Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Armstrongra emlékeznek
 
Héty Péter | 2009. február 26., 11:24
 
A Hot Jazz Band legújabb albumán a dixieland muzsika koronázatlan királya, Louis Armstrong emléke előtt tiszteleg. Sokan megtették már ezt idáig, nem egyszer abba a hibába esve, hogy a legendás előadót próbálták utánozni. A Bényei Tamás vezette formáció máshogy járt el: „csokorba” szedték a mester által interpretált legnépszerűbb számokat, s előadták azokat saját stílusukban, legjobb tudásuk szerint. Az albumot bemutató koncert a debreceni Kölcsey Központban március 14-én lesz.
 
Bényei Tamás – leginkább a régi magyar filmekből ismert – korhű,  bársonyos bariton énekstílusához nem is illett volna a smirgli hangú fekete énekes utánzása. Saját fazonjához igazítva hallhatjuk az ismert dzsessz világslágereket, melyek szinte új erőre kapnak az ő stílusában megszólaltatva. A tréfa kedvéért először arról kérdeztük a zenekarvezetőt, hogy megpróbálta-e már valaha azt a hangot utánozni, melyet idehaza a lemezen egy számban közreműködő Papa Fleigh hoz a legtermészetesebben.
 
Bényei Tamás: – Papa Fleigh sem utánozza Armstrong-ot, akinek bassz-bariton volt a hangfekvése. Papa tenor, így egy csöppet sem hasonlít a két hang. Az, hogy valaki rekedtesen énekel, még nem jelent plagizálást. Neki ez áll jól. Ám valóban a könnyűzene történetében, de talán az összes írott zene esetében Armstrong énekelt először rekedt hangon. Nekem nem áll jól, ráadásul megfájdul a torkom tőle. Ez egy anatómiai hiányosság, ha valaki ilyen hangon énekel. Nem zár a hangszalag. Armstrong ezt fordította a javára.
 
– A lemezen a Rockin’ Chair-ben Papa Fleigh közreműködésével mintha magával a mesterrel improvizálnának. Mennyire volt spontán ez a hangulatos, felelgetős játék?
 
B. T.: – Valóban, Jack Teagarden és Armstrong énekelte így a dalt. A két hang közti különbség nálunk is hasonló. Nem titok, őket idézzük ezzel a „kontraszttal” is. A felvétel nagyon spontán, a stúdióban alakult ki a végleges formája.
 
– Más közreműködők is színesítik az albumot. A debreceni lemezbemutató koncertre hoznak-e az albumokon hallható vendégek közül valakit?
 
B. T.: – Papa Fleigh-t mindenképp el szeretnénk hozni, ha a Budapest Ragtime-mal nincs épp munkája. Korb Attila viszont elkísér bennünket, aki zongorázik a lemezen. Ez egy különleges Hot Jazz Band-hangzás, mert az alapfelállásunkban nem szerepel zongora. Bolba Éva, a Bells énekegyüttes és a gödöllői szimfonikusok kamarazenekara is közreműködött a felvételeken, de sajnos a debreceni közönség csak a lemezen ismerheti meg ezeket a dalokat. Éva kisbabát vár, a többi vendég pedig nagyon sok költséggel járna.
 
– A Hot Jazz Band – mint minden hasonló csapat–- régóta játszik Armstrong-dalokat. Mi adta az összeállítás apropóját? Vannak közöttük személyes kedvencek?
 
B. T.: – A bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál szervezői kértek fel a lemez elkészítésére. Nagy örömmel fogtunk neki, mert úgy döntöttünk, hogy az eredeti hangszereléseket használjuk, megidézendő Armstrong zenekarának hangzását, így rengeteget tanultunk szakmailag. Természetesen vannak kedvencek, főként amelyeken vendégeink vannak. Végül is azt mondhatom, hogy számunkra mind a tizenhat dal nagy élmény.
 
– Armstrong egyéni énekesi adottsága mellett a legkiválóbb trombitások egyike is volt, ez milyen kihívást jelentett?
 
B. T.: – Nem könnyű feladat a nyomába lépni sem. Szólóit idézni jó kapaszkodó, a dallamvezetés mesteriskolája. Fizikailag nem megterhelő a koncert, mivel olyan hangszerelést használunk zömmel, ami Armstrong kései korszakában volt jellemző. Ha a fiatalkori „mutatványait” kellene eljátszanom, egy tizenkét menetes bokszmeccshez hasonlíthatnám a dolgot. A trombita nagyon megterhelő hangszer, ezt kevesen tudják. Huszonöt év munkaviszony után kedvezményes a nyugdíj. Tehát nem kell magyaráznom, hogy milyen fizikai teljesítmény az, ha valaki megpróbál a nyomába lépni. A szellemi vonatkozását pedig nem is lehet elkapni igazán. Nem szeretem az átlényegülő zenészeket, egy kicsit magunkat is kell adni.
 
– Van-e valami kockázata a régi, nagy világslágerek leporolásának? Én ugyanis számtalanszor hallottam már ezeket, de a lemezről mégis frissen hatnak…
 
B. T.: – Élmény Satchmo dalait eljátszani, egy jó kis zenei kirándulás pláne, ha zongorával is dolgozhatunk. Remélem, ez az öröm hallatszik a felvételen is. Érdekes egy másik énekhanggal hallani az ismert hangszereléseket. Nem törekedtünk a „retro”-ra, a „trendiségre”, nem akartunk belecsempészni semmit. A művészi formákat, az eredetiséget nem szabad „megerőszakolni”. Azt meghagyjuk a tehetségteleneknek és a sznoboknak. Elnézést, ha szarkasztikusan fogalmazok.
 
– Mennyire számíthatunk a mostani lemez anyagán kívül a korábbi, „hazai” slágerekre?
 
B. T.: – Mivel lemezbemutatóról van szó, zömmel Louis Armstrong lesz a középpontban. A ráadásban felcsendülhet magyar dallam is. A koncert anyaga annyira színes, tele meglepetéssel, hogy hiányérzete így sem lesz senkinek.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018985033035278 másodpercig tartott.