Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet > Tárlat
  Külső-belső tájak
 
Héty Péter | 2009. november 17., 11:05
 
Torjay Valter festőművész és művészettörténész Szombathelyen született és a mai negyvenesek jellegzetes életútját járva sok mindent megpróbált, végül a klasszikus műveltség, és a hagyományos festészet mellett döntött. Festményei, grafikái a ma divatos feltűnősködés helyett inkább az emberi belsőhöz szólnak, érzelmeket, hangulatokat igyekeznek átadni. Torjay hagyománytisztelő, célja az, hogy pozitív példát mutasson a jövő nemzedékei számára. Az Élettudományi Galériában nyílt kiállítása kapcsán először arról beszélt a Deolnak, hogy milyen személyes debreceni kötődése van, amire a kiállítás címe, a Hazatérés is utal.
 
Torjay Valter: – Személyesen csak a hetvenes években, kisgyermekként jártam itt, s kellemes emlékek élnek bennem az óriási fürdő akkori, szép környezetéről. Vas megyeiként azóta sajnos nem jártam itt. A címet viszont inkább felmenőim miatt választottam. Nyolcvanhárom esztendős édesapám figyelmeztetett ugyanis, hogy ha Debrecenbe jövök, akkor fel kell készülnöm rá, hogy az itteniek nagy lokálpatrióták és már csak ezért is érdemes számba vennem kötődéseimet. Legrégebbről tizedik ősapámat említhetem, beölsei Buday István tábornokot, aki a Rákóczi-szabadságharcban a hajdú lovasezred parancsnoka volt, a hetedik pedig, Bedváry János néven jelentős összegekkel támogatta a kollégiumot. Szépapám, beölsei Buday Imre, a debreceni Don Miguel ezred kadétja, majd 1848 táborkari századosa volt, s Debrecenben élt. Lánya, Buday Etelka az ükanyám, rendszeresen publikált a Debreceni Ellenőrben.
 
– Ezek szerint az ősök emléke hozta vissza Debrecenbe?
 
T. V.: – Csak részben. Művészettörténészként előszeretettel gyűjtök régiségeket, így fotókat is. Ennek kapcsán ismerkedtem meg hasonló gyűjtőtársammal Grégász Miklóssal. Megismerve alkotói munkásságomat ő tette lehetővé számomra, hogy a DEOEC Közművelődési Titkársága szervezésében létrejöhessen ez a kiállítás.
 
– Ahogy elnézem a három részre osztott alkotásokat – ha különböző technikákkal is – elég egységesen és határozottan kötődnek a XIX. századi művek hangulatához…
 
T. V.: – Valóban, én vállalom, hogy poszt-szimbolista vagyok. Rajz-történelem szakon végeztem, majd az ELTE művészettörténet szakán diplomáztam. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó száz éve már az avantgard határozza meg a művészetet, mondhatni ez vált akadémikussá, lassan ezt tanítják már felsőfokon is. Ennek köszönhetően igen gyenge a technikai felkészültség, pedig az az avantgardhoz is kell, annak az alapítói is még a klasszikus formában tanultak meg alkotni. Az a helyzet állt elő, hogy ma a hagyományos az avantgard.  Én büszkén vállalom, hogy azért festek, hogy megnézzék, megszeressék a képeimet, számomra ez az elismerés. Azt szeretném, hogy a néző örüljön a képemnek.
 
– Ezek szerint a szakma elismerése sem számít?
 
– Díjfüggő kiállításokra direkt nem is nevezek be. Számomra az alkotás nem verseny, hanem vizuális kommunikáció, láttatás. Ebben szerintem sokkal többet tudok adni az embereknek tájképeimmel, enteriőr festményeimmel, portréimmal. Néha még a színek nélküli szénrajzzal is több érzelmet lehet megmozgatni, csak legyen meg a dolog belső átélése és sikerüljön ezt átvinni az alkotásra. Örömmel látom, hogy a húszas-harmincas éveikben járó fiatalabbak között is vannak, akik vállalják, a hagyományos értékeket, még ha olykor kompromisszumokkal is. Talán kevesen hinnék el rólam, hogy annak idején még punk és new wave zenekaraim is voltak. Rajztanárként volt időm festészetem fejlesztésére is, s családomnak is hálával tartozom azért, hogy a mai napig támogat ebben. Családalapításom óta feleségem és fiam is egyre többször jelenik meg képeim témáiban.
 
– Ezek szerint a szakmán belül elszigeteltnek számít?
 
– Ezt azért nem mondanám, sok kiváló kollégával kerültem már kapcsolatba. Mindössze ma kisebbségnek számítunk és nem rendelkezünk címekkel, elismerésekkel. Mondhatni mi vagyunk a mai avantgárd. Néhány éve például sikerült felvennem a kapcsolatot Véső Ágoston festőművésszel, a Felsőbányai Művésztelep vezetőjével. Nagyszerű érzés volt a magyar festészet szentföldjére és őseim egykori kúriájába lépni Felsőbányán. Említhetném Erwin Birnmeyer festőművész–művészettörténész professzort és feleségét is, akinek számos németországi lehetőséget köszönhetek. Az is nagy öröm számomra, hogy errefelé ismeretlenként ilyen sokan megtisztelték a megnyitómat és közülük is már több művész kolléga szólt hozzám elismerően.
 
(Torjay Valter kiállítása az Élettudományi Galériában 2009. november 20-ig látható.)
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016361951828003 másodpercig tartott.