A színház előcsarnokában játszóház fogadja a kisvendéget, ami vásárt idéz. Az asztalokon kosarakban zöldségek, cipók, kancsók; „vásárosok”, „komédiások” arra ösztönöznek, hogy kipróbálják magukat ügyességi, szellemi feladatokban, vagy árnyjátékkal szórakoztassák a társakat. Igazi vásári forgatag és hangulat alakul ki. Így, egyfajta közvetlen és személyes kapcsolat jön létre a gyerekek és a színészek között. A vásár a színpadon folytatódik: az is piactérnek, vásártérnek van berendezve. Valóságos életteret mutat be. A díszlet nem meseszerű, mégis van három olyan részlete – nevezhetjük talán szimbólumoknak is –, ami éppen a meséhez, a hely szelleméhez és nem a valós élethez köthető: a kalitkába zárt nyitott könyv, a festő figurája fenn az erkélyen és a nagyméretű maszk. Nehezen értelmezhető, miért és hogyan kapcsolódnak a mesejátékhoz. Talán ez is az újszerűséghez tartozik…

 

Mekk Elek, a papagáj, Paci Manci, Helén, a tehén, Bari Feri, Nyúl Gina és a többi állat figuráját hitelesen alakítják a színészek. A hangutánzó szavak és az ötletes jelmezek egyértelművé teszik a gyerekek számára is, milyen állatokról van szó. Mindenképpen újszerű az előadás stílusa. A nyulak rapjelenete, például azonnal nagy tetszést arat. E műfaj igen kedvelt a legifjabb nemzedék körében, rögtön bensőségesebb lesz általa az előadás. Ínyenc ötlet élőszínházban, a mese a báb- és az árnyjáték kombinációja. Kiteljesedik tehát a színpadon mindaz, amit a gyerekek az előcsarnokban kipróbálhattak: megérte figyelemfelkeltő látványosságot állítani.

 

Van egyéb is, amit a bábfilmben nem láthattunk, hallhattunk; a jeleneteket, epizódokat elválasztó, az ókori irodalomból ismert kórus hangja (kardal). A magyar népviseletbe öltözött kórus megjelenítése hazahozza a történetet, valóságosabbá teszi a mesét, s értelmezi, magyarázza a láthatót. Csökkenti az előadás korosztályfüggőségét.

 

A színház győzhetetlen erénye a televízióval szemben a közvetlen kapcsolatteremtés, a testi viszonylat. Kezdetben kifogástalanul működik az interakciós csatorna az előcsarnok, a színpad és a nézőtér között. Később, lazul. A gyerekek kiismerik a sémát, jut már idejük azt is nyomozni, hova rejtegeti Dánielffy Zsolt, Mekk mester, a bezabált káposztát (a jó szögben ülőknek segít a színészi figyelmetlenség).

 

Meglehet, persze, hogy Szíki Károly rendezőnek nem tartozott céljai közé a nebulók érzelmi túlhevítése. Fontosabb volt, milyen üzenetet közvetíthet a jövő nemzedéke számára. Mekk Elek figurája a hencegő, önhitt, másokat becsapó, magát túlértékelő, „ezermesternek” tartó, saját érdekeit szem előtt tartó embert mintázza. A Tyúk anyók, Koca papák, Mosó medvék, Csibikék pedig a hiszékeny, becsapott embereket mintázzák. A nagybetűs életre készítő spektákulum térszervezésének logikája szerint a gyerek a ruhatári pulttól az utcára lép. Jön szembe vele a lótó-futó felnőtt, felgyorsultan, bizniszesen. A sok nagyra nőtt mekkelek. Árasztják, az emberinek remélt világban a csalás, a hazugság törvényeit. Ám, mint minden mesében, ebben is, azért az igazság győzedelmeskedik, a pórul járt kecske elnyeri büntetését, jól megverik. Bízzunk abban, hogy a gyerekek tanulnak a történetből, és nem akarnak „mekkelekké” lenni.

 

A színház, a rendező és az elit színészcsapat annak a kihívásnak igyekezett megfelelni, hogy Mekk Mester bábfiguráját a „harmadik évezred gyorsreagálású szellemi hadseregének, korunk gyermekeinek” elvárása szerint vigye színre. Vranyecz Artúr (Papagáj) és Simor Ottó (Varjú), a két luciferi rezonőr. Az apa-balpék szerepekben Jámbor József, gyermekagyra transzponált iróniával tűnik ki. A stílus anyaállati változatát Varga Éva hozza. Alakításukhoz igazodik Juhász Árpád fanyar humorú kabinetjátéka. Nem maradnak le messzire a többiek sem. Előadásukban, a darab tudott újat mutatni, a történet nem avítt. A meséje minden percben mond valamit a környező valóságáról. A gyermeki világ talán még nem fertőződött meg súlyosan, és lehet hinni az igazságban. Meg kell tenni lehetőség szerint mindent, hogy a gyerekek távol maradjanak a hazudozóktól, a ripacsoktól. Ez az elődadás is egy lehetőség volt. Ha másért nem, hát az öröm, a boldogság és a nevetés másfél órája miatt.