Üdítő élmény volt Pécskay Zoltánt hallgatni a forró debreceni nyárban. Míg itt alig moccant a levegő, az Atomki tudományos főmunkatársa jeges heteket idézett fel. A geokronológiával (földtani kormeghatározással) foglalkozó kutató számára izgalmasan indult az idei év: rögtön szilveszter után az Antarktisz felé vette az irányt, ahol egyetlen magyar tudósként tagja volt a King George-szigeten kutatást végző lengyel expedíciónak.

 

Különleges világ a Déli-sark. A kontinens 90 százalékát folyamatosan jég borítja: az átlagos vastagság 2 ezer méter, de fúrtak már több, mint 3700 méter vastag jeget is. Terepi munkára csak az ausztrál nyár (a novembertől februárig tartó időszak) alkalmas. Ilyenkor a part közelében akár plusz 5 fok is lehet a hőmérséklet. (Viszont mértek már télen mínusz 76 fokot is a kontinens belsejében!)

 

– Az időjárás nagyon változékony: különösen megviseli az emberi szervezetet, amikor hirtelen százhúsz-száznegyven kilométeres szél söpör végig a tájon – mondja Pécskay Zoltán. – Az ítéletidő elől nincs menekvés. Bár vannak speciális ruhák, amelyeket kifejezetten ilyen körülményekre terveztek, az antarktiszi viharok idején jobb behúzódni a kutatóállomások épületeibe.

 

– Meglehetősen spártai módon éltünk itt a lengyel munkatársakkal. A szűk szobákban valóban csak a legfontosabb tárgyak láthatók: ágy, asztal, szék – és a begyűjtött közetminták halmaza. Az Arctowski állomás 30 éve működik, maximális befogadóképessége 45 fő. Idén megtelt a bázis. A lengyel kollégák kérése a debreceni kutató egy alkalommal 8 kiló húsból főzött gulyást, ami olyan jól sikerült, hogy meg kellett ismételni.

 

– Szigorú nemzetközi törvények védik az Antarktiszt. Ez a hatalmas földrész fantasztikusan gazdag ásványi nyersanyagokban és energiahordozókban. A világ ivóvízkészletének 60-70 százaléka is itt összpontosul. Nem véletlen, hogy javában folyik a versenyfutás e területért – magyarázta Pécskay Zoltán, egyúttal sajnálkozásának is hangot adva, hogy Magyarország azok közé az államok közé tartozik, amelyek nem csupán nem tartanak fenn kutatóbázist a Déli-sarkon, de arra sem áldoznak, hogy legalább a tudósaik eljussanak a hatodik kontinensre.

 

– Semmit nem dobtunk el, minden szemetet elégettünk. Amit pedig nem lehetett eltüzelni, azt  kötelező összepréselve visszaszállítani Európába – idézte fel, micsoda fegyelem van a hulladékgazdálkodás terén arrafelé. S egy másik emlék: – Amikor a hazaúton egy utas csikket dobott a tengerbe a hajóról, a kapitány azonnal magához rendelte, és figyelmeztette, hogy legközelebb szigorú büntetésre számíthat.

 

Az Antarktisz népszerűségére jellemző, hogy sokan hajlandók csillagászati összegeket fizetni azért, hogy a kontinens partjai közelében hajózhassanak. A szabályok azonban szigorúak, ezek a luxushajók nem köthetnek ki: évente legfeljebb 50 turista partra lépése engedélyezett. Ez a világ csak lelkileg és fizikailag egyaránt felkészült kutatóknak való – ezt a debreceni tudós maga is megtapasztalhatta. S valóban, félelmetes buckák és meredek szirtek tagolják a tájat, nézzük a felvételeket.

 

– A rendkívül erős erózió, a jég romboló hatása és a vegetáció hiánya miatt a felszínt általában porózus talaj fedi. A vulkáni kőzetek felaprózódása és a meredek lejtők kialakulása jellemzi az antarktiszi tájat. Ezek következtében válik veszélyessé és sokszor kiszámíthatatlanná  a terepi munka – magyarázza Pécskay Zoltán. Egészen más a gleccserek világa – teszi hozzá –, ahol viszont csak kötéllel egymáshoz kapcsolva lehet haladni, mert a jég állandó veszélyforrásokat rejt. Persze ez a jéggel és hóval fedett világ nemcsak félelmetes, hanem egyedülálló természeti csodákkal ajándékozza meg az idelátogatókat.

 

A debreceni tudós hálás a sorsnak, hogy ezen a különleges helyen tölthetett két hónapot. Nemrég előadáson számolt be útjáról munkahelye, az Atomki előadótermében, tervei között pedig szerepel tanulmányok, vagy akár könyv írása is – elég élménye és tudományos tapasztalata gyűlt össze az Antarktiszon.