Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet > Tárlat
  Szeretetből varrt csipkék
 
Dávid Orsolya | 2004. március 22., 15:50
 
Városunk egyik legnépesebb csipkekészítő körét 1979-ben hozták létre a kézimunkát szerető asszonyok, mely azóta is működik, s a Fényesudvar panelsűrűjében tölt be hagyományőrző szerepet. A lelkes idős hölgyek heti két alkalommal ülnek össze a lakótelep Petőfi-emlékkönyvtárában, hogy tanuljanak egymástól, s hasznosan töltsék a szabadidejüket. A kör tagjai 1995-ben létrehozták a Könyvtár a Lakótelepért Egyesületet, így lehetőségük nyílt támogatásokra is pályázni. A számos kiállítással büszkélkedő asszonyok most annak örülnek, hogy évtizedek óta most először egy kis kiadványban is bemutathatják a kézimunkakör történetét, eredményeit, s legszebb csipkéiket.  
 
Bogdán Györgyné, az egyesület vezetője büszkén meséli, hogy az elmúlt évek során nagyon sok hölgy tanulta meg a hagyományos kézimunkák és csipkék készítését, vagy elevenítették fel ismereteiket ebben a közösségben. Évente megmutatják legszebb munkáikat az alkotók bemutatkozó kiállítások alkalmával, ahol népszerűsítik a csipkekészítést, így sok látogatóból lett már hűséges tanítvány. A nagy türelmet igénylő csipkekészítés mellett a klubtagok örömmel adják át ismereteiket a fiatalabbaknak, akikkel megismertetik a kézimunka szépségét, az alkotás örömét, az egyéni lakásdíszítés lehetőségeit. Mivel a környéken lakók tudnak a klubról, sokszor előfordult már, hogy kismamák, háziasszonyok is tanácsot kértek a kötés, horgolás fortélyairól, hiszen a tagok nem csak a csipkekészítés tudományában vannak otthon. A tárlatoknak és nemzetközi megmérettetéseknek köszönhetően évről évre magasabb színvonalon űzik a csipkeverést a klub tagjai. A csipke mindig a kifinomult ízlés megnyilvánulása volt, és a díszítésre szolgált, ám a korábban csak terítőkre alkalmazott technika megjelent gallérok, mellények és egyéb ruhadíszítő elemek formájában is. A kézimunkakör állandó résztvevője a csipke hazájában, Kiskunhalason évente megrendezett nemzetközi csipkekiállításoknak – büszkélkedik a vezető. Persze az alkotás örömén túl fontos a klub esetében az erős közösségi szerepről is szólni. A húsz idős hölgyek legtöbbje egyedülálló, aki ha becsukja a lakótelepi lakása ajtaját, teljesen magára marad. Éppen ezért alakult ki olyan erős kötődés a nyugdíjasok között, hogy, szinte családtagokként tekintenek egymásra. Megünneplik a névnapokat, recepteket cserélnek, dicsekednek az unokákkal, s közben jól érzik magukat.
 
A 81 éves, ám rendkívül fitt Lengyel Mihályné 1982 óta tanítja a körben a csipkézést. – Női ipari iskolába jártam, itt oltották belém a kézimunka iránti vonzalmat. Rajongásig szeretem és ismerem a kötést, hímzést, horgolást és az összes csipkeverési fajtát. Irodista voltam, s egész életemben a szórakozást, kikapcsolódást a kézműves tevékenység jelentette számomra. A munkahelyemen, a szomszédban, a környezetemben, amikor meglátták, hogy milyen csipkéket készítek, mindenki meg akarta tanulni. Legalább száz tanítványom volt már! Az egyesületben van aki 15–20 éve jár szorgalmasan a foglalkozásokra. Itt leginkább vegyes technikával dolgozunk, a kontúrt horgoljuk, a motívumokat és a mintát varrjuk. A minta beszövésére legalább hatvanféle technika létezik. A család, rokonság nagyon értékeli a munkáimat, gyakran ajándékozom meg őket egy-egy csipkével. Van néhány művem, amire igazán büszke vagyok. Négy éve a polgármester felkérésre készítettem el a város címerét varrott csipkéből a millenniumi év alkalmából. Ez került rá arra a párnára, melyen a Városháza kulcsát vette át Kósa Lajos. A magyar koronát is elkészítettem már a 2000-es kiskunhalasi nemzetközi csipkekiállításra.
 
Sasi Szabó Józsefné 22 éve hűséges tagja a kézimunka körnek. Ő is túl van már a nyolcvanadik életévén, s mint mondja, bearanyozza az öregségét a csipke. – Itt lakom nem messze, így nem jelent problémát hetente kétszer elsétálnom a könyvtárba. Imádom a kézimunkát, az én koromban már második elemiben megtanítottak bennünket kötni, hímezni, a mai gyerekek jóformán azt sem tudják, mi ez. Szeretem ezt a közösséget, jókedvűek, vidámak vagyunk, együtt sütünk-főzünk, bár – mint, általában ahol sok nő van együtt – vitatkozunk is néha. Olyankor aztán van haragszom rád, meg sértődés, de nem tart sokáig. Korábban postán dolgoztam, s amikor a kolléganőimnek megmutattam a csipketerítőimet, el voltak ragadtatva, s mondták, ha nyugdíjasok lesznek, jönnek ők is kézimunkázni. Nem hittem el, de azóta ketten is bekapcsolódtak a foglalkozásokba. Mesélik a többiek, hogy nem tudnak aludni, ezért már négy órakor csipkéznek. Én naponta néhány órát – a szabadidőmet töltöm – kézimunkával, mert egész nap ezt nem lehet ám csinálni. Rendkívül aprólékos és sok türelmet igényel – teszi hozzá a jó kedélyű idős néni. Dr. Kiss Jolán talán a legfiatalabb tagja a klubnak. Neki kevesebb ideje van arra, hogy a kedvenc időtöltésének hódoljon, mert mikrobiológiát oktat az egyetemen. Korábban hadilábon állt a tűvel, mert az édesanyja eszközével kiskorában megszúrta a lábát. A család nőtagjai ugyanis mindannyian kézimunkáztak náluk. Azóta viszont imádja ezt a foglalatosságot, de csak tompa tűvel hajlandó dolgozni. Leginkább a lakását dekorálja saját kézzel készített csipkékkel. Karácsonykor a díszeivel szívesen lepi meg barátait, rokonait, akik már előre várják ezeket az alkalmakat. A tanárnő egyedül azt sajnálja, hogy nincs lányunokája, akinek továbbadhatná ezt a tudományt.
 
(A Könyvtár a Lakótelepért Egyesület kézimunkakörének csipke kiállítása március 26-ig látható – csütörtök kivételével – a Petőfi-emlékkönyvtárban, a Víztorony u. 13 szám alatt.)


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0068998336791992 másodpercig tartott.