A reneszánsz év és a konferencia kapcsolatát Debreczeni Attila rektor-helyettes megnyitó beszédében abban jelölte meg, hogy amíg az emlékév Mátyás emlékét építi, addig a nemzetközi konferencia megpróbál mögé nézni a történelmi eseményeknek, és hozzátenni azokhoz valami újat. A két nap során elhangzott történelmi előadások érintették egyebek mellett a király kül- és belpolitikáját, történelmi megítélését, és ránk hagyott történelmi, kulturális örökségét. Solymosi László a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének egyetemi tanára arról számolt be, hogy Mátyás politikai befolyását a főpapokra is kiterjesztette. A széles látókörű, külföldi egyetemeken tanult egyházi személyek kettős kötődésük révén, a római pápa és a magyar király alattvalói voltak egyszerre. Érdekeik ahhoz fűzték őket, akinek főpapi kinevezésükben elsőbbsége volt. Az egyházi rang adományozása Mátyás korában a korona kiváltsága volt. Az érsekek és püspökök kinevezése során a kiválasztás és a bemutatás joga a királyé volt, a pápa már csak a megerősítés jogát gyakorolhatta. Ez a gyakorlatban csak egy látszólagos feladat volt, ugyanis Mátyás már a pápai megerősítés előtt átadta a püspökség birtokait, illetve várait a cím várományosának, messzemenően érvényesítve főkegyúri jogait. Az igazságosként emlegetett királyt már megválasztásakor is támogatták a főpapok, akik a törökellenes háború folytatójaként tekintettek rá. Mátyás az új főpapokat a következő kritériumok alapján választotta ki: hűség, engedelmesség, bölcsesség, katonai támogatás, feddhetetlenség, valamint jártasság az egyházi és világi dolgokban egyaránt. Ezek a szempontok is jól példázzák, hogy Mátyás király a kinevezések alkalmával nem az egyház, hanem az ország érdekeit tartotta szem előtt – hangzott el az előadáson.

 

Az uralkodó ellentmondást nem tűrő személyisége még a tőle függő főpapok közt is ellenségeskedést szült. Janus Pannoniusszal való ellentétét az szította, hogy a pécsi püspök Velence kevert államformáját tartotta a követendő példának, ahol a nép, a nemesség és a monarchikus elem is jól megfért egymás mellett. Mátyás azonban nem tudott a török ellen szövetséget jelentő Velencével együttműködni, így azzal a humanista körrel került szembe, mely támogathatta volna. Havas László (DE Klasszika Filológia Tanszék) szerint Mátyás Magyarországa vált Morus Tamás utópiájának szellemi előfutárává.

 

Mátyás külpolitikáját Bárány Attila, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének egyetemi adjunktusa tárgyalta. Az előadó azt vizsgálta, miként alakultak Mátyás külkapcsolatai az 1480-as években. A corvinusi külpolitika elemzése során a történész arra mutatott rá, hogy Mátyás diplomáciai kapcsolatai bizonyos periódusokban túlmutattak Közép-Európán. Mátyást ebben az időben Habsburg-ellenes szövetségesek keresése kötötte le, kísérletet tett XI. Lajos francia király megnyerésére III. Frigyes császár ellenében. 1477-ben, Merész Károly halála után a teljes európai szövetségi rendszer átalakult, mivel az új császár, I. Miksa – a Burgundiai Máriával kötött házassága révén – hozzájutott többek közt a burgundiai örökséghez. Mátyás eredménye az, hogy ebben az időszakban Magyarország vezető politikai hatalom lett Európában, és az általa működtetett szövetségi rendszer tényezővé vált az európai politikában. Mátyás Habsburg-ellenes törekvéseiben XI. Lajosra számított elsősorban – az volt a célja, hogy ellensúlyozza az Európában megmutatkozó Habsburg politikai fölényt. A francia kapcsolat azért nem erősödhetett meg, mert a Valois-ák szemben álltak Mátyás hagyományos olasz szövetségesével, Nápollyal. Mátyás sohasem hagyta volna, hogy a franciák megkaparintsák Nápoly trónját, mivel ez egyet jelentett volna az európai egyensúly felbomlásával. Miután nem a várt eredményekkel zárultak a király franciákkal folytatott tárgyalásai, Mátyás diplomáciai törekvései a Német-római birodalom keleti, északkeleti részei felé irányultak. Miután nem a várt eredményekkel zárultak a király franciákkal folytatott tárgyalásai, Mátyás I. Miksa német-római császár ellenlábasaira, Bajorország és Szászország fejedelmeire támaszkodott, hogy lefektesse egy Habsburg- és Jagello-ellenes szövetségi blokk alapjait – fejtette ki a történész.

 

Szó esett a Mátyás korabeli városi fejlődésről is. A szegedi és debreceni példákat alapul vevő előadása során Petrovics István a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének oktatója kiemelte, hogy mind Szeged, mind Debrecen gazdasági és jogi privilégiumokat kapott a XV. században Mátyástól. Bár mindkét város fejlődését támogatta a király, Szeged mégis jóval előnyösebb pozícióba került, mivel Debrecen a Hunyadi család hűbére volt. Ez magyarázza azt, hogy Mátyás halála után, 1498-ben miért csak Szeged nyerte el a szabad királyi város címet.

 

A Mátyás és öröksége című nemzetközi történelmi konferencia megnyitóján Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kiemelte, hogy a kultúrát támogató tevékenységének köszönhetően Hunyadi Mátyást nem csak hadvezérként tartják számon, hanem kiemelkedő kultúr-politikusként. Az MTA elnöke szerint ma is csak ezeket az értékeket szem előtt tartva juthatunk előbbre, ezért kellene az ország szellemi, intellektuális és politikai vezetőinek egyaránt Mátyás példáját követniük.