Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Öreg rocker nem vén rocker
 
Héty Péter | 2009. február 13., 14:25
 
A The Queen együttes Freddie Mercury halálát követően jó ideig hallgatott, legfeljebb csak nosztalgiázott, s úgy tűnt az egykori énekes nélkül már nem is fog működni. Roger Taylor már korábban megkezdett szólóalbumait néha gyarapítgatta, míg Brian May csak ekkor kezdte önálló karrierjét. A basszusgitáros John Deacon visszavonult. A két aktív tag az utóbbi években ismét turnézni kezdett Paul Rodgers-szel. Az egyik legjobb rockénekest talán kevesebben ismerik, hisz a kemény, dallamos rockon túli vidékekre sohasem kalandozott el.
 
A The Queen-ről ugyanez nem mondható el. Korai, rockos korszakukban még a dobos és a gitáros is gyakran énekelt, de aztán egyre ritkábban. A nyolcvanas évektől albumaik sem voltak már a rock klasszikusai közé sorolhatók, ellentétben a hetvenes évekbeliekkel. Paul Rodgers valamivel korábban indult karrierje során sohasem kötött ilyen kompromisszumokat, a Free, a Bad Company, vagy a The Firm – ahol Jimmy Page volt a gitáros – tagjaként, és szóló zenekarával is mindig megmaradt a rock karizmatikus énekesének, amit értékelt máig kitartó közönsége, és a szakma is.
 
A két vonal egyesülése így érthetően a Queen korai rock korszakának és a Rodgers-féle hangzás remek ötvözeteként jellemezhető. Brian May és Roger Taylor is jól hallhatóan élvezik, hogy újra a klasszikus rock muzsikát játszhatják, s a zenekar élén is egy igazi „macsó” áll. Koncertjeiken jól megférnek egymás mellett a két előadógárda egykori slágerei, melyekhez immár újak is társultak, közös alkotásokként. Stúdióalbumot jelentettek meg ugyanis The Cosmos Rocks címmel, amit élőben már a budapesti közönség is hallhatott.
 
A nyitó Cosmos Rockin címében is szimbolikus, s zeneileg is a felrázó rockalapokra épít. A korai Queen Now I’m Here-je és May önálló anyagai köszönnek vissza belőle. A kissé rockos kliséként megidézett kozmikus témát szövegében a Time To Shine már a misztika felé viszi tovább. Felépítettségében Rodgers-re jellemző, magával ragadó, erővel teli nóta, némi keleties beütéssel. Az énekes Bad Company-ból ismert hangzását hozza a Still Burning is, párhuzamba hozva a We Will Rock You világával, mely néhány ütem erejéig konkrétan be is kúszik a dalba. Nincs mese, jól érezhető, hogy a rock igazi klasszisai muzsikálnak. Együtt énekelhető, akusztikusabb dal, a Small, egy jellegzetes May-gitárszólóval, s némi sejtelmes effektezéssel a végén. Az univerzum témát az égre nézve kicsinységünk, s helykeresésünk dalba öntésével folytatják. Fülbemászó refrénjével igen slágergyanús, bár félő, hogy a mai világnak már nincs füle az ilyesmire.
 
A Warboys már a háborúskodásra felhasznált tömegemberek védelmében protestál, csatazajtól kísérve. A We Believe is az emberi jóság védelmében emel szót, a mai világ vezetőivel szemben, zeneileg kevésbé karakteresen, kórusában és hangszerelésében halványan megvillant jellegzetes Queen-elemeket. A Call Me hozza ismét lendületbe az anyagot, mely könnyed rock ’n roll az egykori Crazy Little Thing Called Love bohókás hangulatához hasonlatosan. A blues légkörében, hajnali hangulatú rocknóta a Voodoo, s bár címében Hendrix-re utal nem gitár centrikus, inkább az akkori hangulatot idézi. Talán itt érezhető legjobban, hogy több számot is élőben vettek fel. A nyugalom, az elernyedés kellemes állapotát a Some Things That Glitter csak tovább fokozza, a klasszikus, zongorás Mercury- dalokat idézve.
 
A C-Lebrity gunyoros dalában ismét feltámad a rock, jól kidolgozott, masszív nóta, de minden bizonnyal nem a valóság show-k rajongóinak lesz a kedvence. A Through The Night rögtön gitárszólóval indul, s a sötétből kivezető utat keresi. Brian May gitárjának sírásából Rodgers éneke emel fel. A dobos Roger Taylor szóló lemezeit a Queen legnépszerűbb korszakában kezdte készíteni, de máig kevesen ismerik remek munkáit. Közéjük illik az általa komponált és megénekelt Say It’s Not True, melyet Rodgers éneke emel azokba a magasságokba, ahova az ő hangja már nem ér fel.
 
A középen néhol kissé leülő anyag a Surf’s Up...School’s Out-ban újra tetőfokára hág. A fináléban a Small Reprise néhány régi Queen-lemez gyakorlatát idézve az album korábbi dalainak foszlányaival átszőtt kivezetéssel hagyja a hallgatót a zenei élményből kiúszni.
Mindent összevetve ezzel a lemezzel egy jó házasság pecsételődött meg, amitől többen is féltették mindkét felet. Most azonban örömmel láthatják, hogy nincs mitől tartani, a kapcsolat remekül működik. Remélhetőleg még sok ilyen, ehhez a lemezhez hasonló újszülöttel lepik meg hozzátartozóikat, a rock kedvelők népes táborát. Az albumnak ott a helye a rock klasszikus lemezei között, melyekből egyre kevesebb születik mostanság. Számítógépes kis hangszórókon azonban senki ne próbálkozzon vele, csak rendes hangerővel fejti ki hatását!
 
(Queen+Paul Rodgers: The Cosmos Rocks, Hollywood Records, 2008)
(A dalok listája: 1. Cosmos Rockin, 2. Time To Shine, 3. Still Burning, 4. Small, 5. Warboys,
6. We Believe, 7. Call Me, 8. Voodoo, 9. Some Things That Glitter, 10. C-Lebrity, 11. Through The Night, 12. Say It’s Not True, 13. Surf’s Up...School’s Out)
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
3.77
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018784999847412 másodpercig tartott.