Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Egy tökéletes nap a Nightwish-sel
 
Gurbán György | 2009. április 06., 12:26
 
A rocker kolléga bizony összerogyott. Még el sem kezdődött a koncert, már elszenderült a Főnix Csarnok küzdőterén. Sajnálhatja – azóta sajnálja is bizonyára. Mert nem akármilyen élményt aludt át. A Nightwish debreceni fellépését...
 
Az az igazság, hogy már a kora délután is jó volt, hiszen kellemesen bizsergető napfényben lehetett indulni a Főnix Csarnok felé. A koncert előtt azonban volt még egy kis tennivaló: néhány, már az esti focimeccsre hangoló Loki-szurkoló társaságában drukkolni a DVSC-Aquaticum lányainak a Magyar Kupa döntőjébe jutásért. Nos, a siker nem marad el, a lányok rendesen elpáholták a Kiskunhalast.
 
– Csak nem valami koncert lesz? – biccent az egyik szurkesz a Zöldfa ablakán át a nagy debreceni szentély felé. – Mert már a nép gyülekszik.
 
– Nem is akármilyen! – mondom neki. – A Nightwish olyan a maga műfajában, mint a fociban a Barca...
 
– Akkor nem lehet rossz – állapítják meg. Jó szórakozást kívánva egymásnak válunk el. Miközben a bejutásért sorakozom, összefutok egy vérbeli Tarja Turunen-fannal. A lány minden eszközzel igyekszik hasonlítani a Nightwish korábbi énekesnőjéhez: ugyanolyan hajviselet, smink és hosszú piros kabát, épp olyan, amilyet az operametál lady visel fellépésein.
 
– Jó jó, tudom, hogy ő már nem lehet itt, de én azért szeretem a bandát így is – magyarázza.
 
A vallomásért cserébe közlöm vele a friss hírt, a nyár elején jön hazánkba koncertezni Tarja, Budapestre.
 
Nagy az öröm.
 
Bejutunk végre és ekkor bukkanok rá arra a rockerre, aki túlságosan is jól alapozott. Néhány tétova lépés után, gyakorlatilag az utolsó lendülettel vánszorog el a küzdőtér faláig, majd lerogy, elterül és azonnal mély álomba merül. Megszűnik körülötte a világ. Pedig az élet csak most kezdődik, mert színpadra perdül az Indica. A lányok szépek, aranyosak, de ennél több jó nemigen mondható el róluk. Nyilván annak köszönhetik a részvételüket, hogy a Nightwish billentyűse, zeneszerzője és főnöke, Tuomas Holopainen menedzserkedik nekik szabadidejében, na meg a turné többi férfi tagja sem vet meg bizonyára efféle kellemes útitársakat. A zenéjük popos dalocskákból áll, némi folk beütéssel, de csak annyira, hogy ne zavarjon. A kemény zenéhez szokott közönség mégis szereti őket. A következő előzenekar, a Pain már komoly csapat, ők aztán hamar véget vetnek a lányos bolondozásnak. Nekik is van kötődésük a finn sztárzenekarhoz, mert nemrégiben Anette Olzon duettet énekelt velük. Kőkeményen zúzzák a marcona külsejű fiúk, lobognak a hajzatok, dolgoznak becsületesen a nyaki ízületek, ez a zene már teljes mértékben alkalmas arra, hogy felkészítse a testet, s a lelket a fő műsorra.
 
Fél kilenckor aztán megrengenek a csarnok falai az ovációtól, mert színre lép a Nightwish. A prológ dallamai Tuomastól meditatív, „keltikus” melódiák, majd a műsor a zaklatott ritmusú, súlyos 7 Days to the Wolves-zal indul, a lemez nyitó kompozíciója, a monumentális szvit, a The Poet and The Pendulum csak később kerül elő. Hamarosan int a főrendező, hogy a fotós szekció három dal erejéig a színpadhoz mehet. Közelről aztán jól látszik, hogy a Tarja helyére lépett énekesük, a svéd Anette Olzon milyen feldobott állapotban éli színpadi életét. Az ő története tényleg meseszerű. Korábban énekelt mindenfélét, musicalt, popot, rockot, majd háromezer jelentkező közül őt választotta ki a megüresedett énekesi posztra a Nightwish-menedzsment. Anette szerint az első kapcsolatfelvételtől számítva másfél év telt el, mire kiderült: ő a „kiválasztott”. Megküzdött mindennel és mindenkivel, de főként azzal az előítélettel, mely a valóban csodálatos, a zenekarból elbocsáttatott Tarja miatt nehezedett rá. A legutóbbi lemez már Anette-tel lett sikeres, s a mostani koncertek egyre inkább bizonyítják, hogy megtalálta a helyét a csapaton belül és a rajongók szívében is. Ennek egyik külsődleges jeleként úgy döntött, megszabadul a némiképp és szó szerint Tarjára hajazó fekete hajszíntől, s visszaadja magának eredeti szőkeségét. Mert már mer igazán önmaga lenni, meri vállalni, hogy más karakter és más fajta hang, mint a nagy előd. Felszabadultsága talán ennek is betudható.
 
Jönnek közben sorban a Dark Passion Play lemez dalai – a régi nagy klasszikusok közül csak az elmaradhatatlan Nemo kerül elő. Így van ez már jó ideje, hiszen a csapat 2007 óta a nemrégiben beiktatott három hónapos pihenőt leszámítva folyamatosan úton van. 160 (!) koncertet adtak tizennégy hónap alatt világ körüli turnéjukon, nemrégiben meg is jelent a turné közben rögzített DVD-anyag Made In Hong Kong címmel. A pihenő után újraindított menet közben jutottak el hozzánk, hogy élőben is meggyőződhessünk arról, milyen „ízesen” játszó gitáros Erno Vuorinen és milyen precíz a Marco Hietala basszista és Jukka Nevalainen által alkotott ritmus szekció. Persze mindenre a billentyűk varázslója, a fantáziadús zeneszerző, Tuomas Holopainen felügyel.
 
A nagyívű, a zenei hangulatok legszélesebb skáláját bejáró zene mellett a színpadi látvány is lefegyverző, s a gazdag pirotechnika lángcsóvái láttán érthető, miért nem ekkortájt engedték a képíróknak a munkát. Úgy középtájt Marco arra kér mindenkit, hogy vegye elő és használja, bármilyen fényforrás van a keze ügyében. Világítanak a mobilok és az öngyújtók, fényük mellett hangzik el a lemezen is hallható kétdalos folkos blokk. Majd meghallgathatunk egy olyan szerzeményt is, amelyik csak a turné második szakaszában került be a repertoárba: a Romanticide Anettel is fergetegesen jó.
 
Tragikusan gyorsan telik az idő, másfél órás zenei és látványorgia után jön a ráadás, melyet még egy régi sláger, a Wish I Had an Angel zár, majd a „végszó” ismét a bevezető meditatív dallamoké lesz – így búcsúzik el tőlünk rangjához illő méltósággal a Nightwish.
 
Hazafelé aztán kellemesen üdít a séta a tavaszi levegőn. Éjfél felé jár már, mégis „zsezseg” a főtér. Két szomjoltó sör után még ilyenkor nyitva levő gyorsétkezdét is találok. Egy pizzaszelet elmajszolásával zárul a tökéletes szombati nap.
 
Az már csak a sluszpoén, hogy közben kiderül, a focisták is nyertek aznap...
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
2.66
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.021093130111694 másodpercig tartott.