Mit nevezünk egyáltalán hálapénznek? Már a fogalom körül komoly értelmezési problémák vannak. De ez lenne a kisebbik baj. Elvégre mégsem lehet a betegeknek a szájukba rágni, pontosan mit, hova, mikor és hogyan tegyenek azért, hogy az ne legyen túlzottan etikátlan és az orvos is legfeljebb egy kicsit érezze magát kellemetlenül, nagyon ne. Ráadásul a legtöbben képtelenek belátni azt, hogy a paraszolvencia egy rosszul működő finanszírozási rendszer tünete. S a hálapénz elfogadásának megszüntetése legfeljebb tüneti kezelésként értelmezhető, amitől még maga a betegség megmarad.

 

„A Magyar Orvosi Kamara sem hálapénzpárti. Az orvosok és egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény teremthetné meg azt a kormánygaranciát, amely szavatolná a megfelelő szakmai hozzáértést és rendezné a bérviszonyokat is. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet máról holnapra a nyugat-európai béreket bevezetni a hazai rendszerben, ezt nem is várja el senki” – mondja Varga Attila, a Hajdú-Bihar Megyei Ovosi Kamara vezetője. Csak tájékoztatásul álljon itt, hogy más, az unióhoz csatlakozó országokban milyen az orvosok bérezése. Ha a magyar fizetést egy egységként számítjuk, akkor ennek az értéknek a kétszeresét kapják a szlovák, a háromszorosát a cseh és hatszorosát a lengyel orvosok. Nyugat-Európában tizenkétszer annyit kap készhez egy doktor, mint hazánkban. Nálunk egy frissen végzett orvos ugyanakorra összeget kap legalább tizennyolc év tanulás után, mint egy nyolc általánost végzett segédmunkás. Ennek ellenére a paraszolvencia mégsem a fiatal doktorok körében a jellemző. Másik érdekes adat, hogy Magyarországon az egyébként is szerényebb összegű GDP-ből fordítják a legkevesebbet az egészségügyre az uniós országok közül, ez az érték az öt százalékot sem éri el. A 2004-es kórházi finanszírozás összege a tavalyi év költségvetésének mindössze 98 százaléka. „Tisztességes bérrendszer kialakításával vissza lehetne szorítani a hálapénzt. A paraszolvencia alapvetően kétoldalú dolog. Sokan vannak, akik úgy gondolják, előre megvásárolhatnak egy szolgáltatást, illetve mint minden szakmában, az orvosok között is előforfulhatnak olyanok, akik visszaélnek a betegek kiszolgáltatott helyzetével. Mindent egybevetve a kamarát az országban még nem keresték fel olyan panasszal, amelyeket az elmúlt napokban a médiában lehetett hallani. Ha ilyen a tudomásunkra jut és bizonyítható, jogi úton lépünk fel ellene” – tájékoztat bennünket Varga Attila.

 

A történetekből pedig nem fogynak ki az emberek. Csak kérdés, hogy mennyit ártanak az orvostársadalom egyébként is rossz presztizsének azzal a cirkusszal, amelyet pár nap alatt generáltak az országban. Hiszen ez a hivatás már korántsem annyira népszerű, mint volt néhány évvel ezelőtt. „A felsőoktatás intézményei között az orvosi egyetem az utolsó előtti helyen áll presztízsét tekintve. Holott a diákok úgy vallják, a legmagasabb szintű képzés ezekben az intézményekben folyik. Amíg korábban öt-hatszoros volt a túljelentkezés az orvosikra, addigra ma már mindössze kétszeresre csökkent ez az érték. Ráadásul az elmúlt évben a Budapesten végzett medikusok fele nem orvosként helyezkedett el, a Debrecenben diplomázottaknak is negyven százaléka döntött úgy, nem kezd praktizálni. A rendszerből jelenleg mintegy 3000 orvos hiányzik. Az uniós csatlakozás következményeként pedig sajnos számítani kell arra, hogy egyre több friss diplomás fog külföldön elhelyezkedni”.

 

Az igazi problémákról tehát senki sem beszél. Ciklusról ciklusra minden kormányzat elzárkózik annak a lépcsőzetesen megtervezett rendszernek a kidolgozásától, amelyre valójában szükség lenne. Addig pedig lehet vitatkozni akár arról is, hogy jobbról vagy balról tegyük a borítékot az orvosok zsebébe...