A délelőtt tíz órára meghirdetett kezdési időpontban már szépszámú nézősereg tolongott a bábszínház melletti parkolóban. Kicsik és nagyok jöttek el, hogy belekóstoljanak kicsit az önfeledt nevetés örömébe és abba a semmihez sem hasonlítható érzésbe, amikor kizárva a külvilágot, belefeledkezhetnek egy történetbe.

 

A kavalkádot a gólyalábakon bevonuló komédiás-trupp nyitotta. A Ceremóniamester bemutatta társait, Hunyadi Mátyás hű vitézét, Kinizsi Pált, bohókás udvari bolondját, Mujkót és konyhájának vezetőjét, Major Annát. A három derék királyi alkalmazott mindenekelőtt az ártó szellemektől és az APEH-ellenőröktől tisztította meg a teret, ezután kezdetét vehette a játékos vetélkedő. Először Kinizsi Pál egészítette ki néhány önként jelentkező kiskorúval Mátyás híres fekete seregét. Az óvodáskorúnak tűnő ifjú bajnokok gyors kiképzésen estek át, majd számot adtak bátorságukról. Mivel a konyhai kisegítő személyzet is hibádzott, Major Anna kuktákat toborzott. A megmérettetésen induló kislányoknak fennhangon kellett kiabálniuk a következő hívószavakat: „Reggeli! Ebéd! Vacsora!” A jelenlévők mind segítettek, mellettem néhányan ebéd helyett tízórait kiabáltak, de rajtam kívül senki sem vette észre a turpisságot. A három leghangosabbnak bizonyuló jelölt többek között olyan komoly feladatokban mérhette össze erejét, mint a madzagról lógó pilótakeksz elfogyasztása pusztán szájjal, kezek igénybevétele nélkül.

 

Fél tizenegykor aztán ízelítőt kaptunk a Vojtina legfrissebb darabjainak egyikéből és megtekinthettük az A császár új ruhája című bábkomédiát. A prózai színpadról átránduló Jámbor József gitáros narrátorként gombolyította a mindenki által jól ismert mese fonalát, az ötletes előadás és a míves bábok mosolyt csaltak az arcokra. A műsorszámok között a gólyalábán ügyesen egyensúlyozó Ceremóniamester tudósította a nagyérdeműt a programokról. A bábszínház épületének emeletén megnyitotta kapuit a Felleg Tanoda. Itt a vállalkozó kedvű és némi kézügyességgel megáldott lurkók könyvkötészeti alapismereteket is elsajátíthattak. A benti teremben kezdetét vette a Mátyás kerál nevenapja című előadás, sokan azonban maradtak az árnyas, királyi parkolónak minősített helyszínen, ahol már készülődött a Ládafia Bábszínház. A Néder Norbert személyében tulajdonképpen egyszemélyes társulatként működő bábos műhely kiegészült egy tekerőlantossal, akit a körülöttem ülő gyerekek a fent említett bábos apukájának véltek. A Viadal, avagy a kakas, a császár és a gyémántfélkrajcár ékes bizonyítéka volt annak, hogy még egy ezerszer elcsépelt mesét is lehet izgalmasan, fordulatosan tálalni. Néder fáradtságot nem kímélve vette nyakába a pódiumot, folyamatosan beszélt és kibeszélt a közönség kis- és nagykorú tagjaihoz egyaránt. Intenzív előadása után sokan azt latolgatták, vajon hány kilót fogyhat ilyenkor? Szó mi szó, aki ott volt és figyelemmel kísérte a bátor kiskakas és a krákogó – feltehetően szénanáthás – török császár idegeket próbára tevő párharcát, remekül szórakozott.

 

A forgatag megélénkült, hosszú sorok álltak a hétpróba egyes állomásainál. Mi ugyan nem próbálkoztunk, de elismerően figyeltük a dárdával színes fakarikát felöklelő reménybeli lovagokat és a bátran trappoló végvári vitézeket. A hátralévő program még sok érdekességet ígért. A Márkuszínház a Jánosvitéz és a Mátyás király szárnyai című előadásokkal készült a délutánra.

 

Az évadnyitó igazán jól sikerült, a Vojtina bátran folytathatja azt, amit sok-sok éve elkezdett, a mesék tisztaságára fogékony, gondolkodó, ámde játékra mindig kész örök gyermekek nevelését.