Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Negyedszázad dixieland
 
Béres Zsuzsa | 2009. augusztus 31., 10:44
 
A Debrecen Dixieland Jazz Band koncertje nyitja a Debreceni Jazznapok programsorozatát. Az együttes idén ünnepli fennállásának negyedszázados jubileumát, amelyre külön műsorral készülnek októberben. A bendzsón és gitáron játszó Tikász Sándor a kezdetektől tagja a zenekarnak.
 
Tikász Sándor: – Ha visszatekintünk a kezdetekre, akkor a régi – mostanra talán méltatlanul elfeledett, Kiss Ernő nevéhez kötődő, nemzetközileg is elismert Debreceni Jazz Quartett tekinthető az együttes alapjának. Kiss Ernő korai halála után zenésztársa, Gyarmati Zoltán határozta el, hogy új tagok bevonásával új zenekart alapít. Így jött létre 1984 végén a Debrecen Dixieland Jazz Band, ami a dzsessz egy másik műfaját játssza.
 
– Mennyit változott az elmúlt negyedszázad alatt az arculat?
 
T. S.: – A repertoár egyre inkább tökéletesedett. Az első időszakban mindenkinek volt a tarsolyában egy-egy zenedarab, amelyet jól ismert ebből a műfajból. Ezt egyszerűen összejátszottuk. Ezek közismertek voltak, nem kellett újra hangszerelni, összeültünk és zenéltünk. Mikor láttuk, hogy jól haladunk, akkor kezdtük el fejleszteni a repertoárt. Begyűjtöttünk autentikus dixieland számokat, amelyek egyik része New Orleans-i, másik része pedig chicagói stílusú volt. Később, mikor egy kicsit már bátrabbak lettünk, megpróbálkoztunk saját szerzeményekkel is. Ezek aztán szerepeltek a későbbi rádiófelvételeken, és lemezeinkre is felkerültek.
 
– Milyen hangszerekre van szükség a dixieland hangzáshoz?
 
T. S.: – Alapvetően a szóló- és a ritmikus hangszerek összessége adja az utánozhatatlan hangzást. A prímet a fúvós hangszerek viszik: trombita, klarinét, harsona, és szaxofon. Utóbbi egy újszerű hangzást eredményez, ugyanis a klasszikus összeállításban ez nem szerepel. Mi Gyarmati Zoltánnak köszönhetően olyan hangszerelt számokat is elő tudunk adni, ami egy mini big band hatását kelti. A ritmus-szekcióban fontos elem a zongora, a dob, ami a lüktető ütőerőt adja, a nagybőgő, vagy a basszusgitár, és persze jómagam hangszere a bendzsó, bár időnként a gitárt is fölveszem.
 
– Mennyit változott az együttes összetétele?
 
T. S.: – Összességében olyan változások történtek, amelyek alapvetően nem érintették a zenekar működését, egyszerű tagcserékről volt szó. Az eredeti felállásban játszott Mátyás Ferenc és Fazekas Csaba a jazz quartettből, valamint Fejes Márton harsonán és a közelmúltban elhunyt trombitás, Nagy Imre. És persze többen vagyunk, akik megalakulása óta zenélünk az együttesben.
           
– Meghozta a sikert a stílusváltás?
 
T. S.: – Igen, hiszen 1985 óta folyamatosan résztvevője vagyunk a Debreceni Jazznapoknak, két évvel megalakulásunk után már Dániában képviseltük Magyarországot, eljutottunk az európai oldtimers zene ünnepére, a Drezdai Dixieland Fesztiválra és két alkalommal is jártunk a dzsessz őshazájában, az Egyesült Államokban, New Brunswick-ban és New Orleans-ben. Olyan nevek társaságában szerepelhettünk, mint B.B. King, aki ott ünnepelte 80. születésnapját, Michel White és Eric Alexander, akik már Debrecenben is jártak, de említhetem Champion Jack Duprée-t is. Emellett Európa szinte valamennyi országában játszottunk már, nem is beszélve a számtalan hazai fellépésről. Régebben 50-60 koncertet is adtunk, ez a szám az utóbbi időben csökkent. Ezt lehet magyarázni gazdasági, vagy más okokkal, de az is lehet, hogy egyfajta kulturális hanyatlás mutatkozik, ami a zenei életet is érinti. Kevés médium sugároz magas színvonalú muzsikát, pedig e nélkül csak kevesekhez juthat el az igényes zene. Épp ezért öröm, hogy két kazettán és három CD-n is hallható a mi dixieland zenénk.
 
– Az igényes zene megszerettetéséért a fellépéseken túl is próbál tenni a zenekar. Ennek része a dixieland-klub beindítása?
 
T.S.: – Igen. Ez nagy mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy közvetlenül tudjuk átadni azt a fajta zenei érzést, amit a dixieland jelent. A klubbal már többször is próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel, a mostani talán hosszú távú lesz. Ez a terem nagyszerű akusztikai adottságokkal rendelkezik, nem is szükséges a hangosítás, karnyújtásnyira tőlünk a közönség. Ez oldottabb hangulatot teremt és több kísérleti lehetőséget is ad. Természetesen nem csak az együttesre épül a program, hanem vendégeket is hívunk, de ez attól függ, hogy erre hogyan tudjuk előteremteni az anyagiakat. A zenekar mostani szintje, a műfajon belül elfoglalt helye akár világsztárok vendégül látását is megengedné. A Debreceni Jazznapok nyitókoncertjét is itt tartjuk, a Belga étteremben, szeptember 2-án 19 órától. Emellett készülünk az októberi jubileumi koncertre, amelyre a tervek szerint elhívjuk mindazokat, akik korábban a dixieland együttesben szerepeltek, hogy együtt ünnepeljük a negyedszázados jubileumot. Mint mindig, a közönség és persze a magunk örömére is.
 
(Az együttes jelenlegi tagjai: Gyarmati Zoltán zenekarvezető – szaxofon; Erdei Kálmán – zongora; Gombos Géza – bőgő, basszusgitár; Gyarmathy István – klarinét; Kovács János trombita; Kónya Sándor – harsona; Pataji Géza – dob;
Tikász Sándor – bendzsó, gitár)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.040061950683594 másodpercig tartott.