Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc > Kritika
  A nonprofit kóklerség alkonya
 
Tasi Mónika | 2004. január 30., 12:14
 
Mesejátékot adnak a Víg mozi kamaraszínházában. A Mekk mester cégérei, a televízióból jól ismert bábfilm első színpadi változatát. Nem könnyű a feladat, amire a stáb vállalkozott, hiszen – túl a hasonlóságon – illett valami újat mutatnia. Tudnak-e többet nyújtani egy hagyományos bábszínházi előadásnál? Milyen kapcsolat alakul ki a nézőgyerek és a színész között, milyen sugallatot közvetít a mai lurkók számára, mi a célja a mesejátéknak, a mesének?
 
A színház előcsarnokában játszóház fogadja a kisvendéget, ami vásárt idéz. Az asztalokon kosarakban zöldségek, cipók, kancsók; „vásárosok”, „komédiások” arra ösztönöznek, hogy kipróbálják magukat ügyességi, szellemi feladatokban, vagy árnyjátékkal szórakoztassák a társakat. Igazi vásári forgatag és hangulat alakul ki. Így, egyfajta közvetlen és személyes kapcsolat jön létre a gyerekek és a színészek között. A vásár a színpadon folytatódik: az is piactérnek, vásártérnek van berendezve. Valóságos életteret mutat be. A díszlet nem meseszerű, mégis van három olyan részlete – nevezhetjük talán szimbólumoknak is –, ami éppen a meséhez, a hely szelleméhez és nem a valós élethez köthető: a kalitkába zárt nyitott könyv, a festő figurája fenn az erkélyen és a nagyméretű maszk. Nehezen értelmezhető, miért és hogyan kapcsolódnak a mesejátékhoz. Talán ez is az újszerűséghez tartozik…
 
Mekk Elek, a papagáj, Paci Manci, Helén, a tehén, Bari Feri, Nyúl Gina és a többi állat figuráját hitelesen alakítják a színészek. A hangutánzó szavak és az ötletes jelmezek egyértelművé teszik a gyerekek számára is, milyen állatokról van szó. Mindenképpen újszerű az előadás stílusa. A nyulak rapjelenete, például azonnal nagy tetszést arat. E műfaj igen kedvelt a legifjabb nemzedék körében, rögtön bensőségesebb lesz általa az előadás. Ínyenc ötlet élőszínházban, a mese a báb- és az árnyjáték kombinációja. Kiteljesedik tehát a színpadon mindaz, amit a gyerekek az előcsarnokban kipróbálhattak: megérte figyelemfelkeltő látványosságot állítani.
 
Van egyéb is, amit a bábfilmben nem láthattunk, hallhattunk; a jeleneteket, epizódokat elválasztó, az ókori irodalomból ismert kórus hangja (kardal). A magyar népviseletbe öltözött kórus megjelenítése hazahozza a történetet, valóságosabbá teszi a mesét, s értelmezi, magyarázza a láthatót. Csökkenti az előadás korosztályfüggőségét.
 
A színház győzhetetlen erénye a televízióval szemben a közvetlen kapcsolatteremtés, a testi viszonylat. Kezdetben kifogástalanul működik az interakciós csatorna az előcsarnok, a színpad és a nézőtér között. Később, lazul. A gyerekek kiismerik a sémát, jut már idejük azt is nyomozni, hova rejtegeti Dánielffy Zsolt, Mekk mester, a bezabált káposztát (a jó szögben ülőknek segít a színészi figyelmetlenség).
 
Meglehet, persze, hogy Szíki Károly rendezőnek nem tartozott céljai közé a nebulók érzelmi túlhevítése. Fontosabb volt, milyen üzenetet közvetíthet a jövő nemzedéke számára. Mekk Elek figurája a hencegő, önhitt, másokat becsapó, magát túlértékelő, „ezermesternek” tartó, saját érdekeit szem előtt tartó embert mintázza. A Tyúk anyók, Koca papák, Mosó medvék, Csibikék pedig a hiszékeny, becsapott embereket mintázzák. A nagybetűs életre készítő spektákulum térszervezésének logikája szerint a gyerek a ruhatári pulttól az utcára lép. Jön szembe vele a lótó-futó felnőtt, felgyorsultan, bizniszesen. A sok nagyra nőtt mekkelek. Árasztják, az emberinek remélt világban a csalás, a hazugság törvényeit. Ám, mint minden mesében, ebben is, azért az igazság győzedelmeskedik, a pórul járt kecske elnyeri büntetését, jól megverik. Bízzunk abban, hogy a gyerekek tanulnak a történetből, és nem akarnak „mekkelekké” lenni.
 
A színház, a rendező és az elit színészcsapat annak a kihívásnak igyekezett megfelelni, hogy Mekk Mester bábfiguráját a „harmadik évezred gyorsreagálású szellemi hadseregének, korunk gyermekeinek” elvárása szerint vigye színre. Vranyecz Artúr (Papagáj) és Simor Ottó (Varjú), a két luciferi rezonőr. Az apa-balpék szerepekben Jámbor József, gyermekagyra transzponált iróniával tűnik ki. A stílus anyaállati változatát Varga Éva hozza. Alakításukhoz igazodik Juhász Árpád fanyar humorú kabinetjátéka. Nem maradnak le messzire a többiek sem. Előadásukban, a darab tudott újat mutatni, a történet nem avítt. A meséje minden percben mond valamit a környező valóságáról. A gyermeki világ talán még nem fertőződött meg súlyosan, és lehet hinni az igazságban. Meg kell tenni lehetőség szerint mindent, hogy a gyerekek távol maradjanak a hazudozóktól, a ripacsoktól. Ez az elődadás is egy lehetőség volt. Ha másért nem, hát az öröm, a boldogság és a nevetés másfél órája miatt.


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.028602123260498 másodpercig tartott.