Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Egy fehér és egy fekete trió, hat sztár
 
Héty Péter | 2008. szeptember 10., 13:10
 
A Debreceni Jazznapok csúcspontját a két amerikai sztártrió fellépése jelentette szombaton este a Kölcsey Központ nagytermében. A Swallow-Talmor-Nussbaum Trio harmonikusan felépített muzsikájával, a James Carter Organ Trio pedig energikus elragadtatottságával „tárta elénk a lelkét”.
 
A dzsesszmuzsika helyi szerelmesei – csak úgy, mint évközben – most is legalább kétharmadáig megtöltötték a Kölcsey Központ nagytermét. A fellépők neveit a dzsesszben kevéssé járatosak nem is ismerhették, hiszen ha nem egy könnyebben fogyasztható zenéről van szó, akkor a közönséghez ma már nem jut el egyetlen zenész neve sem a tömegkommunikáción keresztül. (Ez talán még az előző esti amerikai származású énekesnőre is igaz, pedig ő a kommerszebb kategóriához sorolható a műfajon belül.) A „harmóniai találékonyság” és a virtuóz szabad zene találkozása a Swallow-Talmor-Nussbaum Trio esetében magas szintű zenei élményt jelentett a hallgatóságnak. Steve Swallow öthúros elektro-akusztikus basszusgitárjának szép dallamaival, Adam Nussbaum színes dobjátékával és a hozzájuk viszonyítva ifjú tehetségnek nevezhető Ohad Talmor szaxofonjával, valamint egy rága feldolgozásában bambuszfuvolájával varázsolta el a figyelmes és lelkes debreceni közönséget. Az olykor blues elemekkel operáló kortárs dzsesszmuzsikában az egyik legszebb kompozíció egy gyönyörű adagio melódia volt. A közös nevezőt a precíz felépítettség adta, melyben tág teret kapott a zenészek kifinomultságra és nem virtuozitásra törekvő magas szintű technikája.
 
Steve Swallow érkezésére alighanem már régóta várt a dzsessznapok törzsközönsége, hisz a kortárs dzsessz jeles alakja, a basszusgitár hatvannyolc esztendős nagymestere még nem járt nálunk. Adam Nussbaum viszont jól emlékezett rá, hogy 1984-ben már játszott a Debreceni Jazznapokon: akkor Randy Brecker kvartettjében láthattuk-hallhattuk. Micsoda év volt! Rajta kívül – csak a dobosok közül – itt volt még Paul Motion, Kőszegi Imre és a felejthetetlen Takeo Moriyama, akit Kőszegi is tátott szájjal figyelt a színpad mellett, s a közönség is körbe vitte a vállán a csarnokban. Nussbaumot ugyan nem vettük a vállunkra, de a folyton rágógumizó dobos fantáziadús, hol erőteljes, hol igen finom, olykor pedig meghökkentő és humoros játékával szintén lenyűgözte a hallgatóságot.
 
Ohad Talmor nevét mi még csak most tanulgatjuk, bár a fúvós komponista olyanokkal dolgozott a legkülönfélébb formációkban, mint Lee Konitz, a Brecker Brothers, Joe Lovano vagy Curtis Fowlkes. Játszott a komponista-előadó Carla Bley big band-jében is, aki Swallow felesége és muzsikus társa. Talmorról tudjuk, hogy mostanában már egy ideje rendszeresen dolgozik kettesben is Swallow mesterrel. Nem csoda hát, hogy egy kiérlelt előadást hallhattunk, vészesen pontos leütésekkel, a ráadásban pedig az Ups and Downs című Carla Bley kompozícióval.
 
A következő szupertrió egészen más oldalról közelít a műfajhoz: megszállottként hozták ki hőn szeretett hangszereikből azt, amit csak lehetett, s ennek megfelelően nagy teret szenteltek az improvizációknak szólóban, duóban, trióban. Alighanem az egyik legemlékezetesebb koncertet adták a dzsessznapok eddigi történetében. Az előző zenekarral a színpadon egyszerre pakolgató fekete trió a közönség jelenlétében végezte el a beállást, majd egyszer csak egymásra néztek, bólintottak és belevágtak. James Carter hatalmas fekete harcosként „feszült neki” már az első pillanatban is szaxofonjának, de a legelszálltabb szólóit a végére tartogatta. A tenor titán közben azért szopránon és fuvolán is brillírozott, akárcsak a „négy kéz-láb”, de olykor csak két lábbal, félelmetes basszusokkal dolgozó orgona-mágus, Gerard Gibbs vagy az állandóan mosolygó dobos, Leonard King.
 
Carter első nagy alakítását egy fuvolával, egzotikus hangulatban induló kompozícióban hozta, melynek közepén tenorjával az egekig szállt, s a végére ismét a kiinduláshoz ereszkedtek vissza. A zömében bebop jellegű muzsika azért bőven tartalmazott más, blues-os, olykor balladisztikus, vagy Gershwin kompozícióira emlékeztető elemeket is. A csúcspontot azonban mindig az emelkedett, virtuóz szólók hozták. Carter olykor hosszú percekig folyamatosan, körlégzéssel fújta szólóit, vagy ugyanígy hosszasan kitartott egyetlen hangot, amit közben különféle módon díszített. Alkalmasint bele se fújt hangszerébe, csak a billentyűk csattogó hangjával muzsikált. A felállva tapsoló közönség és a láthatóan felszabadult, jó kedélyű muzsikusok hajnali fél egyig lebegtek ünnepelték együtt a dzsesszt.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018743991851807 másodpercig tartott.