Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Mestermunka
 
Nehéz Attila | 2010. január 29., 13:19
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. Globalizációs este volt: a belga épp lefújta az azeri (amúgy brazil) megmozdulását a portugál ellen, amikor elindultam megnézni, mit művel kanadai fán két zseniális magyar…
 
Mindez egyszerűbben: az élet úgy hozta, hogy pont egy napra esett a futsal Európa-bajnokság két elődöntője és a Latin-koncert. Hosszas hezitálást követően döntöttem: megnéztem a Főnix Csarnokban az első meccs első félidejét (jó, még egy picit a másodikból is) majd a behavazott utakon „rohantam” a Kölcsey Központba. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, megvettem DVD-n is, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. A nagyterem szépen megtelt, a szokásos rátartással megjelent a színpadon Tibusz, Totya és a Horváth Kornél (az ő becenevét sajnos nem tudom) majd se szó, se beszéd, nekiláttak muzsikálni. Olyan lendülettel, hogy a második szám közepétől eszembe nem jutott, hogy odakint hófúvás van és az autómról majd valószínűleg kapirgálni kell a jeget indulás előtt.
 
Három pasas ül a színpadon. Tátrai Tibor (a Kárpátia, a Tűzkerék, a Juventus, a Syrius, a Török Ádám és a Mini, az Olympia, a Generál, az Új Skorpió, a Hobo Blues Band, a Magyar Atom, a Tátrai-Török Tandem, a Tátrai Band és a Boom Boom gitárosa), mindenki Tibusza, és hatvanhoz közel (oké, még csak 58) olyan átéléssel, vehemenciával penget, hogy az összes tizenéves elbújhat. A technikai tudás egyszerűen csodálatos, s ami ugyancsak kalaplengetésre sarkall: az immár több ezerszer eljátszott (saját) dalokon egyáltalán nem érezni, hogy több ezerszer eljátszott dalok. A piros Godin életre kel a kezében, tökéletes fogások, a szokásos grimaszolás, majd a dalok végén az ököl a levegőben: siker.
 
(Tátrairól egy sztori. Nem illik feltétlenül a hangulatba – lehet, hogy meg sem történt, de mindig eszembe jut, ha a nevét meghallom. Egy volt kollégám, az ugyancsak gitározó miskolci Henzler „Hümér” mesélte, akit aztán pár éve elvitt szíve. Szóval, Pakson a blues fesztiválon koncert után iddogált a társaság, soraiban Tibusszal. Anekdoták, rövidek, poénok, sörök – ahogy az ilyenkor lenni szokott. Telt-múlt az idő, a kocsmából szépen elfogyott a nép, de a jeles brigád még mindig bírta. A takarítónő hajnalban nekilátott, hogy rendet tegyen. Eleinte csak úgy magának dohogott, ám a fiúk csak nem akartak megmozdulni. Erre a hölgy hangosan eleresztett egy cifrát a „jöttment csavargókról, akik mennének már az annyuk valagába”. A célba vett férfiak összenéztek, kiitták poharaik tartalmát, s hazaindultak, Tibusz pedig búcsúzóul csak annyit mondott: „Asszonyom, Ön egy úr”…)
 
A pódium jobb szélén Szűcs Antal Gábor (többek között a Bikini, a Hungária, a Skorpió és a Dinamit gitárosa). Az átlaghallgató, -néző talán kevésbé ismeri, mint latinos társát, de hamar kiderül: abszolút méltó partner. Elképesztő futamokat olyan elegánsan és könnyedén, valahogy magától értetődően játszik, hogy aki sosem fogott gitárt a kezébe, azt hihetné, ez tök egyszerű. Aki viszont valaha fogott hangszert a kezébe, az egyrészt csak kapkodja a fejét, melyik oldalt figyelje, s közben érzi, tudja: ez bizony világszint.
 
Ráadásul a „harmadik fél” is ezen a nívón működik: (a Trio Stendhalban ismertté lett, azóta Kossuth-díjas) Horváth Kornél a keze ügyébe kerülő összes eszközzel – konga, bongó, csörgők, illetve elképesztően egzotikus kütyük – tolja a ritmust a gitárok alá. Eleinte ül az instrumentumok mögött, aztán néha sétál kicsit, hogy hallja a másik oldalról is az egészet. Aztán előhúz valamit, ami eleinte egy kemping főzőedény és egy UFO keresztezésének tűnik, de a karibi szóló hallatán még a két gitáros is elámul.
 
A Latint szinte napra pontosan tíz éve hallhatjuk: az első fellépés 2000. január 17-én volt. Hogy melyik része előre eltervezett, melyik improvizáció, talán csak ők tudják (lehet, még ők sem mindig), a lényeg: a produkció a Föld bármelyik színpadán megállná a helyét.
 
Ráadásul a kocsimon nem volt jég.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.20
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0,018496036529541 másodpercig tartott.