Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet
  A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
R. Szabó Zsuzsa | 2009. október 12., 11:50
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A testről és a lélekről, a halandóságról és a halhatatlanságról, az emberként való létezésről és a túlvilágról? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló, olykor sokkoló, máskor katarzisig juttató Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig a Modem születésnapi rendezvényén.
 
Mit jelent a megváltás, a bűnök alóli felszabadítás, a megváltás gesztusa és aktusa, hogyan lehet ábrázolni, miként lehet megközelíteni, miképpen lehet felmutatni és érzékeltetni mindezt a modern művészet kódrendszerével és művészi nyelvén? Az összetett kérdésekre kerestük a választ Heller Ágnes rendhagyó tárlatvezetésén. – Messiás, aki megváltást vállal, olyan különleges lény, aki népet, társadalmi osztályt, magát az emberiséget váltja meg – vezette fel gondolatait a filozófus. Vallásos kontextusban, a kereszténység felől közelítve a Megváltó az eredendő bűntől megszabadító Messiás, a megtestesült és megfeszített Fiú. A Messiások című kiállításon azonban a megváltás szakrális vonatkozásai mellett a profán és filozofikus megközelítések is helyet kaptak.
 
– A megváltást nem lehet ábrázolni – folytatta Heller. – Épp ezért magát, a testhez köthető megváltót ábrázolja a képzőművészet. A Megváltó ábrázolása Krisztus köré épül – fűzte tovább a gondolatot a filozófus, majd kiemelte, az egyes nemzetek a saját szépségideáljaikra támaszkodva, azokból merítve jelenítik meg Krisztust a különböző műalkotásokon.
 
A Messiásokon látható alkotásokat nem történeti, teológiai vagy pszichológiai nézőpont alapján sorolták tematikus blokkokba. Bár a maga nemében egyedülálló kiállítással van dolgunk, a felvonultatott művek közt nem csak remekművek és unikumnak számító alkotások láthatók, hanem középszerű, sőt sokak szemében sértő és provokatív művek is – fogalmazott a filozófus, aki Munkácsy, Csontváry, Gulácsy vagy éppen Picasso, Dalí, Chagall és Warhol alkotásai között bolyongva próbált útmutatásként néhány keresztény, vallási valamint kulturális kódot és üzenetet felfejteni. Egyúttal hagyta, hogy a néző egy kevés rávezetéssel a rejtjeleket maga dekódolja.
 
Az első állomáson vagy stációnál a bűnös test, a csábító és bűnbeejtő nő művészi megjelenítésein merenghettünk el például André Kertész fotói segítségével, aki a nőt a vágy tárgyaként, illetve gyermekét szoptató anyaként ábrázolja. Schaár Erzsébet nőszobra mást sugall: az igát viselő nőalak, élete terhei alatt roskadozva a megváltásra vár. Külön térbe kerültek a bécsi akcionizmus botránykeltő képei és videoinstallációi. Ahogy Heller Ágnes fogalmazott: „A befogadó esztétikai és vallási érzékenységét sértő alkotások a giccsszerető embert óhajtják sokkolni. Szándékosan borzolják fel az idegeinket.” Az itt látható fotók és videók durván és nyersen, a maga brutalitásában tárják fel az emberi test sebezhetőségét, az embernek, mint biológiai létezőnek a végességét. A véres orgiák mellett kiterített emberi testek is láthatók. A felkavaró blokkhoz a filozófus nem kívánt megjegyzést vagy értelmezést fűzni, mondván, döntse el a befogadó saját maga, hogy miként értelmezi a látottakat.
 
A sokkoló kitérő után Francis Bacon triptychonja előtt megállva Heller Ágnes a mítoszok és a Biblia összekapcsolásának és összemosásának művészi gesztusáról elmélkedett. Bacon képein a Prométheusz-mítosz fonódik össze a keresztény kultúrkörből vett szimbólumokkal.
 
A halott ember fejezetben a halál misztikumát járják körbe a művek. Heller Ágnes Salvador Dalí egyik fotográfiája előtt elmondta, hogy a kép félelmetes bátorsággal kérdez rá Krisztus isteni mivoltára. A kereszten látható csontváz meghazudtolja az Újszövetséget. Marlene Dumas művei a testünkről leváló húst, az elmálló testet mutatják meg. A Túl a köveken és A festésen túl című alkotások az emberi szervek, csontok elporladásának stációit idézik fel.
 
A történelem ígérete elnevezésű blokkban a „történelmi” messiások kaptak helyet. Nem a transzcendens hatalom alakjai, hanem olyan karizmatikus politikusok, vezérek, akik megváltást ígértek. A filozofikus gondolkodásban übermenschként aposztrofált vezetők mellett keresztes vitézek és hadvezérek is feltűntek a festményeken és montázsokon. A fasizmus és kommunizmus vezéregyéniségeit rejtett utalásokkal vagy ironikusan ábrázoló (Jirí Suruvka: Ikerpár Hitler-bajusszal) alkotások közt Heller Ágnes a Blue Noses provokatív festőiskola szemérmetlenül pimasz műveire hívta a figyelmet. (A Blue Noses nem oly régen ironikus és merészen obszcén, meghökkentő kiállítással már bemutatkozott a Modemben.)
 
A tárlat dramatikus ívét A megváltás keresztje címet viselő szekció zárja le, többek közt Vajda Lajos (Piros Krisztus), Korniss Dezső (Feszület II) és Bálint Endre (Szerb kálvária) munkáival. A keresztény megváltás-toposzra épülő festmények, szobrok, plasztikák közt barangolva a tárlatvezető elmondta, hogy a keresztre feszítés ábrázolásakor sokszor elmarad maga a kereszt. A kereszthalál pózát megidéző művek között szerepelnek olyanok is, melyek nem tekintik szentnek a Bibliát. Bátran játszanak az önmegváltás fogalmával.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.015259027481079 másodpercig tartott.