Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Egyenes zene – egyenes beszéd
 
Héty Péter | 2008. november 17., 11:51
 
Dresch Mihály, az ismert szaxofonos volt a Debreceni Jazzbarátok Körének vendége legutóbb. Ezúttal nem csak a muzsika kedvéért hívták meg, hanem egy közvetlen hangulatú beszélgetés kedvéért is. Ismervén elmélyült, nem túlságosan közvetlen természetét ez járt ugyan némi kockázattal, de hangszereit is magával hozta, így végső alternatívaként megmaradt a szólókoncert lehetősége is.
 
A nyitáshoz, az oldódáshoz egy kis szoprán szaxofonos muzsika adta meg az alaphangulatot. Gyöngy Péter a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Művelődési Irodájának vezetője, s egyben a beszélgetés vezetője, a kezdetekről, a muzsikához való közelkerülésről kérdezte az előadóművészt. Mint megtudhattuk, Dresch Mihály édesanyja földesi születésű. A Debrecentől negyven kilométerre fekvő faluban töltötte kisgyermekkorának egy részét, mivel a fővárosban dolgozó szülei a nagyszülőknél helyezték el, mint sokakat akkoriban. Itt már gyerekfejjel találkozott a még élő, falusi muzsikálással. Sándor napján keresztapja zenészeket fogadott, de lagzikban is gyakran megfordult keresztanyja révén, akit szakácskodni hívtak, s még citerát is készített magának. Szívesen emlékezett vissza az úgynevezett „tanyázásokra” is, amikor a földekre, kertekbe igyekvő emberek munka közben még muzsikáltak, énekeltek.
 
Budapesten aztán beírattatta magát szüleivel a zeneiskolába, zongora-tangóharmonika szakra. Gépipari szakiskolába járt ugyan, de már érezte, hogy a zenével fog foglalkozni, így később a dzsesszmuzsika felé fordulva – két év előtanulmány után – jelentkezett a dzsessztanszakra, ahol 1979-ben diplomázott. Már a dzsesszre hangolódva került az akkoriban virágkorát élő táncház mozgalomba. A nyolcvanas években különösen a Molnár utcai táncházban idéződtek fel gyermekkori népzenei élményei, így kezdte szinte természetszerűleg ötvözni a két muzsikát. Ezt, persze csak utólag tudta megfogalmazni magának. Mint mondta, a két műfaj ötvözésében nincs semmi különös, hisz a dzsessz is ősi, népzenei gyökerekből ered. Ezek a muzsikák ráadásul folyamatosan alakulnak, fejlődnek. Duke Ellington „magyarosan” interpretált In a Sentimental Mood-ja támasztotta alá később állításait.
 
A dzsessz- és a folkmuzsika közönségének, népszerűségének csökkenésével kapcsolatosan elmondta, hogy ez valóban nem „trendi” zene, de amiből kevés van az épp ezért értékesebb, hiszen unikumnak számít, s az értők jobban oda is figyelnek rá. – Igazából háború van, kulturális háború – fogalmazott Turi Gábor dzsessz-szakíró felvetésére reagálva, aki felidézett egy újságcikket. Turi Gábor elmondta, felháborítónak tartja, hogy a szerző a modernség nevében igyekszik bagatellizálni Dresch munkásságát, csak azért mert nem szereti, nem érti és félre magyarázza. Bár Dresch nem akar harcolni, de – mint válaszában fogalmazott –, amit csinál azzal végső soron mégiscsak részt vesz ebben a kulturális harcban.
 
A közönség kíváncsi volt Dresch és Szabados György munkakapcsolatára is, hisz együttműködésük több, ma már legendás felvételen is hallható. Dresch elmesélte, hogy fiatalon, koncerteken hallotta Szabadost játszani, s egy alkalommal odament hozzá, mondván, hogy ő is szaxofonozik, és ha szükség lenne egy szaxofonosra, esetleg szóljon neki. A mester jót derült ezen az őszinte megnyilvánuláson – akárcsak az est hallgatósága –, de két év múlva valóban meghívta Adyton nevű zenekarába, majd a MaKUZ-ba (Magyar Királyi Udvari Zenekar). Szabados szokása az volt, hogy zenésztársaival elmélyült beszélgetéseket folytatott – így hangolódtak rá valamennyien a közös zenélésre, különösebb instrukciók nélkül. A free dzsessznek ez a formája az utóbbi években nem áll már annyira közel Dresch-hez, mint mondta, kissé belefáradt. Zenésztársaival azonban mindig is közeli, baráti viszonyban volt. Ez adja meg azt a fajta szabadságot, hogy sokszor előzetes műsoregyeztetés nélkül lépnek színpadra.
 
Gyimesbe egy megszállott barátja révén kezdett ő is járni, s az ottani zene a szíve csücske lett. El is játszotta hatlyukú furulyáján a „Hajnal hasad csillag ragyog” kezdetű dalt. Mint megtudhattuk, a mértékletes borfogyasztást jó módszernek tartja a muzsikálásra való ráhangolódáshoz. Az alkalmat megragadva Grégász Miklós a Debreceni Jazzbarátok Köre nevében át is adott neki egy szépen csomagolt üveget, taps kíséretében.
 
Dresch kifejtette, hogy számára a zenélés az imához hasonló rítus. A hitével, szellemi útjával kapcsolatos kérdésre nem érezte magát méltónak Istenről beszélni, hisz – mint mondta – ugyanolyan gyarló ember, mint mások. Azt azért leszögezte, hogy az Úr éppen azért küldte Jézust, hogy gyarlóságainktól megszabadítson. A spirituális irányultságú, jó muzsikától a zenész is és a közönség is feltöltődik. Erről adott tanúbizonyságot basszus klarinétjával a Csáth Géza ihlette A varázsló kertje című kompozíciójával, mely hosszasan hullámzó, körlégzéses spiráljaival tette emelkedetté a zárást.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.017330169677734 másodpercig tartott.