Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  A svájci hárfás
 
Héty Péter | 2010. február 26., 12:04
 
Andreas Vollenweider 1979-ben készítette első lemezfelvételét. Európa egyik leghíresebb orgonistája a svájci Hans Vollenweider gyermekeként nőtt fel igen inspiráló zenei környezetben. Gyerekkorától muzsikált, s végül 22 évesen talált rá a hárfára, melyet tovább is fejlesztett, megépítve magának egy új, addig soha sem látott hangszert, az elektro-akusztikus hárfát. Ennek hangzása alapozta meg egyéni sikereit, valamint az a zenei szintetizáló készsége, mely a new age muzsika egyik legrangosabb, világszerte kedvelt előadójává tette. Első sikerét a Behind the Gardens (1981) című albumával érte el, amit a két következővel (Caverna Magica - 1982, White Winds - 1984) együtt trilógiaként jegyeznek. Kellemes, nyugtató és harmonikus muzsikája a világ bármely pontján élvezhető, s az ilyen jellegű muzsikákhoz képest finom dinamika is jellemzi.
 
A nyolcvanas, kilencvenes években sokat alakult ugyan Vollenweider zenéje, a kiindulási alap, az emberi lélek finomságának, felszabadult állapotának zenei letükrözése máig jelen van muzsikájában. Mivel viszonylag ritkán készít énekes kompozíciókat így leginkább zenei hangulataiból és számainak címéből volt sejthető spirituális beállítottsága. Éneket először Eolian Minstrel (1993) című lemezén hallhattunk. Ekkorra már kibontakozni látszott zenei integráló képessége is, hisz egyre több, a világ különböző tájairól származó muzsikussal kezdett együtt dolgozni. A szimfonikus hangzás a Book Of Roses (1991) című albuma után a Kryptos (1997) című lemezén is teret kapott.
 
Kisebb létszámú projektjeiben gyakran muzsikált együtt neves művésztársakkal (Bobby McFerrin, a brazil Milton Nascimento, a dél-afrikai Abdullah Ibrahim, a galíciai Carlos Nunez, vagy a 73 éves örmény legenda, Djivan Gasparyan), de szimfóniát és musicalt is írt már. Előfordul, hogy olykor négy évig is érlel egy-egy újabb albumot. A művész úgy nyilatkozott nemrégiben, hogy különösebb koncepció nélkül vonult stúdióba, ahol szinte belefeledkezett a vég nélküli, céltalan muzsikálásba. Érezte, hogy kikívánkozik valami, de nem tudta mederbe terelni. Zenészbarátainak meghívásával aztán a spontán együttműködés előhozta két hét alatt az A I R (2009) című albumot. Hárfajátéka mindig is könnyed és légies volt, szó szerint játékos. Ez a légiesség – a levegőt csupa nagybetűvel címébe illesztő albumon – már az indulásnál szó szerint zenévé formálódik.
 
A nyitó Airdance emberi lélegzetvételek ritmusából, majd egy levegőben suhogó pálcaszerűség hangjából bontakozik ki. A dzsesszesen megszólaló – nála ritkán hallható – trombita szintén légiesen kapcsolódik be az együtt muzsikálásba. A Prescious Smile kedvességével, nyugodt hangulatával valóban „rámosolyog” a hallgatóra. Vollenweider mindig is deklarálta, amit most is érezhetően vállal, hogy muzsikájával szeretné megnyugtatni és szépség élményhez juttatni az embert a mindennapi rohanás közepette. Az Oxygenia & Icarus rövid darabjában kínai hárfán játszik, indiai bambusz fuvola társaságában. A keleties átvezetés után akár a Kárpátok hegyein is érezhetjük magunkat, amint a Windseeds elején a szlovák fujara fújja a bevezetést. Itt ismét dominál a finom, dzsesszes trombita játéka.
 
A Milonga Magica egy szál hárfás improvizációja a korai időszakát idézve szinte egy újabb szakaszt nyit, a mítoszok földjéről ezután bolygónkon indulunk egy kis világzenei sétára. A World Inside a Grain of Sand szitárral és tablával közös, klasszikus indiai hangulatú lamentáció. A Tumbleweed Dreams szélfútta sivatagi ördögszekerei country muzsikára emlékeztető steel gitárral indulnak egy amerikai sétára. A One Breath inkább európai, kissé mediterrán, különösen a középtájon bekapcsolódó olasz okarina hangjának köszönhetően. A Keep on Dancing (...for Heavens Sake!) ismét a klasszikus Vollenweider-sound-ot hozza, kellemesen szárnyalva szelek, vizek szárnyán. Az egy szál kínai hárfán megszólaló Liebeslied mintha egy újabb szakaszhatár lenne, rövid, csendes merengésével.
 
A Siesta újra mediterrán hangulatot hoz: nem temperamentumos, hanem napsütésben sziesztázó és nyugalmas. A trombita ismét lekerül a polcról, de újra megpendül a steel gitár is. A Golden Dancing Shoes címe ellenére nem sokkal temperamentumosabb, ám többek közt Xavier Naidoo énekének köszönhetően dinamikusabb. Igazi finálé hangulat alakul ki a végére, majd csendesen távolodik a szólóének. A légiesség hangi megjelenítését illetően eszembe jutott egy korábbi albumáról a madárszárnyak suhogásának hangja – zárásként neki is beugrott a dolog. Azért egy epilógusra még marad idő: Air (Epilogue) címmel hárfa-cselló kettős hallható, igazán tartalmas kamaramuzsika, egészen szívhez szóló, meleg finomsággal, klasszikus stílusban.
 
(Andreas Vollenweider: A I R, Absolute UK, 2009)
/A dalok listája: 1. Airdance, 2. Prescious Smile, 3. Oxygenia & Icarus, 4. Windseeds, 5. Milonga Magica [Thematic Improvisation], 6. World Inside a Grain of Sand, 7. Tumbleweed Dreams, 8. One Breath, 9. Keep on Dancing (...for Heaven’s Sake!), 10. Liebeslied (Living of Air and Love), 11. Siesta, 12. Golden Dancing Shoes, 13. Air (Epilogue)/
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.31
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0086591243743896 másodpercig tartott.