Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Válságban szépet álmodó
 
Héty Péter | 2009. április 24., 13:04
 
Régen elmúltak már azok az idők, amikor egy koncert alkalmával a Kassai úton közlekedő tömegközlekedési eszközökre nem lehetett felférni. A Ghymes együttes koncertjére is egy szál magam szálltam le a Lovardánál, mint ahogyan hazafelé is csak én vártam a trolit. Kicsit gyanús is volt a dolog, hogy ennyire gyér az érdeklődés, vagy talán már rajtam kívül mindenki autóval jár koncertre, merthogy gyalogosokat se láttam arrafelé özönleni. Amint közelebb értem legalább harminc parkoló kocsit számoltam meg, de ez még mindig nem nyugtatott meg. Ilyen előzmények után némiképp megelégedve konstatáltam, hogy félháznyi közönség azért összejött a felvidéki együttes fellépésén a Lovardában.
 
A 25 éves jubileumát tavaly a Főnix Csarnokban ünneplő csapat muzsikusai kis késéssel léptek a színpadra, majd azonnal a közepébe csaptak: egy harsány darabbal nyitottak, az új Álombálom lemez kezdő számával, a Vándorénekkel. Ekkor még a hangosítás miatt szinte érthetetlen volt a szöveg. Szarka Tamást ezután testvére, Gyula váltotta az énekben, s innentől már egyre tisztábban szólt a hang. A szép Szerelmes dalt újabb pörgés követte, s Gyula elegáns nyakkendőjére és hasára vette a nagydobot, úgy püfölte. A Két szaxis című nótára már több fiatal is felpattant ülőhelyéről, s az első sorokban kezdett táncolni.
 
Ekkor jelezték, hogy tulajdonképpen az új lemezük ürügyén jöttek ismét hozzánk. Bizonyára ők is konstatálták a régebbi koncertekhez képest gyérebb létszámot, s ezért is kezdte el Gyula emlegetni a válságot. Tamás átvette tőle a szót, s elmondta, hogy a sok díj szépen mutat ugyan a szekrényben, de őket nem az érdekli, hanem az a kör a fontos, ami az ilyen koncerteken köztük és a közönség között kialakul. Ezt minden bizonnyal köszönetnek szánták a jelenlévő, mellettük lelkesen kitartó, s hangos közönségnek. Részükről optimizmusuknak adtak hangot, mondván, hogy a régi sámánokhoz hasonlatosan ők is erőt és reményt adnak énekükkel. Ennek jegyében született a koncerten is előadott Mámorjáró című daluk. Az Álmodva, Petőfi versének átirataként szólalt meg, s Gyula szép énekével majd akkora sikere volt, mint a „zajosabb” daraboknak. Ahogy a lemezen is, egy szám erejéig felidézték a Szegeden bemutatott Benyovszky-musicalt, s a Hajózni kell című darabban mediterrán hangulatú muzsikát játszottak. Majd egy újabb optimista, vagy inkább vigasztaló dal következett, a Semmi baj.
 
Abban a reményben, hogy voltak olyan régebbi számaik, melyek igazán kedvesek nekik és a közönségnek is, először eljátszották a Bazsarózsát. Ahogy eme remekművük születése óta egyre fájdalmasabb időket élünk, valahogy úgy lesznek ebben a dalban Szarka Tamás hegedűszólói is egyre fájdalmasabbak. Dicsértem már pár helyen ezt a kompozíciót, de a szöveg és a zene most is transzcendens „húrokat” pendített a hallgatóban, s talán a zenészekben is. További átszellemülésre adott lehetőséget a Tüzet viszek, melynek szintén a gyógyító hagyományból eredő refrénjét Weöres Sándor a magyar nyelv legszebb sorai között tartotta számon. Az elől táncoló egy-két tucat fiatalnak ismét alkalma volt lendületbe jönni, de a remek hangulatot a Messzerepülő is tovább fokozta.
 
Miközben nyilvánvalóvá tették, hogy máskor is szívesen jönnek Debrecenbe, belekezdtek a záró számba, az Álombálom címadó dalába, mely az ima szerű kezdetből kortárs jellegű muzsikával ment át újabb sámántáncos forgatagba. A nem túl nagy létszámú, ám annál lelkesebb hallgatóság két ráadásblokkot is kikövetelt magának a folytatásban. Az elsőben az új lemezt záró, általuk himnusznak nevezett dalukat hallhattuk, melyet a Duna Televízió tizenöt éves születésnapjára írtak. A Kézfogás szép dala alatt a színpad előtt felemelt kézzel alkottak láncot a fiatalok, ami tovább tetézte a dal egyébként is magasztos hangulatát. A második ráadás már érezhetően örömzene jelleget öltött, különösen a Szárnyaskezű szeretők előadása idején. Zenészek is, közönség is maradandó élménnyel térhetett haza, autóval, gyalog, netán trolival.
 
Kapcsolodó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.042520046234131 másodpercig tartott.