|
|
|
|
| |
 KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
|
|
|
| |
ZENE
Marsbéli próféciák
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is. 
|
|
|
| |
ZENE
Emlékezetes
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
|
|
|
| |
ZENE
Ütős koncert
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
|
|
|
| |
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
|
|
|
| |
ZENE
Alice Kottaországban
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
|
|
|
| |
JAZZ
Virtuóz flamenco
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
|
|
|
| |
JAZZ
Hölgykoszorú
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
|
|
|
| |
ZENE
Mestermunka
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz.
|
|
|
| |
ZENE
Retronome pontossággal
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
DEOL
> Kultúra > Zene |
|
| |
Sziget-szám
(wiedemann) | 2008. augusztus 11., 11:59
 Az augusztusi WAN2 A nagy Szigetlexikonnal teszi nélkülözhetetlenné magát. Az új tartalomhoz új design dukál; jól választott idézetek erősítik, vagy éppen gyengítik a főszöveg érvelését. Nagy kört futnak be a szerzők a Vadnyugat érintésével, hangokat gyűjtenek Amszterdamban és Kamocsán, rendet tesznek az indie háza táján, tisztelettel adóznak Dönci emlékének, s az egekbe repítik a Radiohead mellett a világ legrejtélyesebb zenekaraként aposztrofált izlandi Sigur Rós-t.
A One More Time sikere adta az apropót a hosszú jamjeiről és angol szövegeiről is ismert, két éve létező Turbo tagjainak megszólaltatására. A Vígh Dávid (gitár), Tanka Balázs (ének), Szatmári „Dure” György (billentyűk), Ruthner „Jero” Gábor (basszus) és Devlov Jávor (dobok) alkotta csapat „olyan rockzenekar akar lenni, amely se nem pop, se nem ’alternatív’…” – fejti ki az énekes, aki úgy véli, az általános rockzene Magyarországon hiánycikk. Egy másik helyen azt fájlalja, hogy a szakma még mindig helyben jár. – A probléma változatlan: itthon sosem mehetsz biztosra, nincs koncepció, az egész szakma random működik, dúl a vaktában lövöldözés és az amatőrizmus. Arra vágyom, bárcsak lenne valami hierarchia! Hogy fellépsz a Fészek Klubban ingyen, aztán a W2-ben, a Gödörben, végül a hajón – és hogy mindezek után ne kelljen  térden állva könyörögnöd a fesztiválszervezőknek, hogy ugyan írjanak már bele a programba – mondja Tanka Balázs, aki Gát Annának elárulja, hogy bosszantóan kevés a jó élő koncertre alkalmas hely hazánkban. Vígh Dávid szerint ez azért érinti különösen rosszul a Turbót, mert koncerteken mindig kimutatják a foguk fehérjét, „előtörnek a progresszív jammek és az elengedhetetlen stonerkedés”.
Western ihlette pillanatok sorjáznak a Go west! összeállításban, hogy a Jó, a Rossz és a Csúf is megkapja a magáét. Szilfid hőseink a narancsos naplementével dacolnak, s áttételesen ugyan, de egyként erősítik az újságíró Hlavaty Tamás igazát, miszerint feltámadt a Vadnyugat. A szerző a Personal Jesus klipjét idézi be elsőként, de megjegyzi, hogy a klipen kívül a híres Depeche Mode-dal egyetlen momentuma sem hajaz a westernre. Ez persze nem állhatott útjába a sikernek, mint ahogy a reggae királyának is megbocsátották már, hogy „a vitális jamaikai zenét a seriff tematikával ötvözte”. A Csúf kategóriába egy valódi hibrid, a magyar western került be, a legjobb western lemezborító kategóriában pedig a The Eagles végzett az élen a Desperado című koronggal.
 A-tól Z-ig kínál olvasnivalót A nagy Szigetlexikon, mely szabadon csapong a thrash Juhász Elődjeitől egészen a szerb rizseshúsig. A végeredmény egy olyan szócikkgyűjtemény, mely ellentétben egy lexikonnal, valóban szórakoztató olvasmánynak bizonyul. Miután Pete Doherty nem ért magyarul, sőt, a személyével összefüggésbe hozott magyar hősöket sem ismeri, valószínűleg kihagyja ezt az olvasmányt, pedig lenne mire felkapnia a fejét. Olyan címmel ajándékozzák meg ugyanis a szerzők, mely nem illene a mai popkultúra egyetlen más szereplőjére se: „az indie rock Pajor Tamása, Baby Évije és Győzikéje egy személyben”. Az N betűnél a homály oszlik, kiderül, hogy az RHCP azért nem jöhet, mert „pihen és tölt, mint a rája, a RATM pedig egészen pontosan 1 millió dollárt kért, mivel az újraegyesülési turné szabadnapjain éppen ennyibe kerül egy világforradalmi musical.”
 Nem egy, nem két olyan előadót ismerünk, aki a punk megjelenésekor érezte először elemében magát. Henry Rollins, akinek lendülete ma sem látszik csökkenni, hányatott sorsú, hiperaktív gyerekként kezdte. A betegségből vasakarata és önfegyelme hozta ki; ’80-ban már saját zenekart alapított. Amikor később váltania kellett, zokszó nélkül túladott minden ingóságán és Washingtonból Los Angelesbe költözött a Black Flag kedvéért. Mivel nem csak zenélt, hanem írt is, naplószerűen jegyezte fel zenekari kalandjait. 1983 februárjában, a Black Flag müncheni koncertje előtt például ezt: „Az öltözőben leültem, és írtam egy levlapot az egyik ismerősömnek, Lydia Elynek, Washingtonba. Nagyjából ez állt rajta: ’Kedves Lydia! Őrizd meg ezt a képeslapot, mert lehet, hogy ez az utolsó írásos emlékem, mivel ma este össze fogják törni a fejem egy söröskorsóval. Henry’. De az 1300 ember közül senki sem élt a kínálkozó lehetőséggel.” A Black Flag teljes koncertnaplóját is tartalmazza Henry Rollins könyve, a Punk a platón, mely 304 oldalon a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben magyarul. A Lydon féle Rotten-könyv mellett igen jól mutat a polcon a maga fekete, fehér, vörös design-jával. – Rollins mögött is komoly műfaj- és testépítő karrier van, a Punk a platón pedig őszinte, izgalmas, teljesen lenyűgöző: az egyetlen popkönyv, amely maga alá gyűr, aztán újra és újra elő kell venni, mert tényleg – ajánlja a munkát a WAN2 augusztusi számában L.N.T. A multik, akik annak idején nem siettek leigazolni a Rollins Bandet, ebben a könyvben sem dicsőülnek meg, Rollins nem hagyja ki a ziccert, amikor a nyolcvanas éveket felidézve leírja, hogy mennyivel természetesebben működött minden, a lemezkiadók és a popszolgáltatók holdudvarától távol. A zenerajongókból ügyfelek lettek azóta, bár ezért mi magunk is tettünk – tolmácsolja L.N.T. Rollins szavait.
 Egy angol sajtóorgánum különös felvételt hozott nyilvánosságra 1984-ben. Reagen elnök és Thatcher asszony folytatott az anyagon furcsa párbeszédet – mint kiderült, egy ügyesen összevágott montázsról volt szó, ami olyan jól sikerült, hogy első hallásra még a titkosszolgálatok embereit is megtévesztette. A brit anarcho-punkmozgalom elindítói, a Crass nevű formáció tagjai álltak az akció mögött. Független kiadójuk első válogatáslemezén már szerepelt a Chumbawamba, akiknek volt merszük festékkel nyakon önteni a The Clash-t. Meglepetésekkel később is tudtak szolgálni: fülbemászó dallamokra cserélték le a dühödt punk rockot, függetlenségüket feladva egy multival szerződtek, a Tubthumper nemzetközi sikerével pedig belépőjegyet váltottak a popsztárok paradicsomába. Idei nyári akciójuk is váratlan fordulatot hozott, még ha végeredményben unalomba is fulladt. A felvidéki Kamocsán tartott Klikk fesztivál látogatóinak legnagyobb megdöbbenésére a leeds-i csapat egy ír folkzenei dalcsokorral érkezett – írja le a WAN2 tudósítója, aki egy ír kocsmában szívesebben hallgatta volna a programot, mint a homokos Vág-parton.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó linkek:
|
|
|
