Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Nosztalgiashow – igényes muzsika
 
Héty Péter | 2008. november 06., 10:44
 
Hétfőn este vasárnapi hangulattal, azaz a My Sunday Feeling-gel nyitott a Jethro Tull a debreceni Főnix Csarnokban. A Living In The Past még jobban alátámasztotta, hogy nem épp az aktuális, mai „feeling” részesei lehetünk. A közel harmadháznyi közönség kora is jelezte: a hetvenes évek szelleme lengte be a csarnokot. Eszembe is jutott, hogy amikor erről a negyvenéves megalakulást ünneplő turnéról kérdezték Ian Andersont, a zenekar frontembere valami ilyesmit nyilatkozott: „Lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy az ünnepi turné alkalmából hatalmas lézer show-val, táncos csoporttal, barnára sült fiatal emberekkel madonnás öltözékben, kínai akrobatákkal és tűzijátékkal lépünk fel, valamint a szerencsés nyerteseknek a nézők soraiból ingyenes prosztatavizsgálatot is kisorsolunk, amit élőben a szünetben el is végeznek.”
 
Természetesen mindez nem igaz. A színpadon a zenén és a zenészeken kívül egyáltalán nem volt látványelem, ha nem számítjuk annak a színes reflektorokat. A terep teljes egészében a remek muzsikáé volt. Ez a zene ráadásul abból az időből való, amikor a muzsika még valóban a közösség felemelő szellemi élményének számított, nem pedig a hétköznapi feszültségek gépies gőzlevezetőjének. A Jethro Tull régi slágerei nem teljesen úgy szóltak ugyan, ahogy azokat régről ismerhettük a lemezekről, s eleinte Anderson jellegzetes, hajlítgatós ének stílusát is kissé eltúlozta, de mindent összevetve korrekt és emlékezetes estét kaptunk. A körítés is más volt, mint a fővárosi MTK-pálya zsúfolásig megtelt arénájának tombolása 1986-ban. A szolid színpadképhez a zenekar kérésére székekkel berendezett nézőtér dukált, a csápolásból talán már tényleg kinőtt közönségnek. Amikor később elénekelték az egykori budapesti fellépésükről szóló slágerüket, a refrénben szereplő „Hot night in Budapest” valóban nosztalgikusan hatott az igen hűvös Főnix Csarnokban.
 
A bevezető darabok után a Serenade To A Cuckoo-val tisztelgett Anderson mestere és példaképe, Roland Kirk előtt. A rockosabb részek mellett – bár eleinte kissé kávéházi hangulatban – a zongorista John O’Hara (aki később tangóharmonikán is játszott) dzsesszes elemeket is vitt a jól ismert instrumentális számba. A Nursie-ről megtudhattuk, hogy gyermekkori hangulatot idéz. Be is mutatták a két oktávos, félhangos metallofont, ami annak idején az angol gyerekek kedvenc játékai közé tartozott. Ebben a számban egy szép, barokk formájú hathúros akusztikus gitáron is játszott Anderson. Később a hetvenes évekből kitérőként, jelentős ugrással 1991-be kerültünk, amikor a Catfish Rising albumról a Rocks On The Road szólalt meg. A Song for Jeffrey a zenekar második basszusgitárosának, Jeffrey Hammondnak íródott, aki öt évet „szolgált” a Jethro legénységében, de megtudhattuk azt is, hogy a mostani basszusgitáros David Goodier a hetes számú játékos a hangszeren. Hathúros hangszerén Goodier igen korrektül játszott, remek összhangban a fiatal, bolondos külsejű kiváló dobossal Doane Perryvel, s az est folyamán olykor szóló szerephez is jutott. Az ezt követő dalt a 65. születésnapját ünneplő Mick Jaggernek ajánlotta Anderson, mókásan megjegyezvén a négy évvel idősebb barátjáról, hogy mily öreg is már – Too Old To Rock’n’Roll: Too Young To Die!. A régi turnék utazásait, tájait, finomságait és más benyomásait megzenésítő Heavy Horses hosszabb opusza után egy blues, az A New Day Yesterday következett, amelyben Anderson még szájharmonikázott is. Itt is ki lehet emelni az egyetlen régi zenésztársat a csapatból, a gitárján remekelő Martin Barre-t szólójával. Az egy órás első blokkot a régi sláger, a Bach-klasszikus feldolgozásával a Bourée-vel zárták.
 
A húszperces szünetben – akárcsak a koncert előtt és után – nem szokványos módon a hangszórókból bejátszott zenék is Jethro-felvételek voltak. A második, háromnegyed órás blokkban már valamivel rockosabb hangot ütöttek meg, a Thick As A Brick-kel nyitva. A szövege miatt sokat vitatott My God után a budapesti szép emlékeket idézték fel, majd visszatértek az Aqualung albumhoz, annak címadó opuszával. Itt történt azonban egy kisebb katasztrófa, ugyanis Barre gitárerősítője megadta magát, így a szám egyik erősségét jelentő gitárszóló nélkül maradtunk. A többiek erőteljesebb játékkal próbálták pótolni a masszív gitár riffeket. El is köszöntek a közönségtől, ám később mégis folytatták, ugyanis némi szerelés után sikerült egy kisebb erősítőt beüzemelni. Ráadásként így megkaptuk a zongorával, remek lüktetéssel induló, s így végig zakatoló Locomotive Breath-t. A régi idők hangulatát idéző technikai malőrtől talán még jobb kedvre derültek a zenészek, s a közönség is – széksorok ide vagy oda – állva búcsúzott a legendás csapattól. Reméljük, a folyton bohóckodó, remekül muzsikáló, jellegzetes „gólyaállását” ma is megingathatatlanul hozó Anderson búcsúja valóra válik: „Viszlát legközelebb”.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.20
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0078670978546143 másodpercig tartott.