– Ez a nap a rendszerváltás óta a magyar kultúra napja, ilyenkor szokásos ünnepségeket rendezni. Mi ezt a 2008/2009-es évkönyv új bemutatójával tudjuk megünnepelni – mondta Koticsné dr. Magyari Márta muzeológus-osztályvezető. – S bár a közgyűjteményekben szerzőtársainknak az év minden napja a magyar kultúráé, a napi munkánk nem mindig ehhez kötődik. Mégis azt gondolom, nagyon fontos, hogy a mai világban – amikor a múzeumok társadalmi környezete megváltozott –, felhívjuk a figyelmet a komoly tudományosságra. Ezért is hívtuk össze a szerzőket, kollégákat és minden érdeklődőt. Remélve azt is, hogy az évkönyvek korábbi számairól is tudunk eszmét cserélni.

 

– Nemcsak a múzeum utóbbi két évét szeretnénk bemutatni, hiszen egyetlen kiadvány nem tükrözi a kutatások spektrumát, teljességét – folytatta az osztályvezető. – A múzeumnak van egyfajta szellemi holdudvara, hiszen egyetemi oktatók, kutatók is hozzák ide kézirataikat a megjelenéshez. Érdekességük, hogy sok szerző kifejezetten a múzeumi állományt mutatta be. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatása fedezi többnyire a költségeket – beszélt a lehetőségről – a rendszeres megjelenés régóta ennek köszönhető.

 

Vajda Mária főmuzeológus néprajzkutató hozzászólásában úgy vélte, a múzeumi évkönyvek nemcsak hagyományőrzők, de a megújulást is jelzik. Ma a múzeum a mecénások, támogatók segítségét is igényli, emellett a berettyóújfalui, hajdúszoboszlói múzeumokkal is számot kell vetni. Fontos az is, hogy a cikkek lektorálva legyenek, a profilt meghatározó kiadványokat recenzálni kell.

 

Kovács Zoltán kommunikációs ügyekért felelős tanácsnok az önkormányzat nevében, gyakorló történészként is beszélt. Szerinte egy ilyen alkalom mindig jól illusztrálja azt, mennyire fontos a rohanásban, a rutinban odafigyelni a részletekre. Mindez a napi kutatómunkában, a kidolgozott írásműben fogható meg: „A Déri Múzeum jól jön ki az intellektus versenyéből, hiszen már a 20-as években voltak közlemények, amelyek a szakmai bemutatást célozták. S bár az idei is egy klasszikus évkönyv, hasznos ahhoz, hogy megértsük, hogyan kell prezentálni a múzeumi munkát. Minden dolgot önmagához mérten kell megítélni, nem a kívülállók érveit tükrözni” – beszélt később a válogatásról.

 

Az utolsó három évben nagyobb formátumban jelent meg az évkönyv, barátságosabb, jobban áttekinthetőbb. A könyv az összefoglalást a természettudományok bemutatásával kezdi, a vadon élő madárállományoktól más ornitológiai gyűjteményekig. Az évkönyv a honfoglalás előtti időszakkal is foglalkozik Dani János írásában, bemutatva a földrajzilag jó adottságú terület életét. Az auxiliáris (segítő, segéd) katonák hitvilága az I-III. századi Pannóniába vezet el minket, ahol a késő római kor és az itt talált kultúrák találkozását vizsgálták. Takács Péter a bihari sókészlet kapcsán fanyar humorral ír a régi korról, hiszen a stratégia fontosságáról gyakran megfeledkezünk. Krankovics Ilona tollából a textilkereskedőkről olvasunk, a kora újkortól nagyobb számú írásos emlékek őrzik a családok emlékét. Kecskés Tibor a debreceni gubacsapó mesterekről adott közre írást: a téma külön könyvet is megtöltene. Korompai Balázs az 1848-as szabadságharcról, az egykori honvédtüzérekről is publikál: a baka szempontjai igazolják az új perspektívát.

 

Úgy vélték, a kulturális antropológia erőssége lehet a Déri Múzeumnak: három szerző ad esélyt a látásmód kiterjesztéséhez. A néprajzi cigány reprezentáció forrásait Berek Sándor vizsgálja, de a testvérváros Lublin kápolnáiról is olvashatunk. Orosz György a régi hitvitákat, a zsidók és keresztények viszonyát kutatja az apokrif irodalomban, míg Bakó Endre újságíró Juhász Gyula kötődéséről mesél. Több mint száz oldalt szentel az évkönyv Balázs Dénes fotóhagyatékának és Dél-Amerikának, Surányi Béla a Hortobágy magyar szürke szarvasmarháit kutatja az agrártörténet kapcsán.

 

A megnyitón kiemelték, a múzeumpedagógia útja az új kihívás: ennek záloga az interaktivitás. B. Pinczés Orsolya a száz éves Pál utcai fiúk kapcsán írt erről tanulmányt. A barokk stílus építészeti, történeti vonatkozásain túl hasznos lehet mindez az oktatásban: a térképzés és az ornamentika jelzi a kreatív gazdagságot. Dankó Imre egykori igazgató munkájáról írt kései nekrológot V. Szathmári Ibolya, az egykori vezető a múzeum falain kívül is oktatója, segítője volt tágabb környezetének.