lány, és mire az alkonyat elérkezett, meg is teremtődött a várakozás hangulata az esti programokhoz. Szombaton a kolumbiai ütős nagyágyú, Shango Dely kongás és ütős formációja workshopján álmélkodtunk. A David Dely & Tumba Y Quema formációjának zenészei is részt vettek a közös dobtanításon, hihetetlen hangulatot keltve, mely műhelyfoglalkozáson a profi hazai ütősök is tanulhattak új és még újabb latin fortélyokat. Sajnos a délutáni táncworkshopok a nagy melegben elmaradtak, de éjszaka annál nagyobb hévvel folytatódtak a nagy közös dobolások, sőt az elmaradt programokat is pótolták.

 

A Cordao de Ouro capoiera csoport tagjai is tartottak külön bemutatókat, közös „tornákat” és dobolásokat, melynek során, mintegy a fizika törvényeit megcsúfoló akrobatikus táncelemekkel ejtették ámulatba a nézőket. Esti bemutatójuk a nagyszínpadon igazi örömtánccá, showműsorrá alakult, ahol rafia szoknyában, lábdíszekkel és tradicionális hangszerekkel – brazil karvezetőkkel – kápráztatták el a közönséget. A nagyszínpadtól kissé távolabb hatalmas tűz lobogott esténként, djembések, kolomposok, csörgősök ütötték a ritmust fáradhatatlanul, várva a felkelő Napra, hogy azt hangos dobszóval üdvözöljék.

 

A nagyszínpad programjában három napon át ismerkedhettünk a One World Project részeként már nagyjából megismert zenekarokkal, muzsikusokkal, táncosokkal, idézve a hazai folklór hagyományos zenei- és ritmusvilágát, a különböző földrészek ethno és multikulturális világát, a hagyományos táncokat, a gyógyító mozdulatok, a vadászati őstáncok és a csábítás művészetének mozdulatvilágát. A Narco Polo zenekarban színpadra állt Boli (Balatoni Endre) mellett, óriási showműsort adott az Afro Magic. Később egy kolumbiai ütősformáció ejtette ámulatba a közönséget. Távolabb a színpadtól állt a Chillout sátor, melyben a Tilos Rádió lemezlovasai váltva adtak egész napos műsort, három-négy órás váltásban. Itt hallhattunk indiai, afrikai, orosz, nepáli, latin, amerikai indián ritmusokat, arab, flamenco trackeket, magyar és kelet-európai, balkáni zenei nyomvonalon szóló zenéket. Az est hivatalos zárásaként egy elhamvadó máglya parazsán tűzön járhatott, aki akart. Az istenek talán félreértették a dobolást, mert reggelre óriási esőt zúdítottak Dévaványára. A helyiek azt mondták, ha egyszer majd aszály lesz, megrendelik a dobolókat!