Kultúra Politika Sport Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
ÉLETMÓD
Nyugdíjemelések
Az emberi emlékezet igen szelektív és nem is pontos. Tudjuk, hogy a nyugdíjak növekszenek, ráadásul meghatározott képletek szerint, amelyeket az aktuális kormányok csak úgy tudnak befolyásolni, hogy növelik a bért és csökkentik az inflációt.
 

 
   
ÉLETMÓD
Turkáló-körkép
 
Egyeseknek felcsillan a szemük, mások undorral gondolnak mások levetett gönceire. A turizásnak mindenesetre van egy feelingje, amit nem érthet meg, aki még nem próbálta ki. A debreceni kínálatot szemlélve betértünk néhány használtruha-üzletbe. 

 
   
ÉLETMÓD
Múljon már a tél!
 
Előbújt a medve a zenekar furgonjából. Fekete birkaszőr volt a hátára terítve, arcán valami fura, szőrös maszk. Közénk állt és nézte-nézte a körben álló gyerekeket, akik a Zsuzsi vonattal érkeztek ide, Hármashegyaljára ezen a hűvös szombati napon. 

 
   
ÉLETMÓD
Káprázatos kalandtúra
 
Hadihajón aludni, felmászni egy tűzhányóra, indiánokkal vacsorázni, megcsodálni Robinson Crusoe szigetét, parolázni trónörökössel és elnökkel. Mindez csak töredéke annak a sok fantasztikus élménynek, amelynek részese lehetett egy debreceni leány.
 

 
DEOL > Életmód
  Látvány nélkül láttatni
 
Héty Péter | 2009. január 14., 10:45
 
A metafizikai tapasztalatszerzésre irányuló „láthatatlan színházban” a „néző” nem nézhet semmit, mert bekötik szemét, s csak a többi érzékszervére építhet az úton, melyen a társulat tagjai kézen fogva végigvezetik. Egy ismerősöm ezt hallva kijelentette, nem hagyná bekötni a szemét. Vele ellentétben én magam nagy lehetőségeket éreztem ebben az előadásmódban, s egy késő decemberi délutánon belevágtam a műsor „megtekintésébe”. Az átélteket itt nem szeretném megosztani, hisz az élmény személyes, s bizonyára mindenki másként is éli meg a társulat három, amúgy is különböző előadását.
 
Láthatatlanságuk megőrzése érdekében a nyilvánosságot, fotózást nem szívesen vállalják a debreceni társulat tagjai, azaz a „révészek”, de az előadás után leültünk velük beszélgetni, amire a vendégekkel, azaz a „vándorokkal” mindig sort kerítenek, ha igénylik, hisz nem mindennapi élményben részesülhetnek előadásaikon. A láthatatlan színház, mint előadásforma a színházi helyzetgyakorlatok és pszichodramatikus módszerek felhasználásával jött létre.
 
Lénárt Viktor egyetemi lelkész volt a kitalálója, aki pszichodrámával kapcsolatos tapasztalataiból merítette az ötletet. Az egyetemi lelkészség nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a módszert és a láthatatlan színház nevet, az alapismeretek elsajátítása nélkül, ne használják mások. Ennek kizárólagos oka, hogy nagy érzékenységet és odafigyelést kíván meg a „révész-technika”, amely szakképzésen sajátítható el. A dolognak tényleg van egy intimitása, ami miatt másként kell kezelni, mint egy szokványos színházi előadást, sőt itt tulajdonképpen valamelyest egy pszichoterápiás módszerről is szó van, tehát akár előre nem látható reakciókat is kiválthat – mondta el a Jelenlét Műhely Egyesület elnöke, dr. Mézes Zsolt László, aki a kis színházi társulat vezetője is. Az egyesületet az egyre többfelé ágazó tevékenységük működtetésére hozta létre segítőivel.
 
M. Zs.: – A budapesti evangélikus teológián ismerkedtem meg a módszerrel, mely evangelizációs jelleggel indult, de túlnőve önmagán mára színházi előadásként való alkalmazása mellett a benne rejlő pszichoterápiás lehetőségek feltárása, alkalmazása is elindult. Ebben a tekintetben eredményesnek mondható egyesületünk és színházunk is. A három évvel ezelőtt létrejött debreceni társulat igen lelkes és fejlődőképes; munkánkat nagy szakmai figyelem övezi. A ma már közel húszfős, összetartó társaság tagjai – felekezetektől függetlenül – egyként rajonganak a módszerért. Többek közt ez sikerünk titka.
 
– Milyen sűrűn vannak előadásaik?
 
M. Zs.: – Havonta legalább egy előadást mindig tartunk. Egy-egy ilyen alkalommal nem tudunk harminc főnél több látogatót fogadni, hisz minden vendégre nagy figyelem esik. Közel öt perces különbséggel tudjuk indítani a vándorokat, majd’ három órán keresztül. A két helyiséges előadások – plusz külön-külön helyiségeket számolva a ráhangolódásra és a lecsengésre – többnyire az Evangélikus Közösségi Ház (Miklós u. 3) és a Megtestesülés Plébánia (Borbíró tér 9.) épületeiben valósulnak meg, de egyéb helyszínekre szóló meghívásoknak is igyekszünk eleget tenni, mint most a Kikelet Debreceni Waldorf Óvoda épületében. Révészeink húszfős csapatából nem kell mindenki egy-egy előadáshoz, de azért nem árt, ha minél többen ráérnek.
 
A csoport tagjai arról számoltak be, hogy szinte mindegyikük egy barát, ismerős révén csöppent először vándorként az előadásokra, majd az élmény hatására váltak révészekké. A legkülönbözőbb háttérrel rendelkeznek a magánéletben, de a láthatatlan színházban szerzett nem mindennapi élményeik összetartják őket. Mint elmondták, minden alkalom, sőt szinte minden vándor külön, egyedi tapasztalat számukra. A jobb ráhangolódás érdekében gyertyafényben vezetik végig kézen fogva a vándort az általuk előadott darabon. Már maga az érintés is a bizalom légkörét teremti meg, hisz kézen fogva vezetik végig vendégeiket az úton, amely jelképes történéseivel végeredményben bensőnkig vezet.
 
Ez a színház nem a legtöbb művészeti ág által célba vett esztétikai élményre, hanem a metafizikai tapasztalatszerzésre irányul, az elgondolkodást, elmélyülést szolgálja a látogató vérmérsékletétől, irányultságától függően. Az estet követően felötlött bennem Antoine de Saint-Exupéry klasszikusának mély bölcsessége. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – mondja el a róka titkát a kis hercegnek, aki ezt tovább gondolva később megállapítja, hogy a szem vak, a szívünkkel kell keresni. A módszerben rejlő lehetőségek talán ehhez is közelebb vihetnek minket vizuálisan túlterhelt világunkban.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0099270343780518 másodpercig tartott.