Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Kreatív dzsessz
 
Héty Péter | 2009. november 13., 12:17
 
Branford Marsalis, a debreceni Kölcsey Központ legutóbbi sztárvendége, neves zenész családba született 1960-ban, Louisiana állam Breaux Bridge nevű városában. Négy testvére is dzsesszzenész lett, akik közül ismerősen csenghet Wynton Marsalis neve. A szaxofonos Branford 1989-ben alapította saját kvartettjét, mely eddig változatlan felállásban játszott. Legújabb, Metamorphosen című lemeze után új dobossal folytatta a munkát, s már ebben a felállásban érkezett Debrecenbe is. Érdekesség, hogy 2002 óta működő saját lemezkiadója (Marsalis Music) karitatív tevékenységet is folytat.
 
A Branford Marsalis Quartet az új lemez nyitószámával (The Return of the Jitney Man) klasszikus amerikai dzsesszklub hangulatot varázsolt a terembe. A kompozíció egyébként a dobos Jeff „Tain” Watts-nak köszönhető, akit Justin Faulkner váltott nemrégiben a formációban. Faulkner dobjátéka igen szenvedélyes volt az első pillanattól, azt hiszem, Elvin Jones és Brian Blade óta nem lépett fel hozzá hasonló tehetség Debrecenben. Az első darabban nem hallhattunk tőle szólót, az est főszereplőjétől, az ünnepelt szaxofonos Branford Marsalis-tól és a zseniális zongoristától, Joey Calderazzo-tól annál inkább. Calderazzo három éve a fővárosi Transform Quintettel lépett fel ugyanitt. A második szám Thelonius Monk sztenderdjére, a Teo-ra épült, s ehhez mérten klasszikusabb stílusú volt. Már itt is érezhető volt, hogy a mester felvezeti ugyan a darabokat, de inkább a háttérbe húzódva engedi kiváló kísérőzenészeinek trióját kibontakozni.
 
A következő szám szopránszaxofonos felvezetéséből, lágy melódiájából érezni lehetett, hogy Calderazzo-szerzeménnyel van dolgunk. A zenész leheletfinom zongorajátékával, a Metamorphosen album The Blossom of Parting című darabjában még a klasszikus muzsika romantikusait is lenyűgözte volna. Az In the Crease volt az első Marsalis-szerzemény a koncerten, melyet a Contemporary Jazz (2000) című Grammy-díjas albumáról idéztek fel. A ritmusaiban olykor latinos elemeket is hordozó darab igazi örömzenévé formálódott, bár ismét csak a triónak köszönhetően, amiből különösen a dobos szólója aratott nagy sikert.
 
Ráérezvén a szabadabb muzsikálásra, a Sir Roderick, the Aloof-ot vezette fel a főnök Braggtown (2008) című albumáról. Az izgalmas, modern, kísérletező muzsikában – mint az est folyamán végig – ismét brillírozott a zongorista Calderazzo, s először jutott szólószerephez a bőgős Eric Revis, aki a szám vége felé még a húrláb alatt is játszott. A Charlie Parker által is az „éterbe fújt” Thelonius Monk ős-sztenderd, a 52nd Street Theme igazi bebop muzsikájával és izgalmas ritmusváltásaival már a mestert is jobban „beindította”. Remek szólója mellett is ismét elsősorban Calderazzo vitte hátán a darabot, de jópofa volt felelgetős kettősük is. A hangulat érezhetően felforrósodot, ám Marsalis ekkorra időzítette búcsúját. A közönség persze nem hagyta annyiban a dolgot, és kikövetelte a ráadást, mely a legismertebb Magyarországon született dal, a Gloomy Sunday volt. Ne higgyük azonban, hogy ehhez az alkalomhoz kapta elő Marsalis, hisz már öt évvel ezelőtti Eternal című lemezére is feljátszotta. Az indításban kevésbé hangolódott rá, inkább Calderazzora hagyta a téma „feltupírozását”, de aztán a végére ő is nagyot imprózott a szép balladisztikus kíséretre.
 
A St. Louis Blues idején már igazán elemében volt a mester, aki W. C. Handy 1914-es szerzeményével – melyet 1929-ben Louis Armstrong és Bessie Smith ismertetett meg a világgal – , igazi New Orleans-i hangulatot varázsolt a Kölcsey Központ nagytermébe. Ez a muzsika érezhetően a vérében volt, s zárása is humorosra sikeredett.
 
A remek hangulatú koncerten egy kicsivel talán kevesebben voltak, mint az utóbbi időkben itt rendezett hasonló jellegű estéken, pedig, ha máshonnan nem, Sting Englisman in New York című felvételének szólójából, vagy a Mo’ Better Blues filmzenéjéből ismerni illene a szélesebb közönségnek is Branford Marsalist. Akik viszont eljöttek, rácsodálkozhattak a vérbeli, ám szerény dzsesszmuzsikus játékára, aki kiváló kísérőivel nyűgözte le a debreceni dzsesszkedvelőket.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.017010927200317 másodpercig tartott.