– Nők a zongoránál, avagy léteznek-e kimondottan nőies szerepek és témák a zenében, a zenélésben? - teszi fel a kérdést Barok Eszter és Lékó Tamás a WAN2 rózsaszín oldalain, ahol tizenkét magyar underground díva kísérli meg a válaszadást. (Nem mindig egyértelmű, hogy valóban értik a kérdés lényegét.) A válaszok összességében szórakoztató olvasmánynak bizonyulnak, eltekintve attól az apró technikai problémától, hogy a fejezetnyitó lapon szereplő kérdésekhez újra és újra vissza kell térni ahhoz, hogy értelmet kapjanak a sokszor lényegre törően rövid feleletek. A legkarakánabb személyiségnek Varga Zsuzsa mutatkozik, a legkiegyensúlyozottabb véleményt pedig Hodosi Enikő fogalmazza meg. Utóbbi siet leszögezni, hogy „a zene túlnyúlik a nemiség határain. A nőiségnek leginkább a zene kifejezésmódjában van fontos szerepe, amit meg lehet élni korlátként és lehetőségként egyaránt, a tartalom viszont ugyanaz, függetlenül attól, hogy férfi vagy női test a ’kifejező eszköz’ (…) A zene alkotása és előadása is androgün (…), inkább beszélhetnénk nőies és férfias energiákról, melyek változó arányban nyilvánulnak meg, és bújnak elő belőlünk egy-egy színpadi helyzetben.”

 

– A blues szeretete tartja össze a zenekart, bár mindannyian máshonnan jöttünk. Számomra ez a kezdetek idején is ugyanígy volt. A Hobo Blues Band volt az első magyar zenekar, amely bluest játszott, tagjai tehát nem a blues-ból jöttek. Nekem akkor is teljesen más volt az indíttatásom, mint a többieknek, és ma is az. Egymás elfogadása és tisztelete az alapja a közös játéknak – fejtegette Földes László (Hobo) a HBB megalakulásának huszadik évfordulóján, a Rockinform hasábjain. Most a harmincéves jubileum alkalmából beszél többek közt arról, hogy a csapat jelenleg igen jó periódusát éli: „Ha nem bíznék a zenésztársaimban, a dalokban, a szövegekben és a zene hangzásában, akkor minden mérkőzést a saját energiáim teljes felhasználásával kellene megnyernem és állandóan harcolnom kellene azért, hogy a siker ne maradjon el. Így volt ez sokszor, de voltak periódusok – a mostani is ilyen –, amikor együtt van valami." A mérföldkőnek számító Vadászat lemezről Hobo 1998-ban azt mondta, hogy „szerencsére már nem aktuális”. Az októberi WAN2 hasábjain úgy vélekedik, „amíg ember lesz a Földön, a Vadászat aktuális marad.” Itt utal arra, hogy bár szerette volna, mégsem tudta 1984-es megjelenése óta színházi és filmes vonalon továbbvinni a Vadászatot. A kapu most nyílt ki előtte: Vidnyánszky Attilától és a Csokonai Színháztól új lehetőséget kapott, s újraértelmezte a művet. A két felvonásos Bolondvadászatot a ’84-es Vadászattal – mint mondja – az áldozatok esélytelensége és kiszolgáltatottsága köti össze, valamint „a művészet tragikomikus törekvése arra, hogy felmentse magát a felelősség alól.”

 

Sűrű és megrázó metálpillanatok töltik ki A harag anatómiája cím alatt futó középső részt, ahol a koponyák felett dekadens, cigarettázó angyalok őrködnek. Hlavaty Tamás szubjektív összeállítása először a metál gyökerek után kutat – kis sikerrel, hisz mint kiderül, nem lehetünk biztosak a felől, hogy ki követte el az első heavy metal-sikert. – A nehézipari szakemberek végül is azt állapították meg, hogy a ma ismert hard rock „szentháromság” adta meg a lökést a metálnak. A főcsarnok a Black Sabbath-é, a mellékhajókat pedig a Deep Purple-ről és a Led Zeppelin-ről nevezték el – fejtegeti a szerző, aki kitér arra is, hogy a Nightwish-nek a Meat Loaf, a Mötley Crüe-nek Vincent Furnier, művésznevén Alice Cooper ágyazott meg. A brit heavy metal új hulláma a nyolcvanas években dobta felszínre a Def Leppard-ot, az Iron Maiden-t vagy a Motörhead-et: jobb ha tudjuk, a metál első aranykorát nekik köszönhetjük. A black metál, a hajmetál és a családbarát metál mint oldalhajtások kerülnek képbe, akárcsak a hip-hop ütemektől gellert kapott Rage Against The Machine, a mai nu-metál szcéna elődje. A listás összesítések pártolói három metál Top 10 felett elmélkedhetnek, majd meglepetten tapasztalhatják, hogy a WAN2 metál ügyi brigádja a mikrofont is körbepörgette. Mint megtudjuk, metál élménye minden megkérdezettnek – Fehér Viktor, Námor Csaba (Kerekes Band), Kozma Orsi, Kőváry Zoltán, Harcsa Veronika – van; Mike Patton-t Harcsa Veronika fogadná el partnerének, Kőváry Zoltán pl. a Wolfmother társaságára vágyna, míg Kozma Orsi a Metallicával tudna a legjobban kibontakozni a színpadon. James Hetfield bandája már csak a mágnesesség okán sem ereszti rajongóit, s ha az új anyag, a Death Magnetic valóban halálos vonzerőt gyakorol, talán még új áldozatok is megmágneseződhetnek. Mert emlékezzünk csak vissza a Load megjelenését követő időszakra: senki sem jósolta volna meg, hogy a német metál hordák épp ennek a lemeznek a hatására válnak feltétlen Metallica-hívekké. Aki azt hiszi, mindent tud az erő megszállottjairól, haszonnal forgathatja a Metallica-kisokost, hogy próbára tegye magát. Az apró betűs részben itt szerepel az, hogy a banda kilencedik sorlemezével felfedező úton van, szeretne visszatalálni saját gyökereihez. A tíz számos, 76 perces ős-rajongóbarát korong erényeiről és hibáiról a lemezmustrában esik szó részletesen.