Bizarr terül, terülj asztalkám, melltortával, emberi ujjra hasonlító bagettel, lábakat növesztett kuglóffal, kivirágzott muffinnal. A „feltálalt” műalkotások láttán biztosak lehetünk benne, hogy merész és provokatív, olykor obszcén és bátor alkotókkal van dolgunk. A Banánköztársaság című, a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét bemutató tárlatra belépve nem ennek a fura asztalnak a látványa fogad elsőként, ám sokat elárul a tárlat hangulatáról. Az intim témák, meghökkentő képzettársítások és a rútat is játékba hozó művészetek fura karneválján vagyunk. Látunk itt Hitler-koponyát, bibliai ősbűnökre való utalásokat, újraértelmezett reneszánsz alkotásokat, szenvedést sugalló testcsonkokat is.

 

Jolanta Ciesielska, a tárlat kurátora elmondta, hogy a lengyel kommunista elnyomás idején készült alkotásokat ugyan a hatalom semmibe nézte, az utókor azonban bizonyította jelentőségét. Az expresszív művészeti törekvéseket bemutató anyag hatalmas sikert aratott Lengyelországban. A Modem a Messiások megszervezése kapcsán került szorosabb kapcsolatba a bukaresti Román Nemzeti Múzeummal – így állíthatnak ki a „lengyel vadak” Debrecenben. Arkadiusz Bernas, a Lengyel Intézet igazgatója a tárlat megnyitóján köszöntőjében elmondta, hogy a Banánköztársaság az utóbbi tizenöt év legnagyobb lengyel kiállítása Magyarországon. A cím arra utal, hogy a nyolcvanas években szerveződő provokatív és merész művészcsoportok afféle államot hoztak létre az államban. Munkáik meghatározzák a nyolcvanas évek történelmi szituációinak utólagos megítélését.

 

A kiállításon az különféle művészeti csoportosulások munkái külön blokkokba rendezve kaptak helyet. A Gruppa elnevezésű művészeti csoport alkotásainak megtekintése előtt érdemes ráhangolódnunk a ránk váró látványra. A Gruppa ugyanis tudatosan anti-esztétikus képekkel rukkolt elő, melyeket a keserű irónia és durva obszcenitás jellemez. Grzyb Éjszakai gyémántcsiszoló című festményén egy maszturbáló alakot látunk. Az óriási fallosz szándékosan provokálja a befogadót.

 

A tárlaton bemutatkozó alkotók egy része bevált művészi gesztusokat figuráz ki, de bátran megidézi a nagy művésztársakat is, valamint híres festmények jeleneteit, közismert kompozíciókat és klasszikussá vált pózokat értelmez újra és helyez ironikus kontextusba. A Lódz Kaliska nevű csoport Mona Lisa című képén Leonardo halhatatlan és megfejthetetlen mosolyú múzsája hatalmas keblekkel és fonott hajjal néz ránk. A Kaliska az Utolsó vacsora kompozícióját is megidézi egyik képén. A lengyel szocializmus hangulatára adott válaszok és az anti-esztétikus művészi megoldásokkal érvényre juttatott önkifejezés sokszor próbára teszi a befogadót.

 

A Modem földszinti kiállítóterében a több mint száz provokatív, olykor nagyon is szemtelen alkotás közt 2010. január 31-ig bolyonghatunk.