Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Duke-kavalkád
 
Héty Péter | 2009. május 22., 14:29
 
A legendás amerikai billentyűs-komponista, George Duke neves muzsikusokkal lépett színpadra a debreceni Kölcsey Központban. Hazánkban talán kevésbé ismerik zenei pályáját, s különösen szóló karrierjét, így talán szerencsésnek is bizonyult műsorának összeállítása. A retrospektív koncert elején inkább a hetvenes évekbeli hangzásokat, míg a vége felé a ma divatosabbakat hallhattuk.
 
Aki Frank Zappa Mother’s Of Invention-jében reszocializálódott, annak nem jelent problémát a kapcsolatteremtés. A meghirdetett időpontban még csak a színes lámpák világították be a színpadot, és mindössze a koncert alatt funkciójukat veszítő füstgépek pöfékeltek szép csendesen. Aprócska késéssel, de nemes egyszerűséggel egyszer csak besétált a színpadra a muzsikus legenda George Duke, s mókás köszöntővel fordult közönséghez, amiből megtudhattuk, hogy sokféle zenét hallhatunk majd tőle és zenésztársaitól.
 
Nyitásként az utolsó előtti, 2005-ben megjelent lemezéről a Homeland csendült fel, némi afro-brazil hatással. A bemelegítés után azonban alaposan a lovak közé csaptak és előadtak egy instrumentális jazz-rock darabot, a hetvenes évek fúziós muzsikájának szellemében. Itt máris meggyőződhettünk róla, hogy milyen kiváló muzsikusokat hozott magával, s szinte mindegyikük lehengerelte a hallgatóságot egy-egy szólóval. A darab az 1977-es From Me To You című albumáról származott. A remek hangszeres muzsika után nem is maradhatott el a zenésztársak bemutatása.
 
A legkiemelkedőbb talán a basszusgitáros, Michael Manson, akit hangszerén szakmai berkekben a legjobbak között tartanak számon. A chicagoi muzsikusnak három, smooth jazz és RandB stílusú önálló lemeze is van. A viccelődve „blues man”-nek nevezett Jeff Lee Johnson gitáros leginkább egy néger Tom Waits-re emlékeztetett. Saját lemezein ettől függetlenül ő sem bluest nyom, de a többiekénél kísérletezőbb, vadabb muzsikát játszik. A dobost, Ronald Bruner Jr-t mint ifjú tehetséget mutatta be Duke, akit régi zenésztársától, Stanley Clark-tól „kapott kölcsön”. Őróla igazán elmondható, hogy dobverővel a kezében nőtt fel, hisz már apja is ennek a hangszernek a mestere volt. A most 25 éves zenész már tíz éve a pályán van, s több világsztárral muzsikált ez alatt is. Szintén ifjú tehetségként konferálta fel az est sztárja Andrew Papastephanou billentyűst, aki bizonyára amolyan tanítvány-szárnysegédként szolgál a mester mellett. Utoljára Shannon Pearsont, az énekesnőt ismerhettük meg, aki a tanítói pályát hagyta ott a muzsikáért.
 
A három sorba felpakolt billentyűs hangszerek után az akusztikus Bösendorfer zongorához fordult később az est főszereplője, s egy nagy ívű, klasszikus, egy szál zongorás előadást hallhattunk tőle, a dzsessz mellett olykor a klasszikus zene határait is érintve. Nagyjából ennyit hallhattuk az est folyamán nem elektronikus hangszeren. Az átmenet kedvéért egy romantikus soul darab következett az egyik Stanley Clark-kal közös, 1981-ben megjelent albumukról (Sweet Baby). A szerelemnél maradva Duke felidézte a Cannonball Adderley oldalán töltött éveket, amikor „minden csinos hölgy a Girl from Ipanema dallamára sétált az utcán”. Közben sokatmondó pillantást vetett az énekesnőre, majd társaival előadott egy brazilos hangzásokat használó összeállítást, felelevenítve az A Brazilian Love Affair (1979) című lemezét is. Ezt követően feltette a költői kérdést, hogy vannak-e itt Frank Zappa rajongók. Észlelhetően csak az idősebbek jelezték lelkesedésüket, akiknek nevében szólva arra buzdította a fiatalokat, hogy ismerjék meg a legendás zenészt – ha máshol nem, az interneten.
 
Az est hátralevő részében már a funky és más táncos, modern muzsikáké volt a főszerep, Duke újabb, s leginkább az amerikai közízlést kiszolgáló korszakaiból. Ez persze semmit nem von le a kiváló zenészi teljesítményből, amivel ezeket is interpretálták. A közönség nagyobb része is erre indult be jobban, s a hatalmas sikert két ráadás szám is megkoronázta. A közel félháznyi közönség még énekelt is, Duke pedig a nyakába akasztotta gitárformájú Roland szintijét.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.017489910125732 másodpercig tartott.