Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Rocklegendák együtt
 
Héty Péter | 2009. július 31., 11:39
 
Eric Clapton a rock igazi élő klasszikusa, aki nem csak zenei képességeiről, hanem együttműködési készségéről is híres. Steve Winwooddal, egy másik legendával akkor találkoztak először, amikor az a Spencer Davis Groupban játszott a hatvanas évek derekán, majd a Traffic-ben vált még ismertebbé. A Cream feloszlása után, 1969-ben Clapton és Winwood részvételével alakult meg a rövid életű Blind Faith. A csapat mindössze néhány hónapos, de így is emlékezetes ténykedése miatt számít jelentős eseménynek, amikor nagy ritkán találkozik a két kiváló zenész.
 
A most megjelent dupla CD-t és DVD-t a múlt év elején, a New York-i Madison Square Gardenben adott három koncertjük felvételeiből állították össze. Közvetlen előzményének a Clapton nevéhez fűződő, ’97-es, Chicagoban megrendezett Crossroads gitárfesztivál tekinthető. A megszólaltatott dalok gerincét a Clapton által is gyakran tolmácsolt rock klasszikusok adják, de természetesen bekerültek a világ első szupergroupjaként emlegetett közös csapatuk dalai is, valamint Winwood pályájának emlékezetes darabjai, mint például a Spencer Davis Grouppal játszott egyik legrégebbi száma, a Ray Charles-féle Georgia on My Mind. De elhangzanak tőle Traffic-nóták is, mint a Dear Mr. Fantasy és a No Face, No Name, No Number. A Blind Faith-től olyan klasszikusok szólalnak meg, mint a Presence Of The Lord, a Can’t Find My Way Home, a Sleeping In The Ground, vagy a koncertet nyitó Had To Cry Today.
 
No, és ott van a hatvanas években felfedezett nagy, közös szerelmük a blues, mely Clapton máig tartó sikerének záloga, példaként a Double Trouble említhető. Ezek között ott találunk két Hendrix-nótát is, a Little Wing és a Voodoo Chile címűeket, és két Clapton által világhírűvé tett J. J.Cale számot is hallhatunk (After Midnight, Cocaine). A DVD kiadás második lemezén egy dokumentum beszélgetés mellett a koncert előtti próbán Clapton akusztikusan előadott Rambling On My Mind-ját is megtaláljuk, ami a legendás Robert Johnson blues sztenderdje, de magából a koncertből is kapunk három kimaradt felvételt: Low Down, Kind Hearted Woman (akusztikusan) és a Crossroads.
 
A több mint két órás koncertanyag kezdetén mindketten gitáron játszanak, remek közös szólókat is produkálva, s itt még Winwood karakteres éneke dominál. A kísérő zenészek nagyjából Clapton állandó csapatából kerültek ki. A nyitás után Buddy Milesnak ajánlják a Them Changes-t. Winwood előadása nem marad el a legendás énekesé mögött, majd igazi hangszeréhez a Hammond orgonához ül a Forever Man-ben, melyet Clapton hosszú évek után ismét a régi zenésztárs kíséretében énekelhet. Ekkor kezd érezhetően forrósodni a hangulat, amit egyre fokoznak a blues-os, és régi nóták. Winwood zongorán is „virít”, például a Glad-ben, miközben a gitár király Clapton hathúrosával uralkodik, s mindebből remek dzsemmelések is kikerekednek. Szinte egybe kezdenek folyni, és sorjáznak a klasszikus nóták.
 
Időnként az emlékező beszélgetésekből is bevágtak rövid, oda illő részleteket a koncert számai elé. A kissé nagyobb lélegzetű darabok az anyag közepére kerültek. A No Face, No Name, No Number szép balladájában ismét Winwood-é a főszerep, de aztán Clapton repertoárjából következik egy pörgősebb darab, amit Winwood hasonló karakterű Split Decision-je folytat. A ráadáslemezen is hallható akusztikus Johnson blues után a már említett Ray Charles klasszikus, majd a Hendrix-nóták következnek igazi finálé hangulatban. Ez a hangulat összességében jó háromnegyed órás végkifejletként marad fenn, remek szólókkal, improvizációkkal, hol lélegzet visszafojtva és finoman, hol a blues-rock nemes hagyományaihoz méltó keménységgel. Winwood ekkor már ismét gitárral a nyakában énekel.
 
Egyébként mindkettőjük járt már Magyarországon: Steve Winwood a Traffic fénykorában, szinte csodaként lépett fel 1968-ban a budapesti Kisstadionban, míg Eric Clapton épp az újra találkozás előtt, 2006-ban adott nálunk emlékezetes koncertet. Talán jelképes is, hogy egyedül az amerikai közönség láthatta ezt az újra találkozást élőben, hisz a Blind Faith rövid karrierje során ott adta legemlékezetesebb koncertjeit. A felvételek idején zajlott turnéjukat még idén nyáron is megfejelték egy ottani koncert sorozattal, tulajdonképpen ennek beharangozója volt ez a kiadvány. Segítségével ismét bejárhatja muzsikájuk az egész világot, s jelképesen együtt is újra eljutnak hozzánk.
 
(Eric Clapton Steve Winwood: Live from Madison Square Garden, Reprise, 2009)
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.42
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.023813962936401 másodpercig tartott.