Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Beindulva – Egy est alatt
 
Héty Péter | 2009. július 24., 13:24
 
A jól tanuló fiataloknak bizonnyal szép nyaralást hoz a nyári mikulás, a kevésbé jóknak meg a krampuszfesztivált. Persze azért a legjobbak is örülnek a nyári rendezvény dömpingnek, a debreceniek és a környékbeliek most történetesen a Campus Fesztiválnak, mely a korábbi Vekeri-tavi fesztiválok utódja, de immár a város zöldövezetében, a Nagyerdő szívében „megterítve” a szórakozáshoz. A megközelíthetőség mellett a sokkal kulturáltabb környezet, a nem bokatörő, egyenesen járható utak is az új helyszín mellett szólnak.
 
Bizonyára a nagy kánikula miatt inkább csak este felé kezdett megtelni július 23-án a fesztivál helyszínéül szolgáló zöldövezet. A Campus Aréna nevű sátor tűnt a legfülledtebbnek, füstösebbnek, mely az est első felében a kemény rock terepe volt. Este hétkor már nagy tömeg rázott itt a feltartóztathatatlanul dübörgő Subscribe-bel. Eközben a Pepsi Nagyszínpadon már a Kispál és a Borz végezte a beállást, amit a közönség nagy része tiszteletben is tartott és máshol keresett látni-hallani valót. Tovább haladva a T-Mobil Terasz félig nyitott, ezért valamivel szellősebb és az elsőnél talán kisebb sátrában már a Suhancos nyomta a magyaros, reppes, rockos muzsikáját. Fankadeli csapata a kissé hézagos teltházat rendesen megmozgatta, nagy volt a sikerük. Kiderült, évente legalább egyszer megfordulnak Debrecenben.
 
A régi stadion lelátói köréből kisétálva egy rácsokkal szegélyezett erdei úton lehetett eljutni a futurisztikusan kivilágított víztorony szomszédságába telepített Cora Pódiumhoz. Mivel ez a hely kissé félreesőbb, a szervezők jó érzékkel csendesebb, nagyobb odafigyelést igénylő produkciókat telepítettek ide, székekkel berendezett nézőtérrel. Galla Miklós humorista ezúttal a műsora majd felében énekelt is, alkalmazkodva a fesztiválhangulathoz. Utána az Egy Kiss Erzsi Zene adta elő örömmuzsikáját, melynek a szomszédos nagyobb színpadok már némi konkurenciát jelentettek, de azért jutott ide is néző szép számmal, s több leány is táncra perdült a színpad előtt. A későbbi Budapest Bár koncertjére is gyakorlatilag a nagyszínpadon muzsikáló Kispálék után érkezett a nagyobb tömeg, az itt is fellépő Lovasi Andrással szinte egyszerre.
 
A főszínpados, fesztiválokról elmaradhatatlan Kispál és a Borz természetesen nagy számban vonzotta a nézőket. Lovasi – talán a másik koncertjére is készülve – szórakoztató stílusban adta elő magát, sokat poénkodott társaival, kissé már túl sokat is. A jó hangulat dacára akadtak olyanok is, akik inkább a két másik, nagyobb színpad programját választották. A „kemény” sátorban az Ossian lépett fel, s nyomta a klasszikus, hagyományos metál muzsikát. A lassacskán teltházassá alakult buli elején furcsa volt Paksi Endre énekét hallgatni arról, hogy „Bennem a Teljességet ébreszd fel”, s közben a színpad előtt sátánista ujjtartással csápolókat látni. Lehet, hogy a közönség egy része nem igazán érti őket? Mindenesetre az Acélszív, a rock és a később előkerült piros-fehér-zöld zászló megtette a hatását, nagy hangulat kerekedett. Közben a másik koncertsátorban a furulya egri Jimi Hendrix-e és csapata a Kerekes Band mozgatta meg a nagyérdeműt. Igazából a másik két pódiumon véget ért koncert után telt meg nézőterük, így a később érkezettek már nem láthatták Fehér Zsombor lenyűgöző sujtásos mentéjét és csikós kalapját.
 
Közben összeakadtam az ismert helyi természetvédővel, Zsák Ferenccel is, akitől megtudtam, hogy most is a Tiszántúli Természetvédők Társasága képviseletében van jelen. Elmondta, hogy nem nézték jó szemmel, hogy a Nagyerdőbe költözött a fesztivál. Tiltakozásukra azonban a szervezők együttműködést ajánlottak. Ennek eredménye az is, hogy az itt felhasznált műanyag poharak árából meg tudják majd újítani az erdő mesterséges, fából készült fészkeit.
 
Az est és talán a fesztivál két legnagyobb sztárjaként a finn The Rasmus és a német Shantel készülődött valamivel később. A profin megszólaló finneknek akadt szép számmal közönsége. Élőben keményebbnek tűntek, mint a lemezeiken; énekesük kissé tinédzseres hangja olykor erőtlennek hatott. Ez persze nem különösebben befolyásolta a rajongókat. A zárást jelző slágerrel, az In The Shadows-zal rendesen megugráltatták és megénekeltették a közönséget, ami után már csak a Guilty maradt, s valóban levonultak. Az énekes Lauri, basszusgitárral a kezében a ráadásban a színpadra szólított egy helybeli leányzót, akivel a szállodában ismerkedett meg, és finnül énekelt vele. Eközben a rock sátor a reggae terepévé vált, a fő attrakcióval egy időben a Ladánybene27 kezdte nyomni a „pozitív fílinget”. Volt is hangulat jócskán, a nagyszínpad néhány ezres közönsége mellett ide is jutott legalább félezer ember, akik a finn soft-rockerek helyett Miksáékkal rázták a ritmust. De nem maradt közönség nélkül a másik sátorban fellépő Goulash Exotica DJ feat. Maszkura elnevezésű projekt sem. Magyaros, táncos muzsikájukkal mozgattak meg mindenkit.
 
Éjfélre ugyanerre a színpadra hirdették meg Shantel és zenészei fellépését. Ez előtt viszont szinte mindenütt koncert szünet állt be. A tétlen sétafika közben hegedűszó hallatszott azonban a sajnos kevésbé látogatott Debrecen Színpad felől. Mint kiderült, a Folk Error nyomta a népzenét, s a nézőtéren a fiatalok igen nagy csoportja ropta rá a táncot. Miután befejezték, nem is kellett már sokat várni, hogy színpadra lépjen Shantel és a Bucovina Club Orchestra. A német világzenei DJ és menedzser Stephan Hantel több nemzetiségű kompániája azonnal a maximumon indított. Muzsikájuk gyakorlatilag a Les Negresses Vertes által felállított képleten alapul, csak itt a reggae-dub, trip-hop elemekkel inkább balkáni és közel-keleti zenék vegyültek. Voltak is Rachid Taha és Bregovic által ismertté tett, lassan már közhelyes dallamok. De nem csak ezeket ismerte a közönség, hanem a csapat felvételeit is: a tomboló, táncoló fiatalok – és akadtak idősebbek is – együtt énekelték velük már a Disco Partizani refrénjét is.
 
E sorok megírására is gondolva aztán már nem vártam ki az amúgy fergeteges, balkáni hangulatú koncert végét, és elindultam a beígért fesztiválbuszjárat felé. Sajnos ott kellett szembesülnöm vele, hogy se a fesztivál belépő, se a helyi bérlet nem volt rá érvényes, csak háromszáz forintos külön jeggyel engedtek fel mindenkit az őrök. Részemről a hosszas hajnali sétát választottam, s közben, nagy ásítások közepette azon gondolkodtam, hogy a szintén remek koncerteket ingyenesen kínáló, hétvégi Korzónak vajon mennyire lesz konkurenciája a Campus Fesztivál.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018736839294434 másodpercig tartott.