Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  A bartóki hagyomány talaján
 
Héty Péter | 2009. július 17., 10:41
 
Nagyszerű kortárs zenei csemegével örvendeztetett meg minket napjaink egyik legtehetségesebb hazai muzsikusa Kovács Ferenc, aki hegedűn és trombitán is kiváló játékos. A Szabados György és Dresch Mihály társaságában, majd a Djabe tagjaként ismertté vált művész mellett természetesen a vele együtt zenélők is jelentősen hozzájárulnak a My Roots (Gyökereim) című új lemez kiváló hangzásához. A Gramy kiadónál 2001 óta megjelenő lemezei sorában ez a hetedik albuma.
 
Őszintén szólva, a mai zenei forgatagban Kovács Ferenc saját lemezei eddig nem nagyon jutottak el hozzám, jószerével csak zenekarokban hallottam játszani a bevezetőben már említett kortárs magyar dzsessz csapatokban. Mindenesetre már ez is elég volt ahhoz, hogy számomra a „fontos lenne meghallgatni” kategóriába kerültek saját – anyai vonalú családfája révén – Magonynak keresztelt formációival készített lemezei. Sajnos a debreceni korzón nemrégiben adott koncertjét sem tudtam meghallgatni, melyen a most megjelent élő albumának két felvételét is rögzítették.
 
A My Roots című lemezt viszont immár kézbe vehettem, s meghallgathattam – az anyag igazolta is előzetes várakozásaimat, mi több a korábbi albumok megismerésére is sarkall. Kovács ugyanis más, ma divatos hegedűs szólistákhoz képest nem öncélú, van koncepciója és igazán mélyről, lélekből, lélekhez játszik, magas színvonalon. „Gyökereit” pedig – amire a lemezcím is utal – komolyan tanulmányozza. A Debrecenhez több szálon is kötődő album a bartóki hagyományokból táplálkozó kortárs muzsikával indul, s fokozatosan halad az etno-jazz muzsika, a kárpát-medencei és balkáni népek zenei világa felé, bár nem tudni mennyire volt tudatos ez a szerkesztés.
 
A Bevezetés vonósnégyese – csakúgy, mint az album minden darabja – Kovács szerzeménye, és valóban bartóki mélységekbe hatol. Szinte észrevétlenül folyik át a Sziklarajzokba, mely már maibb, dinamikusabb, s jó alkalmat ad a négy hegedűs képességeinek felvillantásához is, amit a Legényes még tovább fokoz. Tulajdonképpen csak ennek, a harmadik számnak a végén derül ki a tapsból, hogy koncertfelvételt hallgatunk. A letisztultság, a spirituális emelkedettség érezhető a hol vibráló, hol lecsendesedő muzsikában. A negyedik, Groteszk című tétel is ebben a szellemben folytatódik ugyanarról, az immár hét éves Fonóbeli koncertről. Ennek laza, improvizatív, humoros zárása már jó átvezetés a Debreceni Cívis Korzón rögzített, nótásan induló Cigányosba. A tüzes ritmusokat a vonósok és a bőgő mellett itt már ütősök és fúvósok is szolgálják. A magyaros témák lassan balkános-keleties dallamokba hajlanak. Az ezt követő, ugyanitt rögzített Somogyi áldásos szépséges népdalát maga Kovács énekli autentikusan, mély átéléssel. A kompozíció második fele az alaptéma dzsesszes átirata, melyben Dresch szaxofonja mellett a főszereplő ezúttal már trombitán brillíroz. Ha jól értelmezzük a borítón található információkat, a darab második részét az A38 hajón rögzítették a további felvételekkel együtt.
 
A Medvetánc hasonló, dzsesszes, laza, rögtönzésekkel tarkított kompozíció, immár a fúvósokra kihegyezve. Az albumot záró két, nagyobb lélegzetű tétel hasonló felállással, a nemzetközileg elismert Balogh Kálmán cimbalomjátékával, vonósok nélkül, a Dresch Quartet és a Djabe muzsikusaival zárja a bőséges anyagot. Ezekben a felvételekben a muzsikus balkáni és kárpát-medencei zenék iránti vonzalma is kiteljesedik. Érzékeny, szép (különösen a Bujdosik az árva madár közepén) és pörgős trombitafutamokat egyaránt hallhatunk a szerzeményekben, de megkapó a muzsikusok közti összhang is. (Kovács sokoldalúságának záloga épp az együttműködési készségben rejlik.) A záró Ballada már vérbeli, klasszikus dzsessz muzsika.
 
A lemez belső borítóján lapunk munkatársának, Fejes Mártonnak a debreceni koncerten készült fényképei láthatók, míg a külsőt a producer Égerházi Attila debreceni festőművész édesapja, Égerházi Imre Honfoglalók és A csodaszarvas legendája című festményei díszítik. Az album felépítéséből adódóan a kortárs muzsikát kevésbé kedvelőknek érdemes esetleg a lejátszási sorrendet megfordítani, s a dzsesszes, világzenés felvételek felől haladni az első három – egyben hallgatandó – tétel felé, úgy talán az is emészthetőbbé válik.
 
(Kovács Ferenc: My Roots, Gramy Records, 2009)
Közreműködő zenészek:
Magony Kovács Ferenc – hegedű, trombita, ének; Budai Sándor – hegedű; Oláh Kálmán – hegedű; Salamon Beáta – hegedű; Novák Csaba – bőgő; Tabányi Antal – hegedű; Bede Péter – szaxofon, fuvola; Banai Szilárd – dob; Dresch Mihály – szaxofon; Schreck Ferenc – pozan; Kovács Zoltán – zongora; Balogh Kálmán – cimbalom; Szandai Mátyás – bőgő; Jeremy Barnes – ütősök
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.08
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.033124923706055 másodpercig tartott.