Címzett: hunyadimatyas@angelusmail.dante – Hunyadi Mátyás (Corvin Mátyás), Magyarország királya (1443–1490)

Tárgy: levél az igazság ébredéséről

Küldi: Vitéz Ferenc

 

„Ébredj, Mátyás király!”

 

Ne haragudjon, Király Uram, hogy megszólítás helyett egy felszólítást idézek levelem elejére! Nagy szükségünk lenne most önre, ki egyszer már felvirágoztatta Magyarországot. Mint bizonyára Király Uramat is értesítették a mennyei követek, megkoronázásának 550. évfordulója alkalmából az idei esztendőt „reneszánsz évnek” keresztelték el. Ám jobban tükrözte volna a valóságot, ha az újjászületés örömtánca helyett a Danse Macabre-ra utalnak a névadók. Romlásba veszett reményünk, s nem itáliai fények, de a sötétséges valutaalap rosszindulatú árnyéka borítja be egünket. A reneszánsz évnek mégis örülhetünk: ráirányította a figyelmet a magyar humanizmus örökségére – és a sokat hangoztatott igazságosság mögött talán az igazság csírája is ébredezni kezdett a lelkekben. Én még önnel együtt hiszem, hogy lelkünk nem fulladt bele az érdektelenség sarába.

 

Király Uram egész udvartartása sem tudná összeszámolni, hogy hányszor röppent fel az elmúlt öt és fél évszázadban az ajkakról a bánat: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” – Ez a szólás a nép emlékezetében igazságosként őrzött Mátyás alakjának legelterjedtebb példázati megörökítése. Ujváry Zoltán néprajzkutató Szólásgyűjteményében ezt olvassuk: „Lemondóan szólnak így az emberek akkor, ha valamilyen igazságtalanság éri őket. Lehet ez személyes sérelem, amiről úgy vélik, hogy ügyükben a hatóság igazságtalanul döntött, de elhangozhat ez politikai esetekben, történelmi példák emlegetésekor is, pl. amikor Trianonról, az ország feldarabolásáról esik szó.” Most, a világgazdasági és honi politikai erkölcsi Trianon fojtogatásában egy képzőművészeti kiállítás is emlékeztetett az igazsághiányra.

 

Szabó Antónia képzőművész három mesét és húsz illusztrációt tartalmazó Ébredj, Mátyás király! című albumának eredeti selyembatik festményeiből októberben nyílt egy debreceni kiállítás a Déri Múzeum Baráti Köre szervezésében a Medgyessy-emlékmúzeum látványtermében. Gondolatébresztő a párhuzam, a címbéli felszólítás üzenete: Ha Mátyás király alszik, az igazság is alszik; ha Mátyás a gazdagságot is jelképezte, akkor ma szegények vagyunk; ha Mátyás a fényt is megtestesítette, ím a sötétség uralkodik, míg a király alszik. Mindhárom mese közös pontja az igazságos király hosszú álma egy szent hegy rejtekében. S nem árt arra sem emlékeznünk, hogy ön „Világkirály” volt (sok nemzet tartotta népének önmagát).

 

Összetettségében is egyszerű, megejtően érzéki módon követjük végig a mondabeli történeteket. A király egy barlangban alszik – javait az ellenség megirigyelte, mely „nyugat felől hatalmas erővel, fenevad módjára tört rá az országra”. Mátyásnak a barlangban kell aludnia addig, míg szakálla hétszer körüléri a nehéz kőasztalt. Másutt csak háromszor, a tündérek erdejében még ilyen mesei határidő sincsen: „Minden századik esztendőben egy aranymadár látogatja meg, kinek látása felvidítja a királyt, de a madár távoztával újra behunyja szemét, és mély álomba merül.” Ám ezek a mesei határidők minden esetben a szellemi és lelki felkészültséghez, a morális készenléthez, az igazság fényességének dicső eljöveteléhez kapcsolódnak, és nem a tárgyi feltételekhez. „Ha majd egyszer az emberek megelégelik a hazugságot, a madár dalra fakad – olvassuk a Mátyás király a tündérek erdejében befejezését. – Szépen zengő éneke felébreszti Mátyás királyt, s vele újra felvirrad az igazság napja is.”

 

A címadó monda vándorlegénye egy fügefaágat kapott, hogy annak segítségével meglelje hazáját. A legény leszúrta az ágat, melyből egy hatalmas fa nőtt, földre hulló gyümölcsei aranyló patakként vetettek habot, s fényességére a király felébredt. Itt is találkozunk az igazságvágy jelképes megfogalmazásával: „Óhajtunk ’Magyarország reménye, világ gyönyörűsége’ – Ébredj, Mátyás király!” Uram, az is nyilvánvaló, hogy mint királynak, szinte megváltói attribútumaid vannak (fény, igazság, születés, barlang, újjászületés), hiszen az igazság elérkezése is egyfajta megváltás lehet.

 

Szabó Antónia leginkább meghatározó szellemi anyaghordozója a zománc (a rekeszzománc installálásához olykor fát vagy követ is használ), illetve a batikolt kelme és selyem. A sorozatokban való gondolkodás még komplexebbé teszi a nemcsak a népművészeti ornamentikát és motívumkincset felhasználó, de az egész képrovó örökséget, szerves hagyományt átörökítő művészetét. (A Vojtina Bábszínházban 12, az állatövi jegyeket bemutató, nagyobb méretű batikfestménye is látható.) A látszólag egyszerű, de elemi jelképi erőt hordozó figurák, ornamens formák összetett kompozíciós renddel (növényi geometriával, a folyamat mellett állapotot is rögzítő, metamorfikus állatmotívumokkal és a csillagos ég morális minőséget is felmutató alapelemeivel) utalnak a létezés egyetemes összefüggéseire. Képvalóságukban is a világegységet, a küzdő erők egymásra utaltságát, az ösztöni mélység és a szellemi magasság harmóniáját teremtik újra.

 

Király Uram, ha mégsem ébredsz, mi hát aranymadárrá változunk, s meglátogatnánk, elénekelnénk bajunkat, hátha tudsz valamilyen tanácsot adni.