Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Filmkritikák és -ismertetések
 

 
   
FILM
Sablonos szinglimese
 
Az erőltetett helyzeteket a Minden kút Rómába vezet című filmben a színészi játék sem kompenzálja. Josh Duhamel (Nick) semmi emlékezetessel nem lepi meg nézőjét, Kristen Bell (Beth) pedig egyetlen szemszögből sem tűnik különleges karakternek.
 

 
   
FILM
Filmklub a Tepsiben
 
Beretvás Gábor fejébe vette, hogy újabb színfolttal gazdagítja a debreceni filmes élet palettáját, filmklubot szervez tehát, amely, saját alkatához illően, legalább annyira szól a társas élet ápolásáról, mint a filmek iránti szenvedélyről.
 

 
   
ZENE
Levéltitkok háborúban, békében
 
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság – mindez valóban érvényes a svéd Lasse Hallström új filmjére. De mielőtt elhinnénk, hogy a mozivászonra csak a jókedv termett, vegyük számba, mitől szenvednek a Kedves John! című filmben.  

 
   
FILM
Soha rosszabb Szemlét!
 
A 2010. február elején zajlott 41. Magyar Filmszemle Arany Orsó nagydíját a debreceni Hajdu Szabolcs nyerte, aki Bibliothéque Pascal című filmjével emellett megkapta a külföldi kritikusok által felajánlott Gene Moskowitz-díjat, a Diákzsűri nagydíját.
 

 
   
FILM
Pszichokatona álküldetésen
 
Paranormális képességekkel rendelkező, az elme erejével harcoló jedik küzdenek egy békésebb világért a Kecskebűvölőkben. A hippi-életérzésből merítő kiképzés egyik legtehetségesebb parafazonjaként George Clooney próbálgatja tudatalattijának erejét.
 

 
   
DVD
Kettős hatás
 
Szinte nincs olyan ember, aki ne vonzódna valamilyen szinte szégyelnivalóan gyermeteg dologhoz: legyen az nosztalgiát ébresztő tárgy, vagy egy hely, melyhez kötődik. Sokan vannak így kultfilmekkel is, melyek egyenesen ellenséges táborokra osztják a Föld lakosságát.
 

 
   
FILM
Nosztalgia-bérlet
 
A „Budapesti tizenkettő” filmjeiből válogatnak újra az Apolló mozi Art termében: filmvetítések, videobemutatók várják a diákokat és a művészfilm kedvelőket a Debreceni Ifjúsági Archív Filmklubban. A környezet ismerős, az árak barátságosak.
 

 
   
FILM
A menny ígérete
 
Szívszorító, látványos és drámai filmet készített az új évezred első évtizedének egyik amerikai bestselleréből a 2001 óta világhírű filmrendező, Peter Jackson. A Komfortos mennyország című regény filmváltozata mindvégig hű az író alapkoncepciójához.
 

 
   
FILM
Betervezetlen hiba
 
Új filmes műfajban próbálta ki magát Antal Nimród, aki a páratlanul sikeres Kontroll után egy horrort rendezett. A heist filmnek mondott Szállítmánynak most nagyobb a tétje, hisz a 25 millió dolláros büdzsé mellé a filmrendező kiváló színészgárdát is kapott.
 

 
DEOL > Kultúra > Film
  Emberfilm
 
Bacsó Viktória | 2004. március 26., 13:42
 
Salamon András emberfilmet akart készíteni, amikor a fejébe vette, hogy leforgatja a Getnót. Egy interjúban azt mondta, hogy egy friss hangulatú film megvalósításán fáradozott, mely szokásos világukból kiszakított magyarokról szól és egy multikulturális stáb segítségével készül. Mondhatjuk, hogy dokumentumfilmesként közelített hőseihez. Közel ment hozzájuk, hogy arcukat, gesztusaikat filmezze, így mondjon el egy történetet az újvilágról. A március 4-e óta látható film kapcsán beszélgettünk Salamon András rendezővel és Gesztesi Károllyal, a Getno főszereplőjével.
 
– Filmjében Jancsi és felesége, egy lakótelepi másfél szobásból Amerikába indul a boldogulás reményében kamaszlányuk társaságában. Bár angolul mindössze néhány szót tudnak és az ígéret földjét csak a filmekből ismerik, bíznak Jancsi apjában, Jenő papában, aki Las Vegasban egy roncstelep tulajdonosa. Miért éppen Las Vegast választotta a történet helyszínéül?
 
S. A.: – Azért gondoltam, hogy ideális helyszín lehet, mert Las Vegast tartom minden amerikai város közül a legellentmondásosabbnak. Két világ áll itt egymással szemben: a csillogás, a kaszinók óriási nyereményekkel és gazdagsággal kecsegtető világa, és a szórakozásra vágyókat kiszolgáló vendégmunkások, gazdasági menekültek, akik a peremterületeken élve keményen megdolgoznak a megélhetésért. Döbbenetes látni azt a sok-sok embert, akik azt hiszik, hogy az álmaikat valósítják meg, amikor a meggazdagodás reményében pénzüket a gépekbe dobálják.
 
– A hazai piac mindenre vevő, ami amerikai, ami az amerikai életstílust közelebb hozza a fogyasztóhoz. Hogy ne menjünk túl messzire, gondoljunk csak a mozikra, ahol pop-cornt majszolva ülünk be a könnyed kikapcsolódást ígérő amerikai vígjátékokra. Önt mennyire zavarja, hogy az amerikai kultúra nyomulása szinte a sejtjeinkig hatol?
 
S. A.: – Természetesen zavar, mint mindenki mást, aki ragaszkodik az itthoni igazi értékekhez. Viszont a pattogatott kukorica nem zavar annyira, mint az, amikor az emberek a származásuk, vallásuk miatt kiközösítetté, üldözötté válnak, hogy mást ne említsek, amikor egy nyíltan fasiszta szervezet tüntetést tarthat. Amerika egy furcsa, idegen hely, de egy csomó dolog jól működik náluk: ők sem mentesek a hibáktól, de vállalják tévedéseikért a felelősséget, és ha egy tragédia megtörtént, megpróbálnak rá emberi módon reagálni.
 
– Ön mintegy 20 dokumentumfilmet készített már és az ELTE Szociológia Tanszékén dokumentum-filmezést is tanított. A Getnóban mennyire törekedett a dokumentaritásra? Az Amerikába szakadt hazánkfia nehéz boldogulásának valósághű bemutatása, vagy inkább a szórakoztatás volt a cél?
 
S. A.: – Mindig fontos szempont volt számomra, hogy dokumentumfilmjeimet úgy készítsem, hogy azoknak legyen szórakoztató jellege is. Ugyanolyan gondolkodásmóddal, bizonyos nyitottsággal közelítek mindkét műfaj felé: megismerek egy emberi történetet, megpróbálom magam beleélni a szereplők helyzetébe, kiválasztom a megfelelő kollégákat, a helyszínt, zenéket stb. Nem használok más, különlegesebb eszközöket. Nem látok nagy különbséget, a rendező feladatát, hozzáállását tekintve a két műfaj között.
 
– A színészek és a háttérmunkákért felelős stábtagok nagy része amerikai, illetve latin amerikai. Jelentett-e valamilyen nehézséget egy ilyen multikulturális stáb irányítása?
 
S. A.: – Egyáltalán nem okozott gondot, mert rutinos szakemberek vettek körül, akik értették, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: emberi filmet szeretnék készíteni. Erről tanúskodnak a képek, a vágás, a zene, a színészi játék és a helyszínek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy hiába megy az ember több tízezer kilométert, a filmet mindenhol ugyanúgy kell csinálni mint itthon. Valami azért furcsa volt a stáb külföldi tagjainak: a forgatások során tapasztalt barátibb, családiasabb légkör. Életre szóló kapcsolatok alakultak ki a magyar és amerikai kollégák között. Ezt mutatja az is, hogy fél évvel a film befejezése után, is keresik egymás társaságát, ha lehetőség adódik, találkoznak.
 
– Hogyan fogadták Amerikában az ötletét: a magyar rendező koprodukciós filmjét?
 
S. A.: – Európai művészfilmnek tekintették a Getnót és bizonyos fokú meghatottsággal vettek részt benne az amerikai kollégák. Mintha visszakaptunk volna valamit Amerikától cserébe, ahol a filmipart többek között Magyarországról elszármazott forgatókönyvírók alapították. Elismernek minket. Erről tanúskodik az általuk sokat hangoztatott mondás is: „Nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned”.
 
– Az előadást követő ankéton a közönség tagjai többféle értelmezést adtak arra vonatkozóan, hogy mit jelentett számukra a film. Jenő, a nagypapa sok igazságot megfogalmaz többek között azt, hogy „Amerika benned van, magaddal hoztad. Magadban keresd, ne máshol!” Tekinthető ez a történet központi mondanivalójának?
 
S. A.: – Igazából nincs a filmnek központi mondanivalója, ugyanakkor Jenő minden mondata tekinthető egy-egy fontos üzenetnek. Az ankéton kiderült, hogy mindenki azt a gondolatot emelte ki, amelyik az ő életét, tapasztalatait figyelembe véve mondanivalónak érzett. Annak örülök, amikor a közönség minél több értékes megállapításra jut a filmet követően. Ez a megállapítás lehet az is, amit az előbb említett: jobb, ha mindenki előbb magában megkeresi, hogy mihez van tehetsége, majd azután vág neki az ismeretlennek, máskülönben nagy csalódás érheti. Jenő sivatagi túlélő művész, aki győzelemre született. Még a nagy bajban, a drámai körülmények között is megtalálja a fényt, a legkisebb reménysugarat. Az ilyen típusú ember termett Amerikába. Banális, közhelyszerű gondolataiban mindig van bölcsesség.
 
– Az amerikai forgatás viszontagságos volt. A konferenciaidényre hivatkozva visszamondott helyszín és szállás, a sivatagi hőség, napi 16 óra munka, a kórházba került színészek, a kutyaharapás és a producer kirablása után nem gondolt arra, hogy feladja a munkát?
 
S. A.: – A forgatást megelőzően gyakran kerültünk olyan helyzetbe, hogy úgy éreztük, nincs tovább. Megroppanni azonban nem lehet. Egy összetartó, nagyon jó hangulatú stáb és maga a feladat mindvégig arra ösztönzött, hogy elkészüljön a filmünk. Az amerikai és magyar kollégák, a színészektől a statisztákig a látványtervezőtől a berendezőig egyaránt így nyilatkoztak: Ez az én filmem.
 
– Hogyan viselte a 16 órás munkát és a sivatagi körülményeket?
 
G. K.: – Az állandó 45 °C-os hőmérséklet, a szárazság, a viperák, skorpiók néha félelmetesnek tetsző körülményeket teremtettek a forgatáshoz. Mindent el lehetett azonban ütni humorral. Természetesen itthon előre felkészültünk a mostoha körülményekre, és megpróbáltunk végig fegyelmezetten viselkedni.
 
– Milyen kapcsolatot tudott kialakítani amerikai kollégáival?
 
G. K.: – A forgatás során magyar, amerikai egy csapat lett. Mindig volt valaki, aki új lendületet adott a közös munkának. Közvetlenül, kedvesen közelítettek hozzánk a kinti kollégák, végül már a pihenő időnket is együtt töltöttük.
 
– Mi volt a legnagyobb csalódás, illetve a legnagyobb öröm az ön számára a kint töltött idő alatt?
 
G. K.: – Sajnáltam, hogy mindössze egy napot tölthettem kirándulással Hollywoodban. Szerettem volna sokkal többet látni az országból. Öröm? Amikor végre aludhattam egyet.
 
– Bár itthon sincs szűkében a munkának, a filmbeli Jancsihoz hasonlóan szerencsét próbálna Amerikában?
 
G. K.: – Olyan szakmai-baráti kör alakult ki munkánk során, hogy lehetőségem lett volna maradni. Én viszont jól érzem magam itthon. Jó ideig még biztosan nem vágyom Amerikába.
 
Getno – Színes, magyar film (2004)
Szereplők: Gesztesi Károly, Bánfalvy Ágnes, David Douglas, Király Levente, Péter Kata, Szalontay Tünde
Írta: Salamon András
Rendezte: Salamon András
Hivatalos weblap: http://www.getno.hu
Játékidő: 95 perc


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.011303901672363 másodpercig tartott.