Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet
  Láttatni a láthatatlant
 
Héty Péter | 2009. február 06., 12:01
 
A nyírbogáti születésű Zolcsák Miklós görög katolikus lelkész és festőművész „kispap” korában került az ikonfestészet vonzásába, ami azóta alkotóművészi szinten teljesedett ki benne. Ikonjai szigorúan követik a görög-bizánci iskola hagyományait. Az ősi szabályokra épülő stílussal az isteni rendet, a láthatatlan magasabb világot igyekszik láthatóvá tenni, s ennek módját az ez iránt érdeklődőknek tovább is adni. Legutóbb a Szent József Gimnáziumban állíthatott ki, tanítványaival együtt.
 
A gyakran aranyozott-, domborított hátterű Zolcsák Miklós-képeken leginkább Jézus jelenik meg, de természetesen a Pantokrátor és más vallási témák is láthatók munkáin. Ha a megjelenítési technikák alkalmazása még nem is ilyen, de az alapos munka a tanítványoknál is nagy odaadásról árulkodott. A görög katolikus lelkészt először arról kérdeztük, miként került ezzel a ma már kevésbé művelt műfajjal ilyen szoros kapcsolatba.
 
Zolcsák Miklós: – A Hittudományi Főiskola másodéveseként Nyíregyházán kaptam először ihletet, melyben nagy szerepe volt művészettörténész tanáromnak, Nagymihályi Gézának is. A nyolcvanas évek elején még szellemi-lelki kapcsolat volt ez inkább, de lassan a gyakorlatban is foglalkozni kezdtem az ikonkészítéssel. A miskolci múzeum művészettörténésze, Kárpáti László lett az első mesterem. Már diósgyőri káplán voltam, mikor első munkáim megmérettek mások előtt is. Mindez festészeti előtanulmányok nélkül. Felszentelésem után már intenzíven festettem, miközben Újfehértón megkezdtem hivatásomat. Ekkoriban kaptam első komolyabb munkámat: a Bodrog-közi Karos kápolnájának ikonosztázát készíthettem el. Nem sokkal ezután a közeli Kenézlő parókusa lettem. Eközben az ismert aranyozó mester Eredics József mellett az ő szakmáját is kitanultam. Akkoriban még igen körülményesen, bécsi római katolikus segélyszervezeteken keresztül lehetett az alapanyagokat beszerezni hozzá. Időközben elsajátítottam a restaurálás mesterségét is. Azóta már több továbbképzésen is voltam, s most is épp Graz-ba készülök egy mesterkurzusra.
 
– Ez a tevékenység bizonnyal kapcsolatba hozható hivatásával is, de az, hogy továbbadja tudását, már nem feltétlenül. Úgy tudom, ezzel is foglalkozik…
 
Z.M.: – Az ikonkészítés, az egyházi műkincsek restaurálása valóban mindennapi teendőim közé tartozik az utóbbi időben. Amikor 1992-ben ismét az egyházé lett egy kenézlői ingatlan, lehetőség nyílt arra, hogy nyaranta fogadjuk az ikonfestészet iránt érdeklődőket, s avatott vezetők felügyelete mellett elméletben és gyakorlatban is oktassuk az ikonfestészetet, a restaurálást. Makláry Zsolt ikonfestő, Sallai Géza festő-szobrász, Kemény Gyula festő-restaurátor, és más művészismerőseim voltak ebben segítségemre. Az ezredfordulón kerültem a penészleki parókiára, miközben debreceni is lettem. Egy ideig a debreceni művészeti szakiskolában tanítottam, de felkérést kaptam a Szent József Gimnáziumtól is, ahol azóta is óraadó vagyok. Eközben a Debreceni Egyetem egyetemi lelkészsége is felkért, hogy vezessek egy ikonfestő kört. A több mint öt éve szerveződött kör ma már egy nagyobb csoporttá bővült, ahol középiskolások és felnőttek is tanulnak. Az egyre lelkesebb és egyre összetartóbb, ökumenikus „csapat” időközben új otthonra talált az Attila téri parókia szuterénjében. A középhaladó szintről reményeim szerint egyre többen kerülnek közülük magasabb fokra, ehhez jó ösztönzés volt a legutóbbi kiállítás is.
 
A tanítványok közül Keserű Anna Szilviát kérdeztem arról, hogy miként került kapcsolatba az ikonfestészettel.
 
Keserű Anna Szilvia: – Minden különösebb előképzettség nélkül, belső késztetésre kezdtem a téma iránt érdeklődni, így találkoztam az ikonfestő körrel. Az első munkámon hosszú ideig dolgoztam, s nem érzem mégsem olyan sikerültnek, mint a másodikat, melynek Gábriel arkangyal a témája. Ez sokkal hamarabb, mintegy két hónap alatt született meg és sokkal erősebbnek érzem. A sok tárgyi-, gyakorlati ismeret mellett, egy megfelelő lelkiállapot is kell a munkához, ami aztán a képen is érzékelhető. Talán ezért olyan nehéz egy-egy kész képtől megválni.
 
Z. M.: – Valóban fájdalmas eladni egy munkát, hisz egy lelki folyamat leképeződése, így szinte részünkké válik. A szigorú kanonikus szabályok a forma- és színvilágra vonatkoznak. Az alkotás viszont a transzcendenciára, a léleknek és a szellemnek ezzel való találkozására épül. Valahogy úgy szoktam ezt megélni, mintha kiszakadna a lelkemből egy kép, fatáblán megvalósul, s önálló életet akar élni, már nem az enyém, mindenkié. Mindenki felé sugározni akarja az isteni kegyelem és szeretet tapasztalatát, melyből született. A láthatatlant próbálja meg a látható, véges kategóriák között megmutatni, szemlélése közben kiemelni jelenlegi állapotunkból, nehéz földi létünkből.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.030704975128174 másodpercig tartott.